A Kanadai Nagydíjon elért lehengerlő győzelmével Lewis Hamilton ismét megmutatta, miért napjaink egyik legnagyobb versenyzője, előtte azonban két gyenge hétvégéje is volt, Valtteri Bottas megközelítette a tempóját, Sebastian Vettel pedig el is húzott tőle. Ismét felmerült, hogy Hamilton fejben nem igazán az F1-gyel foglalkozik, hanem valahol máshol jár az esze. Az ESPN még a Spanyol Nagydíj idején készített, de csak a napokban jelentetett meg portrét róla.
Hamilton esetén természetes, hogy a központi témák egyike a saját személyisége, és a Forma-1-hez való hozzáállása volt. Nem maradhattak ki az előző, McLaren-csapathoz fűződő élményei, és a Mercedesnél körülötte kialakult légkör sem.
„Már versenyeket nyertem, de még mindig leláncoltnak éreztem magam – mondta a McLarenről, ahol 2012 végéig versenyzett. – Olyan volt, mint amikor az ember már elég öreg ahhoz, hogy elköltözzön otthonról, de még mindig ott lakik, és úgy érzi, megrekedt.”
Ez olyan volt, mint férfiként az utolsó lépés a függetlenség felé”
– jellemezte az átigazolását. – A Mercedes fejlődni akart, én pedig nyílt voltam velük. ’Ez vagyok én, ezt a csomagot veszitek meg.’ Ők már akkor tudták ezt, és elfogadták.”
A viselkedése miatt a csapatnak olykor magyarázkodnia kell,
de a menedzsment rájött, hogy Hamilton egyszerűen nem olyan, mint a legtöbb F1-es pilóta, akik a nap 24 órájában a versenyzésnek élnek, de szerinte ennek nem ez a lényege, hanem az, hogy az ember élvezze, amit csinál. Ő ezért sokszor próbál nevetni, és jól érezni magát.
„Ettől függetlenül makacs vagyok. A pokolba is, k****** igen. Hogy gyűlölök-e veszíteni? – erre ugyanazt a választ adta. – Ha második leszek, az emberek azt mondják, hogy legyek boldog. Hát, basszus, azt már nem! Azért edzettem le a bőrt is magamról, hogy első legyek. Nem második, hanem első. Ezt az emberek néha elfelejtik.”
Hamilton életmódjának látványosabb oldala, hogy szereti felrúgni a szabályokat
a celebekkel teli társasági életével, a közösségi médiában játszott szerepével, és azzal, hogy sokszor nyíltan kimondja azt, amivel elégedetlen. A szponzorok gyakran morognak, mert nem azokat a termékeket mutogatja, amiket előírnak neki, de a Mercedesnél mégis megbocsátanak neki.
„Nem az alapján ítélik meg őt, amit tesz, hanem az alapján, amit az emberek szerint tennie kellene – mondta Hamiltonról a csapat kommunikációs igazgatója, Bradley Lord. – Ő elég szögletes, és egy kör alakú lyukba kellene beférnie. Amikor ezt feladja, és kimondja, hogy többé nem is akar ebbe passzolni, az felhúzza az embereket.”
Toto Wolff, a Mercedes-Benz Motorsport igazgatója is egyetért ebben: „Abban a percben, amikor be akarjuk őt skatulyázni mindenféle kötelezettségbe, a teljesítménye vissza fog esni – véli. – Ez történt a McLarennél is. Ő ettől meg akart szabadulni, és a mi célunk, hogy segítsük őt a jó teljesítmény elérésében.”
A sokrétű riportban Hamilton elárulta, hogy az életfilozófiáját az öt évvel ezelőtt elhunyt nagynénjétől, Diane-től kapta. Ma is képeket őriz róla a telefonjában.
„Arra kért, hogy igérjem meg, hogy nem vesztegetem el az időmet, és úgy éljek, mintha minden napom az utolsó lenne. Ezt minden egyéb leckénél jobban megfogadtam – ismerte el. – Senki nem ér el az élete végére úgy, hogy több pénzt akarna. Amikor az én időm lejár, azt akarom mondani, hogy jó életem volt, és mindent megtettem, amire lehetőségem nyílt. Amíg itt vagyok, mindenben benne akarok lenni.”
Sokan úgy vélik, hogy ennek része az is, hogy Hamilton össze-vissza repked, fogadásokon és bulikon vesz részt a szórakoztatóipar sztárjai kötelékében, de azt mondta, ez neki csupán elfoglaltság.
Nem mondhatnám, hogy igazi barátaim lennének ott.
Akadnak emberek, akiket ismerek, de vajon felhívnám-e őket, ha összedőlne a világ? Rohadtul nem – mondta. – Egyetlen ember sem lenne, aki ott állna mellettem, csak a srácok a bobban. A családom.”
A bob Hamilton részéről utalás a kedvenc filmjére, a „Jég veled!” című 1993-as mozira, ami a jamaikai bobcsapatról szól. Úgy véli, a saját pályafutása hasonlóan indulhatott, mint az egzotikus országból származó bobosok kalandja.
Amikor kitolják azt a szar bobot, és mindenki csak bámul, hogy mi az ördög folyik itt, az életemre esküszöm, hogy édesapámra meg rám is így néztek, amikor előkerültünk
– emlékezett vissza. – Aztán apám elkezdett szponzorok után menni, és feltette a kérdést, hogy akarják-e támogatni az első fekete F1-es pilótát. Nem biztos, hogy úgy nevettek rajtunk, mint a Jég veledben, de nem sokan támogattak minket.”
Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!
