Társoldalunk:
Hírlevél

Negyedszázada ismerte meg a világ Michael Schumachert

2016.08.23. 21:11

Az F1-es bemutatkozásához egy bűntény és egy kis csibészség is kellett, de 1991 augusztusában már csak idő kérdése volt, hogy a sport történetének egyik legnagyobb alakja fellépjen a királykategóriába. Arra a bizonyos spái hétvégére emlékezünk.

Michael Schumachernek elég volt pár kört megtennie egy F1-es autóval, hogy a Jordannél tudják, valami különlegesre bukkantak. A 22 éves német srác szinte azonnal hozta a versenyzőktől megszokott köridőket, és amikor megkérték, hogy nyugodjon le, felesleges kapkodni, azt felelte, nem is nyomja keményen a gázt. Ian Phillips, a Jordan kereskedelmi igazgatója jól emlékszik rá, hogy a csapatmenedzser, Trevor Foster egyszerre odafordult hozzá, és azt mondta:

Hívd fel Eddie-t! Mondd meg neki, hogy találtunk egy új sztárt."

Mindez Silverstone-ban történt, 1991. augusztus 20-án, három nappal az előtt, hogy Schumacher a szélesebb nyilvánosság elé lépett. Miután megállapodott a Mercedesszel a versenyeztetéséről, a Jordan a Brit Nagydíjnak is otthont adó pálya egyik rövidebb vonalvezetésén, a South Circuiten adott lehetőséget neki, hogy megismerkedjen a zöld, 7UP festésű 191-essel – azzal az autóval, amely a kicsiny istálló történetének első kreációjaként később szintén legendás hírnévre tett szert. „Az első három kör lenyűgöző volt, aztán viszont mindent normálisnak éreztem" – mondta Schumacher alig öt nappal később egy interjúban. „Igen, elsőre különleges élmény volt vezetni az autót, de hasra azért nem estem tőle."

Schumacher a zöld Jordanben az 1991-es Belga Nagydíj hétvégéjénForrás: emercedes-benz.com

A sztori viszonylag közismert: a Belga Nagydíj előtt hirtelen azért üresedett meg egy hely a Jordannél, mert az egyik pilótájuk, Bertrand Gachot egy koccanás után összeszólalkozott egy londoni taxisofőrrel, akinek végül gázsprayvel az arcába fújt. Ez még 1990 decemberében történt, de a tárgyalást csak bő fél évvel később tartották meg, és Gachot hiába hivatkozott önvédelemre, a szigorú bíró kétéves börtönbüntetésre ítélte. Jóllehet, ezt utóbb enyhítették, így Gachot két hónap után szabadult, sőt az F1-be is visszatért, az eset lényegében derékba törte a karrierjét. Az üzleti életben viszont sikeres lett, az ő cége gyártja a Hype nevű energiaitalt, amellyel még a Jordan utódját, a Force Indiát is szponzorálta egy ideig.

A csapatnak mindenesetre gyorsan szüksége lett egy beugró pilótára, mégpedig lehetőleg olyanra, aki pénzt is hoz a házhoz.

Többen szóba kerültek, köztük Damon Hill, de a választás végül Schumacherre esett, nem utolsósorban a Mercedes támogatásának köszönhetően. Két honfitársával, Heinz-Harald Frentzennel és Karl Wendlingerrel együtt ő is a titkon már az F1-es visszatérésre készülő csillagos márka tehetségkutató programjának tagja volt, és a vállalat sporttevékenységét irányító Jochen Neerpasch két szponzor, a Tic-Tac és a Dekra segítségével összeszedte az indulásához szükséges 150 ezer dollárt. A Mercedes C-csoportos csapatát üzemeltető Peter Sauber még Schumachernek is csak az első visszavonulás alkalmából, a 2006-os Brazil Nagydíjon árulta el, hogy a pénz egy része tőle származott. „A terv szerint a Sauber 1993-ban, a Mercedesszel együtt szállt volna be az F1-be – mondta. – Ezért teljesen normális volt, hogy mi fizettük ki Eddie Jordannek a szükséges összeget."

Egy videó Schumacher első hétvégéjéről

A Jordannél azonban aggódtak, mert Spa-Francorchamps, ahol Schumachernek be kellett mutatkoznia, mégiscsak az egyik legnehezebb versenypálya a világon. Megkérdezték a menedzserét, Willi Webert, hogy ismeri-e, ő pedig ravaszul kitért a válaszadás elől. „Mégis mit gondoltok?! – vágott vissza. – Alig ötven mérföldre onnan született és nőtt fel..."

Az istálló részéről nem firtatták tovább a dolgot, holott az igazság az volt, hogy Schumacher még soha nem vezetett Spában.

A terv szerint jóval rutinosabb csapattársa, Andrea de Cesaris végigvitte volna a pályán, hogy beavassa őt a trükkökbe, erre azonban végül nem jutott ideje, így aztán az ifjú német egyszerűen egy bringával tekert körbe rajta ismerkedés címén. A gyanútlan De Cesaristól azért kapott pár tippet arra vonatkozóan, hogy melyik kanyart hányas sebességfokozatban érdemes bevenni. Az akkori autók technikailag jóval egyszerűbbek voltak a maiaknál: a szekvenciális váltót alig két évvel korábban fejlesztette ki a Ferrari, és a kocsik többségében, beleértve a Jordant, még régi stílusú kézi váltó működött.

A nagydíjhétvégék programja is másképp épült fel, mint most. Schumachernek a Jordannel a mezőny túl nagy létszáma miatt tartott selejtezőn, az úgynevezett előkvalifikáción nem kellett részt vennie, de pénteken és szombaton is rendeztek egy szabadedzést és egy időmérőt. Bár 1989 novemberében, az első C-csoportos tesztjén Sauber intelmeire nem hallgatva kicsúszott – emiatt arra ítélték, hogy saját kezűleg szedegesse ki a kavicsokat az autójából! –, Schumacher ezúttal igyekezett alulról építkezni, és az első napon még nem vette be padlógázzal Spa legfélelmetesebb kanyarját, az Eau Rouge-t. „Először majdnem fékeztem is előtte, és 5-ösben vettem be, aztán már 6-osban – mesélte abban az interjúban, amit Adam Cooper szakírónak adott az első F1-es hétvégéjén. – Nem volt könnyű hozzászokni, hogy padlógázzal is meg lehet csinálni a pályának azt a részét. Tapasztalat nélkül csak lassan, lépésről lépésre lehet felvenni a fonalat."

Péntek délelőtt, a nyitóedzésen Schumacher 11. lett a 30 résztvevő közül. Ez volt az első és az utolsó alkalom, hogy De Cesaris mögött végzett: a délután megrendezett első időmérőn már 9 tizedmásodpercet és 5 helyet vert rá, nyolcadikként zárva a napot. A világ ekkor felfigyelt rá, és ő is világossá tette, hogy – mint a különleges tehetségek általában – hiába van tojáshéj a fenekén, nem retten meg a legnagyobb sztároktól sem. „Az első szett edzésgumimon már éppen megkezdtem a körömet, amikor Eric van de Poele kicsúszott, ezért megállították az időmérőt – magyarázta. –

Amikor pedig másodszorra próbálkoztam ugyanazokkal a gumikkal, Alain Prost feltartott.

Akkor kezdte meg a gyors körét. Én ott fékeztem, ahol számomra a határ volt, ő viszont túl korán, úgyhogy csak két lehetőségem maradt: vagy nekimegyek, vagy kimenekülök a szervizútra."

A nagyképűen hangzó szöveg ellenére Schumacher alázatosan nyilatkozott az első nap végén, dicsérve a Jordan autóját, amellyel szerinte könnyen el lehetett érni az általa hozott köridőket. Másnap, a szombat délelőtti szabadedzésen már az Eau Rouge-on is padlógázzal repesztett át, sokáig ő állt az élen, és az 5. helyen végzett – 1:51.071-es eredménye révén 2,7 másodpercet vert De Cesarisra, és mindössze Nigel Mansell, Ricciardo Patrese, Ayrton Senna, valamint Alain Prost előzte meg. A délutáni második időmérőn egy tizedmásodperccel elmaradt ugyan ettől az idejétől, és „csak" 7. lett, a csapattársánál azonban így is 7 tizeddel gyorsabb volt, és a rajtrácson – amely a két kvalifikáció összesítése után alakult ki – a 8. kockát szerezte meg. A 32 éves De Cesaris, akinek a Belga Nagydíj már a 160. F1-es versenye volt, nehezen tért napirendre az újonctól elszenvedett vereség fölött, és biztos volt benne, hogy valami nem stimmelt az autójával. Néhány évvel később már ő is tudhatta, hogy egyszerűen a sport történetének egyik legjobbjával kellett volna felvennie a harcot.

Schumacher eksztázisba esett, és elismerte, hogy ilyen helyezésről álmodni sem mert: csak azt remélte, sikerül kvalifikálnia magát a futamra.  

Ráadásul úgy érezte, a szombat délutáni első körében, amellyel az eredményét elérte végül, nem is vezetett a határon. „Rendben volt, de biztosra akartam menni, hogy mindenképpen legyen valamilyen időm. A másodikban akartam több kockázatot vállalni – mondta. – Akkor jobban is csináltam a pálya érintett szakaszait, a sikánnál viszont előznöm kellett, amivel vesztettem úgy egy másodpercet. Szerintem az 1:50 közepe összejöhetett volna." Ez egyébként nem csak az F1-ben megszokott kifogás volt, Cooper szerint ugyanis Jean Alesi Ferrarijának belső kamerájából tisztán látszott, ahogy Schumachert feltartják.

Az 1991-es Belga Nagydíj nevezési listája

1 Ayrton Senna 2 Gerhard Berger McLaren Honda
3 Nakadzsima Szatoru 4 Stefano Modena Tyrrell Honda
5 Nigel Mansell 6 Riccardo Patrese Williams Renault
7 Martin Brundle 8 Mark Blundell Brabham Yamaha
9 Michele Alboreto 10 Alex Caffi Footwork Cosworth
11 Mika Häkkinen 12 Johnny Herbert Lotus Judd
14 Olivier Groulliard     Fondmetal Cosworth
15 Maurício Gugelmin 16 Ivan Capelli Leyton House Ilmor
17 Gabriele Tarquini 18 Fabrizio Barbazza AGS Cosworth
19 Roberto Moreno 20 Nelson Piquet Benetton Ford
21 Emanuele Pirro 22 J J Lehto Scuderia Italia Judd
23 Pierluigi Martini 24 Gianni Morbidelli Minardi Ferrari
25 Thierry Boutsen 26 Érik Comas Ligier Lamborghini
27 Alain Prost 28 Jean Alesi Ferrari
29 Éric Bernard 30 Szuzuki Aguri Larrousse Cosworth
31 Pedro Chaves     Coloni Cosworth
32 Michael Schumacher 33 Andrea de Cesaris Jordan Ford
34 Nicola Larini 35 Eric van de Poele Modena Lamborghini

Az élcsapatok között akkor sokkal nagyobbak voltak a különbségek, mint manapság. Schumacher úgy lett 7. a 30-ból, hogy 3,4 másodperccel maradt el az élen végző Ayrton Sennától – mostanában sokszor ennyi idő fedi le a teljes mezőnyt. A körei azonban bámulatosak voltak, és vasárnap délelőtt, a bemelegítő edzésen (ma már ilyen sincs) még jobban szerepelt: a 4. helyet szerezte meg Patrese, Mansell és az abban az évben harmadik, egyben utolsó vb-címére hajtó Senna mögött. Ki tudja, mire lett volna képes, ha nem ég le a kuplungja rögtön a rajt után? A verseny startjánál megelőzte Jean Alesit, és mivel a négy kockával hátrébbról induló De Cesaris nem egészen 4 másodpercre volt a győztes Sennától, amikor alig 3 körrel a leintés előtt maga is kiesett, sokan valószínűnek tartják, hogy Schumacher felállhatott volna a dobogóra.

Ezt a hipotetikus kérdést persze nincs sok értelme boncolgatni. A többi mindenesetre már történelem. Mivel Eddie Jordan hivatalosan csak erre az egy versenyre kötött szerződést Schumacherrel, azonnal megtudta, hogy miért is nevezik az F1-es paddockot „Pirája-klubnak": a Flavio Briatore által irányított Benettonnak sikerült elhappolnia előlük a sztárpalántát, aki két héttel később, az Olasz Nagydíjon már Nelson Piquet-t boldogította csapattársként. 1994-ben aztán a Benettonnal szerezte meg első vb-címét is a hét közül, de Spa mindig különleges helyet foglalt el a pályafutásában, nemcsak a bemutatkozása miatt, hanem azért is, mert egy évre rá ott aratta első F1-es győzelmét, amelyet kilencven további követett. Ez még ma is abszolút rekord.

Schumacher opportunista módon, egy váratlanul kínálkozó alkalmat megragadva érkezett meg az F1-be, arról azonban szó sincs, hogy Gachot és a taxisofőr afférja nélkül elkallódott volna.

A pályája addigra ki volt jelölve; a menedzsmentje a Mercedes segítségével már több csapattal tárgyalt (a Footworköt nem sokkal korábban vissza is utasították), bár a belépőjét csak 1992-re tervezték. A szélesebb nyilvánosság előtt ugyan jórészt még ismeretlennek számított, de a környezetében tisztában voltak a képességeivel. Habár eleinte a két évvel idősebb Frentzen tűnt a legígéretesebbnek a három német ifjonc közül – ő 1989-ben Schumacherrel holtversenyben lett 2. a német F3-ban, egyetlen ponttal lemaradva Wendlingertől –, a C csoportban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy melyikükre kell a legjobban odafigyelni.

Már a Benettonnál: Schumacher maga kommentálja az 1991-es Portugál Nagydíj időmérőjén futott körét

„Frentzen ugyanolyan tehetséges volt, mint ő, talán egy hajszállal még tehetségesebb – emlékezett vissza Peter Sauber. – Michael azonban rendkívül keményen dolgozott, nagyon ambiciózus, mentálisan rendkívül erős volt, és fizikailag is mindig tökéletesen felkészült. Ezért volt feltűnő már egészen korán, hogy különleges." Neerpasch szerint szisztematikusabb és elemzőbb természetű volt Frentzennél, ráadásul úgy szívta magába az új ismereteket, „mint egy kisbaba". A veterán Jochen Mass, aki mellé a Mercedes beosztotta tanulni, felidézte, hogy Schumacher folyamatosan kérdésekkel nyaggatta őt is.

Állandóan azon járt az esze, mit változtathat meg az autón. A beállításokért én feleltem, ezért sokszor rá kellett szólnom, hogy maradjon nyugton"  

– mondta róla Mass a Motorsport Magazinnak még 2005 februárjában. Wendlinger szerint is a folyamatos tanulásra való képessége tette különlegessé Schumachert.

És nem utolsósorban az, hogy nagyon gyorsan alkalmazkodott: amikor 1991 elején próbaképpen elküldték az erős kategóriának számító japán F3000-be gyakorolni, a számára ismeretlen formaautóval, a számára ismeretlen sugói pályán 2. lett. Addigra egyébként második nekifutásra elhódította a német F3 bajnoki címét, és megnyerte a rangos makaói F3-as kupát is, amely a mai napig a fiatalok egyik legkeményebb megméretése.

Schumacher a sportkocsis pályafutását 1990 júliusában, a dijoni versenyen kezdte meg a C csoportban, rögtön nagy feltűnést keltve: miután átvette a volánt Masstól, a saját etapjában 16-ról 8 másodpercre csökkentette a hátrányukat a Sauber másik autójához képest, közben nagyon alacsonyan tartva a fogyasztást is. Erre a képességére hamarosan a rivális Jaguarnál dolgozó Ross Brawn is felfigyelt, és Neerpasch szerint a Mercedesnél a télen már tudták, hogy Schumacherre kell fókuszálniuk. Az F1-es bemutatkozása innentől kezdve csak idő kérdése volt.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!