Kívülről nézve, különösen egy laikus szemével nagyon nehéz kiszúrni a pilóták vezetési stílusa közötti apró különbségeket, amelyek olykor a stopperen is csak század- vagy ezredmásodpercek formájában jelennek meg. A telemetriáról sokminden kiderül, ám a mérnökök nem szívesen beszélnek arról, hogy melyik versenyző miben jó, és miben nem. A Forma-1-es fékek egyik beszállítója, a Brembo azonban most sok kulisszatitkot elárult a múlt és a jelen sztárjairól egy könyvben, melyet a sportban töltött negyven évének tiszteletére adott ki – írja a Motorsport.com.
A cég szerint a „szenzációs bajnok",
Ayrton Senna a szokatlanul kis munkahengereket kedvelte, és mindenki másnál nagyobb hidraulikanyomást használt a fékrendszerben,
valamint azon kevesek közé tartozott, akik személyesen is kivették a részüket a fékek fejlesztéséből. Alain Prost nem túl meglepő módon kevésbé agresszívan vezetett, „precizitásának és letisztult stílusának köszönhetően nem erőltette túl a pedált." Ezért nem is támasztott különleges igényeket a mérnökök felé, kivéve, hogy minden körülmények között megbízhatóan működő fékeket követelt.
A virtuóz Gilles Villeneuve Prost szöges ellentéte volt: „A Brembo legidősebb technikusai még egyfajta rémálomként emlékeznek rá, hogy szélsőségesen agresszív stílusával milyen durván nyúzta a fékeket." Ezt mondjuk sejtettük róla.
A hétszeres világbajnok Michael Schumacher ellenben
a mentálisan legösszeszedettebb versenyző volt,
akivel a Brembo mérnökei valaha együtt dolgoztak az évek során: eltökélt és a köridők tekintetében kiegyensúlyozott volt." A rövid úton járó és érzékeny fékpedált szerette, és a termetéhez képest nagy erőt tudott kifejteni rá. A Brembo szerint „Schumi egyik legnagyobb erénye a tökéletességre való törekvés volt. Azt akarta, hogy a futam alatt a fékeken a fáradás semmilyen jelét ne lehessen észrevenni."
A tanítványa,
Sebastian Vettel bizonyos szempontból egy „Schumi junior",
az olasz cégnél a mostani mezőny technikailag legkifinomultabb tagjának tartják. „Képes kiszúrni a különféle anyagok közötti legkisebb eltéréseket is: jelenleg ő az egyetlen a Forma-1-ben, aki alkalmasint azért részesít előnyben egy fékszettet, mert más típusú karbonból készült." A Brembo elárulta róla azt is, hogy Vettel az időmérőnek teljesen új fékekkel szeret nekivágni, és „tökéletes harmóniában dolgozik össze a gumikkal, miközben rövid úton járó, rendkívül érzékeny pedált használ."
Fernando Alonso nagyon odafigyel rá, hogy a fékek a megfelelő érzést biztosítsák számára, és „kirobbanó ereje révén lenyűgöző gyorsasággal képes maximális nyomást kifejteni a pedálra." Ennek ellenére „nagyon tiszta a fékezési technikája; a legkülönfélébb tapadási viszonyok között is gyakran egyensúlyoz a határon anélkül, hogy átlépné." A Brembo szerint „olyan, mintha Alonsóban egyfajta természetes ABS működne – maximálisan kihasználja a gumik tapadását anélkül, hogy blokkolná a kerekeket."
És Lewis Hamilton? Ő „abszolút egyedi módon érzi az autóját; azt szereti, ha teljes egészében az első tengelyre támaszkodik."
Rámenős stílusából adódóan sokszor blokkolja a kerekeket.
Lewis rendkívül gyorsan reagál a féktáv elején. Akkor gyakran túl is lépi a tapadás határait, és csak az után kezdi szabályozni a fékrendszert, hogy elérte a maximális nyomást a pedálon." A Brembo azt írja, Hamilton a befordulás során tökéletesen kézben akarja tartani az irányítást, és gyakran csak a kanyar bejáratánál veszi el teljesen a gázt, illetve ott ugrik le a fékről is, így autójának ívbelső első kereke nagyobb valószínűséggel blokkol. „A vele dolgozó mérnökök szerint az egyetlen limit, amit ismer, a fékek maximális hőmérséklete. Pontosan ez az a fizikai határokat feszegető, sőt olykor túl is lépő mentalitás, amelynek látványos és eredményes versenyzői stílusát köszönheti."
Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma–1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!