Társoldalunk:
Hírlevél

Schumacher példaképe padlógázzal száguldott a végzete felé

2015.09.01. 17:42

Stefan Bellof mindössze húsz nagydíjon indult, rövid pályafutása mégis maradandó nyomot hagyott az F1 történetében. Schumacher a példaképei közé sorolta, esőben zseniálisan vezetett, talán még Sennánál is jobban, de gyakran vállalt túl nagy kockázatot. A sport egyik nagy elveszett tehetsége 30 éve halt meg.

A német Forma-1-es versenyzők nevét manapság elsősorban a sikerekkel azonosítjuk, hiszen az elmúlt bő két évtizedben Michael Schumacher és Sebastian Vettel összesen 11 világbajnoki címet zsebelt be, miközben rekordot rekordra halmoztak. A német rajongóknak azonban sokáig kellett várniuk ezekre az eredményekre: noha honfitársaik a kezdetektől fogva szép számmal képviseltették magukat a Forma-1-ben, Schumacher első, 1994-ben szerzett címéig nem volt világbajnokuk.

Stefan Bellof nem az F1-ben érte el a legnagyobb sikereit, de ott is fényes jövőt jósoltak nekiForrás: Porsche

1961-ben Wolfgang von Trips közel került a végső győzelemhez, de az utolsó előtti futamon, Monzában halálos balesetet szenvedett. Ezután több mint húsz év telt el, mire feltűnt egy újabb német versenyző, akit a jövő nagy bajnokaként emlegettek, ám az ő karrierje is tragikus hirtelenséggel ért véget. 

Stefan Bellof mindössze húsz Forma-1-es nagydíjon indult, 

vakmerő, látványos vezetési stílusával, a szinte lehetetlen helyeken végrehajtott előzéseivel, a gyengélkedő Tyrrellből kipréselt eredményeivel és a Forma-1-en kívül elért sikereivel mégis örökre a szurkolók emlékezetébe véste a nevét. Nemrég például a Toro Rosso főnöke, Franz Tost jegyezte meg, hogy Max Verstappent "Vettel és Bellof keverékének" látja. A fiatal hollandnak a túléléshez az előbbi összetevőre is szüksége lesz, Bellof ugyanis mindössze 27 évesen, kereken harminc évvel ezelőtt, 1985. szeptember 1-jén vesztette életét egy hosszú távú versenyen. 

Már az F1 előtt is híres volt

Bellof karrierje viszonylag lassan indult be, miután csak 16 évesen, bátyja példáját követve kezdett el gokartozni, versenyautót pedig hat évvel később vezethetett először. Kezdetben a német Formula Ford szériában, majd a Forma-3-ban és a Forma-2-ben versenyzett. Az utóbbi bajnokságban rögtön egy szenzációs debütálással hívta fel magára a figyelmet: az esős silverstone-i versenyen a 9. helyről indult, majd merész előzésekkel az élre állt, és a leintésig óriási, 21 másodperces előnyt autózott ki. Már ekkor kiderült, hogy különösen jól vezet vizes pályán, és ezt a képességét később a Forma-1-ben is kamatoztatta. Nem véletlen, hogy amikor Schumachert a fiatalkori példaképeiről kérdezték, gyakran megemlítette Bellofot is, 

akire főleg az esőben nyújtott teljesítménye miatt nézett fel. 

További hasonlóság közöttük, hogy mindketten hosszabb távú versenyekkel alapozták meg a pályafutásukat. Noha Bellof tehetsége korán nyilvánvalóvá vált, a Forma-2-ben ingadozott a teljesítménye, rendkívül sikeresnek bizonyult viszont a sportautók világában. 1982-ben indult a spái 1000 km-es versenyen, a következő idényre pedig leszerződtette a hosszú távú világbajnokságot uraló Porsche gyári csapata. Már a második versenyen, Silverstone-ban megszerezte a pole pozíciót, magát a futamot pedig magabiztosan nyerte meg csapattársával, Derek Bell-lel párban. 

A fiatal német azonban a következő, nürburgringi versenyen alkotott igazán maradandót: a régi pálya vonalvezetésén, 

a hírhedt Nordschleife 20,8 km-es verzióján a mai napig érvényes körrekordot állított fel. Az edzéseken mindenkit elképesztett azzal, hogy 6:11.13-es idővel teljesítette a kört, és végül 5 másodperces előnnyel szerezte meg a pole-t a Porsche első számú versenyzőjének számító Jacky Ickx előtt. „Ez őrület." 

Nem tudom, hogy csinálta, de az biztos, hogy több kockázatot vállalt, mint amire én valaha is képes lennék   

– nyilatkozta a belga. Bellof a versenyen is megfutotta a leggyorsabb kört, 6:25.91-es ideje azóta is a pálya hivatalos körrekordja. Két körrel később azonban hibázott, ezért egy óriási balesettel ért véget a versenye. "Ez jellemző volt rá. Ha a pályán maradt, csodálatos dolgokra volt képes, de egyszerűen nem volt hajlandó visszavenni, ami néha komoly bukásokhoz vezetett" – mondta róla csapattársa, az ötszörös Le Mans-i győztes Bell. 

Bellof és Bell további két győzelmet aratott az 1983-as bajnokságban, és a német tempója már a Forma-1-es csapatok figyelmét sem kerülte el. Októberben a McLaren elhívta őt egy silverstone-i tesztre, ahol rajta kívül két másik fiatal versenyző, Ayrton Senna és Martin Brundle bizonyíthatta a tehetségét (lásd a képet a fenti tweetben!). Senna – miután kiharcolt magának egy második etapot – néhány tizeddel jobb időt autózott, mint a többiek, de 1984-re mindhárman a Forma-1-ben találták magukat: a brazilt a Toleman, Bellofot és Brundle-t pedig a Tyrrell szerződtette.

Hajsza Monacóban

Ken Tyrrell szebb napokat is megélt istállója 1984-ben nem remekelt, amihez nagyban hozzájárult, hogy a mezőnyből egyedüliként ők használtak szívómotorokat – ez a becslések szerint körülbelül 150 lóerős hátrányt jelentett a turbókat használó riválisokhoz képest. A Tyrrell két újonca azonban így is pontszerző helyekkel hívta fel magára a figyelmet, Bellof két kiesés után Zolderben és Imolában is a legjobb hat között végzett. Dijonban egy újabb kiesés következett, pályafutása hatodik versenyén, Monacóban viszont a dobogóra állhatott. 

Stefan Bellof a Tyrrell 012-vel az 1984-es USA-Dallas NagydíjonForrás: Wikipedia

Az 1984-es Monacói Nagydíjra a legtöbben úgy emlékeznek vissza, mint Ayrton Senna első nagy versenyére. A zseniális brazil a zuhogó esőben borsot tört az élversenyzők orra alá, és a 2. helyen haladva egyre közelebb került az élen álló Alain Prosthoz, amikor a 31. kör végén leállították a futamot a veszélyes körülmények miatt. Arra kevesebben emlékeznek, hogy a leintés pillanatában 

nem Senna volt a leggyorsabb a pályán, hanem a 3. helyen őt üldöző Bellof, 

aki az utolsó rajtkockából vágott neki a versenynek. Miután átverekedte magát a mezőnyön, és a 27. körben megelőzte René Arnoux-t, Prostnál és Sennánál is jobb köröket futott, és ha tartani tudta volna ezt a tempót, hamarosan utolérte volna őket. Az előtte haladó brazilon 4 kör alatt 4 másodpercet hozott, és a leintés pillanatában 13,7-tel volt mögötte. 

„Mindenki azt mondja, hogy ha 5 körrel tovább tartott volna a verseny, Senna nyert volna” – nyilatkozta a BMW sportrészlegének akkori sportigazgatója, Dieter Stappert, aki évek óta Bellof nagy támogatója volt. „Én csak annyit tudok, hogy ha 7 körrel hosszabb lett volna a futam, Bellof utolérte volta Sennát. Mindkettejüket ismerve azonban az a legvalószínűbb, hogy összeütköztek volna, miközben az első helyért harcolnak.”

Sikerek és kudarcok

A monacói remeklés után Bellof kiesett a következő két versenyen. A detroiti kudarc különösen fájdalmas volt számára, mert a másik Tyrrell-lel Brundle a 2. helyen ért célba, miközben ő a bokszutca falának ütközve összetörte az autóját. Az újabb dobogós helyezés azonban óriási bajba sodorta az egész csapatot: a Tyrrellt a futam után alaposan átvizsgálták, és kiderült, hogy az autói csak egy szabálytalanságnak köszönhetően feleltek meg a verseny utáni mérlegelésen. A futam nagy részében a megengedettnél könnyebb autóval köröztek, az utolsó bokszkiállások során azonban ólomsörétet öntöttek a víztartályba, ami körülbelül 60 kilogrammal megnövelte a tömeget.

Egy Porsche 956 az 1982-es Le Mans-i 24 óráson. Bellof is egy ilyennel szerzett hírnevet magának, 1983-ban beállítva vele az azóta is érintetlen pályacsúcsot a NordschleifénForrás: Porsche

A Tyrrellt megfosztották az idényben szerzett összes pontjától, Bellof és Brundle a dobogós helyezéseiket is elveszítették. A csapat a fellebbezés után még elindult néhány versenyen, de később végérvényesen kizárták őket a bajnokságból, a hátralévő futamokon nem is vehettek részt. Bellof a Német és az Osztrák Nagydíjat egyébként is kihagyta, mert az F1 mellett továbbra is indult a hosszú távú világbajnokságban, és a Porschéval kötött szerződése előnyt élvezett. Bellof a német gyártó legendás autójával, a C csoportos Porsche 956-ossal – továbbra is Derek Bell társaként – 

uralta az idényt, és 6 győzelemmel világbajnok lett. 

Tyrrell nem nézte jó szemmel, hogy a versenyzője nem csak az F1-re koncentrál, „de nem tudtam, mit tenni. Nagyon önfejű volt, neki nem lehetett tanácsokat adni. Szerintem kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtott volna, ha egyszerre csak egy bajnokságban versenyez, de a Porsche sokat fizetett neki, és a sikert is élvezte." 

A Ferrarinál kötött volna ki

Bár az 1984-es Forma-1-es idény hamar véget ért számára, Bellof már újoncként kivívta a csapatfőnökök, a riválisok és a rajongók elismerését. A szezon utolsó futamán Bernie Ecclestone be akarta ültetni őt egy Brabhambe, de a tervből nem lett semmi, mert nem tudta elérni őt telefonon. 

A Ferrari is jelezte az érdeklődését, az 1985-ös idényre azonban még nem tudtak helyet biztosítani számára a csapatnál. Megegyeztek azonban, hogy folyamatos kapcsolatban maradnak, Enzo Ferrari ugyanis mindenképpen szerette volna megszerezni a németet, 

akinek látványos vezetési stílusa Gilles Villeneuve-ére emlékeztette. Az ellenfelei ugyan tartottak a kockázatos előzési manővereitől, és többször túl veszélyesnek ítélték a megmozdulásait, a pályán kívül viszont szinte mindenki megkedvelte a vidám, társai szerint megállás nélkül vicceket mesélő Bellofot. 

„A Tyrrellnél töltött időszak alatt elég jól megismertem Stefant, a nevetése egy egész éttermet képes volt betölteni. 

Még most is hallom a hangját, mindenkire átragadt a jókedve" – mondta Brundle, aki úgy véli, a tehetségét tekintve Bellof egy szinten volt Sennával. „Azt nem mondom, hogy biztosan hasonló eredményeket ért volna el, mert a hozzáállásuk teljesen más volt. Ayrton minden egyes részletre figyelt, és rendkívül céltudatosan haladt a sikerek felé, Stefan pedig a pillanatnak élt – csak az érdekelte, hogy az adott versenyen a lehető leggyorsabb legyen, és minél többet előzzön. Az vitathatatlan, hogy fantasztikus tehetség volt, 

mindig ő fékezett a legkésőbb, és a leghajmeresztőbb helyzeteket is megúszta. 

Gyakran egymás mögött haladtunk a mezőnyben, így láthattam, milyen hihetetlen előzéseket vállalt be. A félelem teljes mértékben hiányzott belőle." 

Bellof az 1985-ös idényre maradt a Tyrrellnél, és ekkor már a Forma-1 volt számára a legfontosabb. Néhány hosszú távú versenyen ugyan továbbra is indult a Porschéval, de a gyáriaktól átigazolt egy privát csapathoz. A visszatérő Tyrrell azonban a vártnál gyengébben szerepelt a nagydíjakon, Bellof mindössze kétszer tudott pontot szerezni. A Portugál Nagydíjon újra a vizes pályát használta ki, a 21. helyről jött fel hatodiknak. Monacóban nem is tudta kvalifikálni magát a versenyre, Detroitban viszont 4. lett, és az 1984-es kizárások miatt hivatalosan ez a legjobb eredménye a Forma-1-ben. A Tyrrell az idény közben a Renault turbómotorjaira váltott, de Bellofnak már nem maradt sok lehetősége, hogy bizonyítsa a tehetségét. 

Mindent ő sem úszhatott meg 

Szeptember 1-jén indult élete utolsó versenyén, a hosszú távú bajnokság spái 1000 km-es futamán. A 78. körben Ickx gyári Porschéjával harcolt az első helyért, és szokásához híven egy váratlan manőverrel próbálta meglepni a belgát. A veszélyes Eau Rouge kanyarban valószínűleg kívülről akart elmenni mellette, azonban hátulról nekikoccant, és mindketten kivágódtak a pályáról. Ickx (akinek a belső kamerájából a lenti videón látható az incidens) sértetlenül megúszta az esetet, 

Bellof autója azonban átszakította a biztonsági korlátot, és a mögötte lévő falnak csapódva állt meg, majd ki is gyulladt.  

A tüzet sikerült eloltani, de több mint húsz percbe telt, mire Bellofot ki tudták szedni az autójából, a pályakórházban pedig a belső sérülései miatt már csak a halál beálltát tudták megállapítani. 

Szinte mindenki egyetértett abban, hogy a balesetet Bellof okozta a túl optimista előzési kísérletével, de Ickx nehezen dolgozta fel a történteket, az idény végén vissza is vonult. Az egyik legtehetségesebb pilótának tartott német halála a Forma-1 közösségét is megdöbbentette. „Tudtuk róla, hogy nagyon veszélyesen vezet, de úgy tűnt, mindent sikerül megúsznia” – nyilatkozta Gerhard Berger. „Mindannyian kíváncsiak lettünk volna, mire ment volna egy jobb autóval. Fényes jövő várt rá, mert ő volt az egyik leggyorsabb versenyző a mezőnyben, csak le kellett volna nyugodnia egy kicsit.” 

„Biztos vagyok abban, hogy néhány év múlva, érettebb hozzáállással világbajnok lett volna, talán sokszoros is.” 

Bellofnak nem is kellett volna sokat várnia egy ütőképesebb autóra. A baleset előtt néhány nappal beszélt meg egy újabb találkozót Enzo Ferrarival, állítólag már csak a szerződést kellett volna aláírnia. „1986-ban a Ferrarinál versenyzett volna. Egyáltalán nem örültem a távozásának, de elkerülhetetlennek tűnt, hogy ajánlatot kapjon egy élcsapattól” – emlékezett Ken Tyrrell. „Ki tudja, mit érhetett volna el? A halála óriási veszteség volt, az egyik legnagyobb tehetség hagyott itt minket. Hihetetlenül gyors és bátor, ugyanakkor nagyon kedves srác volt.” 

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma–1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!