A Williams gyáva volt a győzelemhez? - Silverstone-i Görbe Tükör

A Brit Nagydíjat látva könnyű volt azt hinni, hogy csak a kispolgáriasan elóvatoskodott stratégiai döntések miatt nem kalapálták el a Mercedest, de a minden szinten rendkívül izgalmas verseny adatai között vannak számukra enyhítő körülmények. Ettől függetlenül, bármilyen meglepő, Silverstone-ban a Mercedes verhető lett volna.

Rob Smedley, a Williams vezető versenymérnöke szemlátomást elviselhetetlenül kínosan érezte magát. Amikor a Brit Nagydíj leintése után alig pár perccel Ted Kravitz, a Sky Sports bokszutcai riportere kérdőre vonta, hogy miért tiltották meg az előzést Valtteri Bottasnak a verseny elején, minden valószínűség szerint eljátszva ezzel a győzelem esélyét, Smedley igyekezett úgy tenni, mintha nem is értené a felvetést.

A Williams nem készült fel arra, hogy a Mercedes előtt találja magát Forrás: AFP/Ben Stansall

„Nem akartuk, hogy akadályozzák egymást a túl kemény párharccal, és közben magukra húzzák a Mercedeseket. Azt mondtuk neki, hogy ha tisztán tud előzni, hát tegye. A küzdelemben nem akartuk meggátolni őket, de azt sem szerettük volna, ha a Mercedesek megelőznek minket" – mondta érdes hangon, zavarában az egyik fülét csavargatva. Kravitz rámutatott, hogy végül így is pontosan ez történt, amin Smedley felháborodott, és azt állította, a tétovázással nem tették kockára a győzelmüket. „Egyáltalán nem."

Ellenkezőleg, védeni próbáltuk magunkat, hogy a gyorsabb autókat is magunk mögött tartva megnyerjük a versenyt

– jelentette ki.

Smedley ekkor még nyilván nem tért magához a sokkból, hogy a Williams az eső által kirobbantott minikáoszban a dobogóról is lecsúszott egy olyan futamon, amelyen sokáig az első két helyet foglalta el, és az idén először alig volt lassabb a Mercedesnél. Ám miután lehiggadt, ő sem kerülhette el az önvizsgálatot: ha egy kicsit bátrabban hoznak döntéseket, vajon tényleg összejöhetett volna nekik a csodaszámba vehető hazai győzelem? Bármennyire próbálta szépíteni a helyzetet, a 4-5. helynél rosszabb eredményt ilyen tempóval nehéz lett volna elérniük, úgyhogy Smedley-nek vasárnap aligha volt nyugodt éjszakája.

Hülkenberg volt a kulcs

A győzelemhez a Williamsnek arra mindenképpen szüksége lett volna, hogy legalább az egyik autója a Mercedesek előtt maradjon a bokszkiállások során. Ha ez sikerül, az eső nélkül jó esélyük lett volna a célig megtartani a vezetést, mert a verseny nyitóetapja megmutatta, hogy a pályán szinte lehetetlen volt megelőzni őket; régóta ismert, hogy a Williams az aerodinamikai tulajdonságai miatt egyébként is a legnehezebben megelőzhető autók között van, amint arról Kimi Räikkönen és Sebastian Vettel Kanada, illetve Ausztria alapján sokat tudna mesélni.

Lewis Hamilton a Safety Car-fázist követő újraindításnál, a 4. kör elején megtámadta az élen álló Felipe Massát, de a hideg gumikon fékezve blokkoltak a kerekei, így csak annyit ért el, hogy Bottasszal szemben is elvesztette a helyét. „Talán túl korán vállaltam túl nagy kockázatot. Legalább látszott, hogy próbálkozom!" – mondta. Az első etapban tehát a két Williams magabiztosan haladt az élen, nyomában a két Mercedesszel, és bár úgy tűnt, Massa kissé az egész társaságot feltartja, nem volt annyival lassabb, hogy a pozíciója veszélybe kerüljön.

Hamilton besokallt, amikor az újraindítás után megtámadta Massát Forrás: AFP/Ben Stansall

Az 5. helyezettől, aki némi meglepetésre nem más volt, mint a Massához hasonlóan élete egyik legjobb rajtját produkáló Nico Hülkenberg, a kvartett rohamtempóban távolodott. Nagyon is kapóra jött nekik, hogy a Force India versenyzője feltartja a Ferrarikat (illetve Danyiil Kvjat Red Bullját), de

kulcsfontosságú volt kellően elszakadniuk tőle a kerékcserék első fordulójáig.

A Williams pontosan azért nem kapta be a horgot, amikor a Mercedes bedobta nekik a csalit azzal a bizonyos kamu bokszkiállással, kiküldve a szerelőit a garázs elé, mert a 14. körben Hülkenberg még csak 11 másodperccel járt mögöttük, ami egy kerékcseréhez kevés. Márpedig mind a Williamsek, mind a Mercedesek számára létfontosságú volt, hogy a kiállásuk után se kerüljenek forgalomba.

A bokszban játszadoztunk velük egy kicsit, mert tudtuk, hogy a Williams nem képes olyan sokáig életben tartani a gumijait

– ismerte el Wolff. „Egy korai kerékcserével meggyőzhettük volna őket arról, hogy mi így is eljutunk a célig, ami nekik viszont gondokat okozott volna. De ők is tudták, hogy még időre van szükségük, nekik ez még túl korai, túl necces volt. Ha ennyire hamar cserélnek kereket, a kemény keverékkel sem lettek volna képesek befejezni a versenyt."

Hülkenberg nagy szolgálatot tett a Williamsnek és a Mercedesnek azzal, hogy feltartotta a Ferrarikat és Danyiil Kvjatot Forrás: Sahara Force India/Sahara Force India/James Moy Photography

Magyarán az első kiállás időzítését két fő szempont határozta meg: 1) eléggé el kellett szakadniuk Hülkenbergtől ahhoz, hogy elé térjenek vissza, és 2) a második etapjuk nem nyúlhatott olyan hosszúra, hogy a gumik ne bírják ki a verseny végéig. Az 1) mindkét csapat számára lényegében egyforma korlátot jelentett, a 2) terén azonban a Mercedes előnyben volt, mert – amint Wolff említette – ők több kört teljesíthettek egy szett gumival, vagyis megengedhették maguknak, hogy előbb cseréljenek kereket.

Az időzítés dilemmája

Kívülről nézve ezért tűnt úgy, mintha a Williamsnél csak tehetetlenül várnák, hogy Hamilton bevágjon eléjük a bokszban. Látszólag a kisujjukat sem mozdították, de

a két csapat stratégiai háttérstábja között izgalmas macska-egér játék zajlott.

A Williamsnek legalább az egyik autójával az első Mercedes előtt – vagy azzal egyszerre – kellett volna kereket cserélnie, ám ehhez meg kellett tippelniük, hogy a riválisuk mennyire korán mer kiállni. Mivel ők voltak elöl, az ellenfél lépésére reagálni nem állt módjukban; az üldözőnek adhatnak olyan utasítást, hogy csinálja pont az ellenkezőjét, mint az üldözött (vagyis álljon be, ha az kint marad a pályán, és maradjon kint, ha az beáll), Massa és Bottas azonban már csak a visszapillantó tükrében láthatta, hogy Hamilton a boksz felé veszi az irányt.

Dave Robson egyeztet Massával a rajt előtt. Hiába álltak az élre, nem tudták kihasználni a helyzeti előnyüket Forrás: Williams

Ezt végül a 19. körben tette meg, 4-5 körrel korábban, mint az a gumik szempontjából ideális lett volna. „A csapat folyamatosan beszélt hozzám a rádióban. A gumijaim még jó állapotban voltak, ezért húzhattam volna tovább is, de egyre nőtt a veszélye annak, hogy a Williams kiáll" – magyarázta Hamilton. „Lényegében már az utolsó kanyarban járva mondtam a srácoknak, hogy a gumik hamarosan beadhatják a kulcsot, ezért azonnal szóltak, hogy 'boksz, boksz, boksz!' Nagyon gyorsan hoztuk meg a döntést. Aztán a kivezető körömet megnyomtam, mint egy őrült. Jól sikerült, és csodálatos érzés volt, hogy sikerült átvennem vele a vezetést."

Kétségkívül ez volt az első döntő momentum Hamilton győzelmében:

a kerékcseréje utáni körét iszonyú gyorsan, 1:56.349 alatt tette meg,

míg Massának, akit szintén nem tartott fel senki, ehhez 1:58.445-re volt szüksége. Hamilton a pálya második és harmadik szektorában 39,466-tal illetve 26,486-tal az addigi legjobb részidőt érte el, Massa viszont csak 39,870 illetve 26,864 másodperc alatt tudta teljesíteni ezeket.

Persze akkor már mindegy volt: Hamilton állt az élen. A Williams elvesztette az első, akkor még döntőnek látszó csatát.

Hátul tarthatták-e volna Hamiltont?

De vajon volt rá lehetőségük, hogy a bokszban maguk mögött tartsák a Mercedest, ha nem egy körrel Hamilton után állnak be? Érdekes kérdés, és az adatok ezen a ponton teszik igazán lebilincselővé a történetet.

Kezdjük ott, hogy még a 20. kör is marginális volt:

ha végig száraz marad a pálya, nem feltétlenül húzták volna ki a célig egy újabb kerékcsere nélkül.

Hamiltonnak például az eső második hullámától függetlenül is mindenképpen szüksége lett volna rá, mert a gumijai már a 38. körre elvesztették a tapadásukat, bár ezt megmagyarázhatjuk azzal, hogy egyszerűen lehűltek az első zuhé közben.

Mindegy, tegyük fel, hogy a Williams túljár a Mercedes eszén, és korábban kihozza Massát. Nos, a 18. kör még túl korai lett volna ehhez. Hamilton a csapata szerelőinek parádés mutatványa ellenére – 2,4 másodperc alatt cserélték le a kerekeit – is pont Hülkenberg mellé érkezett meg a bokszból, és pár pillanatig kétségesnek tűnt, hogy melyikük fordul el előbb a következő kanyarban. Ha Hamilton beragad a Force India mögé, értékes tizedmásodperceket veszít, és jó eséllyel nem tudja átvenni a vezetést.

A kerékcserék időzítése döntő fontosságú volt Forrás: AFP/Phil Noble

Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a Mercedes stratégái és szerelői milyen tökéletes munkát végeztek: a Hülkenberggel szembeni előnyüket pontosan mérték fel, és a kerékcsere sem tarthatott volna akár 1-2 tizeddel tovább. Meg persze szükség volt Hamilton fantasztikus tempójára is a hideg, kemény keverékű gumikon.

Amit ebben a durván 2 percben láttunk, az a legnemesebb értelemben vett csapatmunka volt.

Amikor Hamilton a 19. körben a bokszbejárathoz ért, 13,537 másodperccel haladt Hülkenberg előtt. Habár ez kevésnek hangzik, azért bizonyult elégnek, mert a silverstone-i bokszutca levágja a pálya utolsó három kanyarját, így a bevezető körök szokatlan módon nem lassabbak, hanem 1-2 másodperccel még gyorsabbak is a teljes köröknél. Massa előnye a Force Indiához képest a bejáratnál 13,996 másodperc volt egy körrel korábban, ami azt jelenti, hogy elvileg ő is visszatérhetett volna Hülkenberg elé – de csak akkor, ha a Williams kerékcseréje nem tart tovább 2,8 másodpercnél. Márpedig jóval tovább tartott. Mivel ki kellett takarítani a hátsó vezetőszárnyát, Massa 9 tizeddel több időt (konkrétan 29,369 másodpercet) töltött a bokszban, mint Hamilton, ami már elég lett volna ahhoz, hogy Hülkenberg mögé kerüljön, ha a 18. körben cserél kereket.

És mi lett volna, ha a 19.-ben, vagyis Hamiltonnal egyszerre teszi ezt meg? Végül ugyebár a 20.-ban, Rosberggel tandemben állt be új gumikért, és azután sikerült elöl maradnia, hogy fej-fej mellett, egymással versenyezve hajtottak ki a bokszutcából. (Ez egyébként szabályosnak minősül, ha nem veszélyeztetnek vele senkit.) Massa a bokszbejáratnál a 20. körben 0,807 másodperccel járt Rosberg, a 19. körben pedig szinte ugyanennyivel, 0,833-mal Hamilton előtt. A két Mercedes egyformán hosszú, vagy inkább rövid ideig, 28,393 illetve 28,417 másodpercig időzött a bokszutcában is.

Hogy egy klasszikust idézzek, vonjuk le a logikus következtetést:

ha Massa a 19. körben, Hamiltonnal egyszerre cserél kereket, annyi változott volna, hogy Rosberg helyett vele kellett volna versenyeznie a bokszkijáratnál.

Egy ilyen párharc kimenetele mindig kétséges, bár a Williamsnek így legalább valamennyi esélye lett volna megtartani a vezetést.

De mégis miért nem küldték előre Bottast?

Ebben az epizódban főleg azért érheti kritika őket, mert egyik autójukkal sem kockáztattak, holott valamelyikkel megtehették volna, még ha emiatt esetleg száraz pályán is két kerékcserére kényszerülnek. Elvégre vesztenivalójuk nem volt, hiszen a többieknél – beleértve a Ferrarikat – annyival gyorsabbak voltak, hogy csak a Mercedesektől kellett tartaniuk. Róluk pedig borítékolhatónak tűnt, hogy úgyis meg fognak próbálkozni az elévágással, amit a Williams tétlenül, látszólag ölbe tett kézzel várt.

A Hamilton, Rosberg, Massa és Bottas közötti különbségek másodpercben (X: kör, Y: mp) - nagyítható. Rosberg a 43. kör előtt brutális tempóban közeledett Hamiltonhoz Forrás: Farkas Péter - Origo

Ez persze az „utólag mindig könnyű okosnak lenni" tipikus esete, de a 19. körben lebonyolított kiállással Bottast kihozhatták volna Hülkenberg, sőt alighanem Hamilton elé is, bár az adatok szerint valószínűleg neki is versenyeznie kellett volna a Mercedesszel a bokszból kifelé. Az élkvartettből a megvalósult forgatókönyv szerint Bottas találta magát a legkényelmetlenebb helyzetben, mivel ő cserélhetett kereket utoljára, és még az is csoda, hogy vissza tudott sorolni a második Mercedes elé – ezt elsősorban Massának köszönhette, aki kissé feltartotta Rosberget. Amilyen tökéletesen sikerült Hamilton kiállása, olyan pechesen alakult a csapattársáé.

Az mindenesetre kiderült, hogy a Williamsnek veszélyes lett volna korábban kiállnia a Mercedesnél, mert nem vállalhatott be annyira hosszú második etapot. Rendben van, de

miért nem küldték előre Bottast a verseny elején, amikor gyorsabb volt Massánál?

Smedley kötötte az ebet a karóhoz, hogy csapatutasításról szó sem volt. Pedig a 9. körben a tévében is hallhattuk, amint a versenymérnöke, Dave Robson azt mondja Massának, „a csapattársaddal most nem kell harcolnod, húzzatok el együtt a Merciktől!" Nagyjából ekkor játszották be Jonathan Eddolls üzenetét is Bottasnak, miszerint „utasítás: egyelőre nem támadhatod a csapattársadat!" A finn erre azt felelte, hogy „gyorsabb vagyok", és a Stowe bejáratánál a 10. körben a parancs ellenére szépen be is szúrt Massa mellé. Egy körrel később rákérdezett, hogy a hátsó egyenesben előzhet-e, és akkor már igenlő választ kapott Eddollstól, de nemsokára hozzátette: „Túl késő."

„Az első pár körben kértük őket arra, hogy tartsák a helyüket, ne akadályozzák egymást azzal, hogy harcolnak. Így is tettek" – állította Smedley.

Miután kellő előnyre tettek szert, szóltunk nekik, hogy versenyezhetnek, de csak tisztán.

„Mindig így állunk hozzá, ami szerintem abszolút helyes is."

Bottas azonban nem volt meggyőződve erről. Ő úgy élte meg a helyzetet, hogy amíg tudott volna előzni, nem hagyták, amikor meg hagyták, már nem tudott. Becsületére legyen mondva, azt ő sem várta el a csapatától, hogy Massát állítsák félre előle. „Senkinek nem kell elengednie senkit. Az nem lenne versenyzés, annak viszont örültem volna, ha hagynak előzni, amikor a legjobb lehetőségem volt rá, de nem hagytak" – jegyezte meg. „Utána engedélyt adtak rá, csakhogy akkor már nem nyílt rá több alkalmam."

Bottas biztos volt benne, hogy meg tudott volna lógni a csapattársától.

„Úgy tippelem, hogy körönként fél másodperccel gyorsabb lettem volna nála, hiszen a bokszba bevezető köröm majdnem egy egésszel jobb volt" – mutatott rá, Massa azonban érthető módon vitába szállt vele. „Ez túlzás" – mondta.

Ha tényleg ennyivel gyorsabb volt, simán megelőzhetett volna. De hiába próbálkozott, nem sikerült neki.

Abban a bizonyos interjúban Smedley is a brazil mellé állt, és Kravitz kérdésére, hogy Bottas valóban gyorsabbnak tűnt-e Massánál, azt válaszolta: „Hát igen, ezért is mondtuk neki, hogy akkor kerülje ki a pályán. Amíg nem akadályozzák egymást, ez teljesen rendben van."

A rajt teremtett jó alapot az izgalmas versenyhez. A két Mercedes beragadt, Massa és Hülkenberg remekül jött el Forrás: Williams

Kényes helyzet az ilyen, mert attól, hogy egy versenyző azt állítja, gyorsabb a csapattársánál, még nem feltétlenül tényleg az, és a főnökei már csak a másikra való tekintettel sem hihetnek neki fenntartások nélkül. Ebben a konkrét esetben ugyanakkor Bottasnak igaza lehetett, valószínűleg nem egyszerűen maga felé hajlott a keze. Noha Massa úgy vélte, csak a DRS miatt tűnt gyorsabbnak nála, ez nem automatikusan elfogadható kifogás; elvégre a kanyargós részeken a hátul haladót nem segíti a felcsapott hátsó szárny, a szélárnyék pedig kifejezetten hátráltatja, ezért ha 3/4/5-ös és a 10/11/12/13/14-es kombinációkban növelni tudta volna az előnyét egy kicsit, a brazil lerázhatta volna a finnt. És Bottasnak abban is igaza volt, hogy

a bokszba vezető körét, amikor végre szabaddá vált előtte a pálya, 1:36.610 alatt tette meg, 1,3 másodperccel tempósabban Massánál.

Abban viszont Massának van igaza, hogy a verseny későbbi szakaszában már ő volt a gyorsabb. A kerékcseréket követően, a 22. és a 33. kör között – vagyis a Virtuális Safety Car-fázisig – 0,8-ról 1,8 másodpercre növelte az előnyét, de az eső eleredése után vált közöttük igazán ordítóvá a különbség. Bottas először körönként 1,2 másodperccel lett lassabb Massánál, majd

a záró szakaszban, már rendesen vizes pályán, a 45.-től az 51. körig átlagosan 1,9 másodpercet kapott tőle!

Ez nem fogható kizárólag arra, hogy a Williams szenved az esőben, hiszen mindketten ugyanolyan autóban ültek. A pozíciók szempontjából már nem volt jelentősége, de Bottas legalább azért nyomhatta volna keményebben a gázt, hogy a leendő potenciális munkaadói – mindenekelőtt persze a Ferrari – ne lássák ennyivel gyengébbnek Massánál.

Rosberg előzi Bottast. Amikor eleredt az eső, a Mercedes a lehűlő pályán életre kelt, de Rosberg különösen odatette magát Forrás: AFP/Andrej Isakovic

Ettől függetlenül tény, hogy a verseny elején pusztán célszerűségi szempontból nézve a Williamsnek érdemes lett volna előreengednie Bottast. Lassabb akkor biztos nem volt Massánál, tehát ezzel nem vesztettek volna semmit, ha viszont tényleg meg tudott volna lógni tőle, elég lett volna 1,5-2 másodperces előnyt szereznie ahhoz, hogy Hamilton semmiképpen ne tudjon bevágni eléje a bokszban. Ha pedig pusztán a tempója nem lett volna elég hozzá, a Williams még mindig megkérhette volna a végig rutinosan védekező Massát a Mercedesek feltartására.

Hogy miért nem tették meg? Valószínűleg nem akartak a csapatutasítások hálójába gabalyodni, és nem akartak feleslegesen feszültséget gerjeszteni a versenyzőik között. Ez szigorúan csak találgatás, de

az sem lenne meglepő, ha Smedley tétovázásában az érzelmek is szerepet játszottak volna;

elvégre ő a Ferrarinál végig Massa oldalán dolgozott, amikor másodhegedűsként rendszeresen megalázó helyzetbe hozták, és most, miután végre visszanyerte az önbizalmát, nem lett volna sem szerencsés, sem ízléses, ha megint a csapattársa mögé kényszerítik. Nyilván a Williams bokszutcai irányítóközpontjában is felmérték a téteket, és ez meglehetősen gyötrő dilemma lehetett számukra.

Smedley utólag kijelentette, hogy a döntéseiknek semmilyen személyes töltete nem volt. „Eszünk ágában sincs favorizálni egyik vagy másik versenyzőnket. Az erőfeszítés közös, és a csapat számára próbáltuk a lehető legtöbb pontot szerezni" – állította. „A csapat érdeke az első, ez teljesen egyértelmű."

Az eső mindent felülírt

Végül azonban nem volt meghatározó jelentősége annak, ami a kerékcserék első fordulója során történt, mert az eső úgyis új alapokat teremtett a versenyen. Még ha a Williams addig meg is tudta volna tartani a vezetést, a bizonytalan időjárási viszonyok között újra helyes döntéseket kellett volna hoznia, márpedig ez csupán két embernek sikerült az egész mezőnyből: Hamiltonnak és Sebastian Vettelnek.

Miután az élre állt, Hamilton elkezdte lerázni a Massa-Bottas-Rosberg triót, de nem volt egyszerű dolga.

A Williams tempójának valódiságát bizonyította, hogy csak 2-3 tizedeket tudott verni Massára,

és az előnye a 32. körig – a Virtuális Safety Car-fázis kezdetéig 6,1 másodpercre nőtt. A versenyt a 35. kör végén indították újra, az eső első hulláma pedig pont a következőben érkezett meg. Hamilton átmenetileg még jobban el tudott szakadni az üldözőitől, de ahogy az eső alábbhagyott, a félig nedves aszfalton nagyon lelassult hozzájuk képest. A 37. körtől Massa közeledni kezdett hozzá – minden azonban semmi ahhoz képest, amit Rosberg művelt.

Ezek a pályaviszonyok a legendárium szerint Hamiltonnak az igazán testhezállóak, ezúttal viszont a csapattársa találta fel magát a legjobban. Rosberg – akit a Mercedes útközben majdnem átállított két kiállásra amiatt, hogy beszorult a Williamsek mögé – most 2 körön belül megelőzte Bottast és Massát, és még ezzel együtt is

9,1 másodpercet hozott Hamiltonon mindössze 5 kör leforgása alatt;

a 41.-ben és a 42.-ben 2 teljes másodperccel volt gyorsabb nála, úgyhogy a 43.-ra ott loholt a sarkában, alig 1,6-ra tőle. A győzelemért folytatott küzdelem hirtelen újra életre kelt.

Hamilton érezte, hogy ha nem lép azonnal, Rosberg bedarálja, ezért rádión szólt a Mercedesnek, hogy új gumikra van szüksége, mert a jelenlegiek teljesen elvesztették a tapadásukat. „Valószínűleg túlságosan lehűltek" – magyarázta később. Igen ám, de milyenekre cseréljen? Ez volt a mindent eldöntő kérdés, mert a pálya egyelőre túl száraz volt az interekhez, pár perc múlva azonban újabb esőt ígértek. Akik már az eső első hullámára reagálva, a 38. kör tájékán interre váltottak, mint például Kimi Räikkönen, rossz lóra tettek; még a 42. körben is 6-7 másodperccel lassabbak voltak a slickek mellett kitartó ellenfeleiknél. A helyzet átláthatatlanságát bizonyítja, hogy Marcus Ericsson alig 70 másodperccel Hamilton előtt tért vissza a bokszba – slickekért.

A Williams nem reagált jól az esőre. Ezen a képen is látszik, hogy már mennyire zuhogott, amikor megérkeztek a bokszba Forrás: Williams

Hamilton tehát súlyos dilemmával nézett szembe. Nem az volt az igazán nagy húzása, hogy éppen a 43. körben, vagyis a legjobbkor állt be a bokszba, más választása ugyanis a rázuhanó Rosberg elöl menekülve nem igazán maradt. A győzelméhez az jelentette a kulcsot, hogy az intermediate gumikat választotta egy olyan pillanatban, amikor ez messze nem tűnt kézenfekvőnek.

Még a Mercedes Silverstone-tól délnyugatra fekvő bázisán is az eget kémlelték.

„A rádióban nyugodtan kommunikáltunk, és felmértük a lehetőségeket" – mesélte Toto Wolff. „Brackley-ből a srácok azt jelentették, hogy pokolian zuhog. Aztán ő maga hozta meg a döntést" – tette hozzá Hamiltonról. „Azt mondta, a gumijai már nincsenek jó állapotban, és az eső is erősödni látszik."

Az igazság az, hogy Hamiltonnak kockáztatnia kellett: amikor a beállt a Mercedes garázsa elé, és felrakták az autójára az intereket, az eső még nem kezdett rá igazán. A zuhé csak 32-33 másodperccel később érkezett meg, nagyjából azzal egyidőben, hogy Vettel gázt adott a Ferrari bokszából a saját kerékcseréje után – tehát mindketten előre reagáltak valamire, amire helyesen éreztek rá. Ez azonban olyannyira nem volt magától értetődő, hogy Rosberg például biztosra vette, Hamilton rosszul döntött.

Kifejezetten hálás voltam, amikor elkezdett esni

– mondta. „Támadó üzemmódba kapcsolhattam, mindkét Williamst megelőztem, és rohamléptekben közeledtem Lewishoz. Reméltem, hogy ilyen marad az idő, és megpróbálkozhatok az előzéssel, akkor azonban Lewis beállt a bokszba. Meglehetősen biztos voltam benne, hogy rosszul választott, mert csak lógott az eső lába, ezért még örültem is a kerékcseréjének. Lewis döntése a végén mégis helyesnek bizonyult, a következő körben ugyanis eleredt az eső."

Hamilton külünösen édesnek érezte a hazai pályán aratott győzelmet, amiért komolyan meg kellett küzdenie Forrás: Mercedes

Tényleg egy hajszálon múlt: ha akár egyetlen perccel később kezd esni, Rosberg még jó tempóban ér körbe, és minden valószínűség szerint az élre tér vissza a bokszból. Így viszont egyetlen kör alatt 9,1 másodpercre nőtt a hátránya, és lemondhatott a győzelmi reményeiről. Hamilton pedig úgy érezte, szintet lépett. „Az élen állónak ilyenkor mindig nehezebb dolga van, mert neki kell döntenie először, és kérdéses, hogy mekkora kockázatot érdemes vállalnia" – mondta.

Azt hiszem, az egész F1-es pályafutásom során most először hoztam tökéletes döntést egy ilyen helyzetben.

„Láttam, hogy jön az eső, ami korábban sohasem történt meg velem, úgyhogy nagyon boldog vagyok."

Így történt, hogy Hamilton lett a harmadik brit, akinek sikerült tripláznia a hazai versenyén, de a lecke még fel van adva: Nigel Mansell eggyel, míg Jim Clark kettővel jár előtte. A győzelme ugyanakkor azért is volt fontos, mert az elvesztegetett pénteki edzésnap után, amikor az autója a gyors kanyarokban kezelhetetlenül túlkormányzottan viselkedett, az aszfaltról kellett felállnia, mégis sikerült fordítania az erősebben kezdő Rosberggel szemben.

A Williams nem tudta levetkőzni a régi, rossz szokásait

A Williams az esőben megint rossz döntést hozott: hiába láthatták, hogy Hamilton interekre váltott, ők mindkét autójukat kint tartották a pályán. De miért nem hozták be legalább az egyik autójukat a bokszba? A Mercedes minden eshetőséget lefedett azzal, hogy Hamilton kereket cserélt, Rosberg nem, a Williamsnek viszont még ez sem jutott az eszébe, ami tényleg érthetetlen. Megint túl óvatosak voltak, és pontosan emiatt vesztették el a dobogó legalsó fokát is az egyébként egész nap sokkal lassabb Vettellel szemben. Ha úgy vesszük,

a Williamsnek jó autója volt, de rossz taktikája, a Ferrarinak meg rossz autója, de jó taktikája

– és az utóbbi bizonyult az előnyösebb variációnak.

Smedley azzal védekezett, hogy „Sebastian 8 másodperccel mögöttünk volt, vagyis ennyivel több ideje maradt dönteni." Kicsit a versenyzőire is hárította a felelősséget, mondván, „a mi autóink részidejei még jók voltak, és semmilyen visszajelzést nem kaptunk a körülményekről. Mire leesett, hogy mi történik, már túl vizes volt a pálya, és túlmentünk a bokszbejáraton."

Vettel tett egy újabb lépést a felé, hogy megszeressék a Ferrarinál Forrás: © FERRARI MEDIA/© Foto Studio Colombo

Tény, hogy az ilyen átmeneti helyzetekben még manapság is kevéssé adatcentrikusan döntenek a csapatok, mert csak a pilóták tudják pontosan megítélni, milyen gumikra van szükség a pillanatnyi pályaviszonyokhoz. Az is igaz, hogy Vettel a Williamsek mögött volt, ám ahogy az előbb láttuk, ő is előre reagált az esőre, ráadásul Hamilton mindannyiuk számára elöl járt jó példával. Amikor a 43. körben befordult a bokszbejárat felé, Massa még csak a Stowe kanyarnál járt, Bottas egy kicsivel még hátrébb, Vettel pedig a Maggotts/Becketts kombinációból gyorsított kifelé. Lett volna elég idejük kapcsolni.

A Williams egész nap túl óvatos stratégiai döntéseket hozott, de ezt valójában már régen megszokhattuk tőlük.

Wolff átérezte a helyzetüket. „Úgy érezhették, mint néha mi 2013-ban, amikor hirtelen az első két helyen találtuk magunkat, és ezzel meglepetésünkben nem tudtunk mit kezdeni" – mondta. „Az ember ilyenkor nem akarja kockára tenni a csapat eredményét." Smedley már június elején, a Monacói Nagydíj után megvédte a Williams konzervatív filozófiáját, amelyet „a múlt örökségének" nevezett. „A versenyeken is megtartjuk az időmérőn kiharcolt pozícióinkat ahelyett, hogy szivárványos ábrándokat kergetnénk, és egy kockadobással belevágnánk valami merészbe" – jelentette ki akkor. „Az asztalon lévő pontokat kell begyűjtenünk, és pontosan ezt is tesszük."

Smedley most felháborodva utasította vissza azt a felvetést, hogy a Williams kisszerűen konzervatív, és egyáltalán nem hajlandó kockáztatni a győzelemért.

Nem lennék itt, ha nem akarnánk versenyeket nyerni

– szögezte le. „A Williamsnél ezért dolgozik mind az 550 ember. Azzal a gondolattal kelünk ki az ágyból reggelenként, hogy mi akarunk lenni a legjobbak." Massa is megjegyezte, hogy megérti, „ha a csapat néha fél egy kicsit. Az eredmény mindennél fontosabb."

Rob Smedley és Pat Symonds a verseny előtt. Talán nyerhettek volna, de túl óvatosak voltak hozzá Forrás: Williams

A múlt öröksége, amit Smedley emlegetett, nagyon is érthető. Elvégre a Williams 2004 óta, azaz 11 éve mindössze egyetlen nagydíjgyőzelmet aratott – még 2012-ben, Pastor Maldonado révén Barcelonában –, azaz elszokott a nagy tétektől. Ráadásul 2011 és 2013 között csak a 8-9. helyen végeztek a konstruktőri összetettben, így aztán

most minden árva pontot féltő szeretettel dédelgetnek.

Ez megfelelhet a középtávú stratégiájuknak, de az ember azt hinné, hogy a hazai versenyükön hajlandóak egy árnyalatnyival többet kockáztatni a győzelemért. Ilyen lehetőségük nem adódik túl gyakran, és nagy szenzáció lett volna, ha sikerül megfutamítaniuk a Mercedest.

Ezzel együtt, noha Vettel annak az egy, mesteri húzásnak köszönhetően előttük végzett, a Williams sorozatban harmadszor szerzett több pontot a Ferrarinál. „A pozitívumokat kell nézni. Egyáltalán nem vagyok csalódott a mai eredmény miatt" – állította Smedley, bár ez nem hangzott túl meggyőzően. „Úgy jöttünk ide, hogy folyamatosan fejlesztjük az autónkat, új alkatrészeket készítünk hozzá. Ez volt az első alkalom az idén, amikor erőből kvalifikáltuk magunkat a Ferrari elé, és a versenyen, slickeken 3-4 tizeddel gyorsabbak voltunk náluk. Úgyhogy nagyon boldog vagyok, mert a megfelelő irányba haladunk, és a következő versenyeken még tovább fogunk fejlődni."

Räikkönen tényleg gyorsabb volt Vettelnél?

Kimi Räikkönennel közben csúnyán elbánt az élet Silverstone-ban: miután a Q2-t leszámítva végre minden egyes edzésen Sebastian Vettel előtt végzett, a versenyen az eső eleredéséig előtte haladt, és még a leggyorsabb köre is jobb volt – márpedig a Ferrari pontosan ilyen teljesítményt vár tőle ahhoz, hogy meghosszabbítsák a szerződését –, egyetlen rossz döntés miatt csak a 8. helyen ért célba. Már a 38. körben, az eső első hullámára reagálva interekre váltott, a pálya azonban még túl száraznak bizonyult ehhez, és Räikkönen mindössze 5 kör alatt 52 másodpercet bukott Vettellel szemben.

Räikkönen ezen a hétvégén szinte végig Vettel előtt volt - kivéve, amikor igazán számít... Forrás: © FERRARI MEDIA/© Foto Studio Colombo

„Amikor rákezdett az eső, a pálya nagyon csúszós lett, különösen a 7-es és a 8-as kanyarban, ezért szántam el magam rá, hogy bemegyek a bokszba interekért, de utána elállt" – mondta. „Valószínűleg 3-4 körrel hamarabb hoztam meg a döntést a kelleténél."

Pontosabban 5-tel. A Ferrari főnöke, Maurizio Arrivabene jórészt Räikkönen nyakába varrta a felelősséget az elbaltázott stratégiáért, pedig ez nem hangzik igazságosan, mert azt, hogy mennyi idő múlva várható komolyabb eső, csak a bokszutcai irányítóközpontban, a radarkép alapján lehet megítélni. Arrivabene azért engedékenyen megjegyezte, hogy „ha rákezdett volna, talán még meg is nyerhette volna a versenyt" a finn.

Amennyiben Räikkönen tényleg csak két hétvégét kapott a bizonyításra,

a silverstone-it a kiábrándító 8. helytől függetlenül pozitív mérleggel lenne fair elkönyvelni neki,

mert abszolút tartotta a lépést Vettellel. Egy kis csavarral élve talán nem véletlen, hogy kinek van szerencséje, Räikkönen tempóját azonban most nem érhette kritika: az első etapban Hülkenberg mindkettejüket feltartotta, a másodikban viszont már egymás mögött haladtak, és csak kis mértékben ugyan (körönként egyetlen tizeddel), de a finn akkor egészen az esőig stabilan távolodni tudott Vetteltől.

A Vettel, Räikkönen, Massa és Bottas közötti, másodpercben mért különbségek a verseny folyamán (X: kör, Y: mp) - nagyítható. Räikkönen rengeteget bukott a felesleges kiállással Forrás: Farkas Péter - Origo

A Ferrarinak inkább a saját háza táján kellene sepregetnie, és először azt a kérdést kellene megválaszolnia, hogy – azt a rövid időszakot leszámítva, amikor ők már kereket cseréltek, Massa és Bottas viszont még nem – miért nem tudtak egyetlen kört sem gyorsabban teljesíteni a száraz pályán, mint a Williams. Ez még akkor sem túl jó ómen a továbbiakra, ha a Hungaroring elvileg jobban passzol hozzájuk.

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!