A 2014-es szezontól kötelező, fülhallgatóba épített gyorsulásmérő nem kevesebb, mint 92 g-s maximális lassulást mért Jules Bianchi balesete során, értesült az Auto Motor und Sport. A német lap beszámolója szerint ez az érték szerepel abban a titkos jelentésben, amelynek elkészítését a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) elnöke, Jean Todt kért még az Orosz Nagydíj előtt, s amely a Bianchi autójában elhelyezett fekete doboz adatait is tartalmazza.
A Japán Nagydíj 44. körében Bianchi nagy sebességgel egy másik autót mentő munkagépnek ütközött, a Marussia kb. 5 méter alatt lassult teljesen álló helyzetbe. A 9 tonnás munkagépet másfél méteres magasságra emelő erőhatás sokkal nagyobb volt, mint amit az F1-es autók bukókeretének a szabályok szerint ki kell bírnia, így nem meglepő, hogy a traktor alja teljesen leborotválta a motorburkolatot.
A kasztni eleje a homlokfaltól a pilótafülkéig felrepedt, és a bal oldalon teljesen összeroncsolódott. A pilótafülkét körülölelő, puha anyagból készült védőgallér kiszakadt, a motorburkolat maradványai között találták meg. Bianchi testén ennek ellenére nem látszott semmilyen sérülés.
Az orvosai szerint már az is csoda, hogy túlélte a becsapódást, de azt továbbra sem tudni, hogy Bianchinek milyenek az esélyei a felépülésre.
A versenyautókat érő erőhatásokat az FIA már eddig is folyamatosan mérte, sőt egy vészjelző is helyet kap az autókban, hogy nagy erejű becsapódások esetén azonnal jelzést adjon a versenyigazgatónak. Ez Charlie Whiting szerint az ütközés következtében megsérült Bianchi autóján, de a versenyző fülhallgatójába integrált 3D-s szenzor révén az FIA utólag fel tudja mérni a becsapódás erejét.
Az új szenzor elsődleges szerepe, hogy hiteles képet adjon a versenyző fejét érő erőhatásokról, amelyek általában nem azonosak az autó karosszériáját érő terheléssel. Whiting egy Szuzukában tartott sajtótájékoztatón úgy vélte, ha a munkagép nem állt volna Bianchi útjába, ő is hasonló balesetet szenvedett volna, mint amit Heikki Kovalainen 2008-ban sértetlenül átvészelt Barcelonában.
Ehhez fogható lassulásra kevés példa akad a Forma-1 történetében. Robert Kubica 2007-es kanadai ütközése során az autót érő maximális erőhatás 75 G, az átlagos lassulás azonban "csak" 28 g volt, de a lengyel versenyző komolyabb sérülések nélkül, néhány hét kihagyás után folytathatta a pályafutását.
Nem volt ennyire szerencsés Luciano Burti, aki a Prost versenyzőjeként a 2001-es Belga Nagydíjon csapódott a gumifalba, mintegy 80 g-s pillanatnyi lassulást átélve. Burti szintén fejsérülést szenvedett, napokig mesterséges kómában tartották az orvosai, majd több hónapos rehabilitáció után tért vissza tesztpilótaként, de versenyezni már csak alacsonyabb kategóriákban tudott.
Bár egzakt adatok nincsenek, és a pillanatnyi lassulásnál fontosabb tényező, hogy az adott erőhatás mennyi ideig áll fenn, a Forma-1 történetének legdurvább becsapódását valószínűleg az 1977-es Brit Nagydíjon balesetet szenvedő David Purley, vagy Martin Donnelly élhette túl, aki az 1990-es Spanyol Nagydíjon az ülésével együtt kirepült Lotusából, és az aszfalton landolt.
Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!
