Társoldalunk:
Hírlevél

Az öt legjobb Magyar Nagydíj

2012.07.24. 9:34

Huszonhat év alatt számtalan emlékezetes pillanat történt a Magyar Nagydíjon, voltak nagy előzések, összetűzések, ravasz húzások és sokkoló meglepetések. A hétvégi verseny előtt összegyűjtöttük az öt legjobb futamot.

Elfogultság nélkül állítható, hogy a Magyar Nagydíj nem tartozik az átlagos Forma-1-es versenyek közé. Bár a köztudatban az tartja magát, hogy az itteni futam sokszor unalmas a kevés előzési lehetőség miatt, rengeteg példát fel lehet hozni szép manőverből, és az előzések hiányát gyakran kompenzálják az egyhangúságot megbolygató események a pályán és azon kívül.

Valamiért olyan aurája van a Hungaroringnek, hogy a versenyzők és a csapatok hol bámulatos teljesítménnyel rukkolnak elő, hol érthetetlen hibákat követnek el, vagy vitatott incidensbe bonyolódnak. Az biztos, hogy rendszeresen szolgáltatnak hosszabb időre beszédtémát az aktuális verseny eseményei, némelyik pedig a Forma-1 történelmének részévé is vált. Összeállításunkban felidézünk öt, különböző okokból emlékezetes Magyar Nagydíjat.

1986: Piquet látványos csatában gyűri le Sennát

 

Sok bizonytalanságot, ugyanakkor izgalmat és kalandot rejtett magában Bernie Ecclestone döntése, hogy a Forma-1-et elvigye a szocialista blokkba, a vasfüggöny mögé. A versenyzők, csapattagok és újságírók többsége nem tudta, mi vár rá a másféle politikai berendezkedésű világban, de kiderült, hogy a legtöbb aggodalmuk alaptalan volt. A Hungaroringet időben, nyolc hónap alatt megépítették a mogyoródi dombok között, s bár természetesen akadtak kisebb szervezési hiányosságok (például a videón 0:56-tól látható, hogy az egész hétvégén begyulladt bölcsességfogtól szenvedő Riccardo Patrese kicsúszott autóját csak kínos lassúsággal tudták elszállítani a pályabírók), összességében jól vizsgázott az első Magyar Nagydíj.

Nemcsak a Forma-1-nek, hanem a nyugatra utazás lehetőségéről többnyire csak álmodozó magyaroknak és a többi kelet-európai ország lakosainak is újdonságot jelentett a találkozás a kapitalizmus eme szeletével - a külföldiek alig akartak hinni a szemüknek, hogy mekkora tömeg gyűlt össze a pályán a három nap során. Becslések szerint a versenyre kétszázezren váltottak jegyet, melynek ára az állóhelyekre 600 forint volt a felnőttek, 300 a gyermekek részére.

A pole pozíciót az időmérők királya, Ayrton Senna foglalhatta el a Lotusszal, amelynek ez volt az egyetlen futama a fekete-arany színű autófestéssel a Hungaroringen. Senna jól lőtt ki a rajtnál, s noha Nelson Piquet a williamses csapattársa, Nigel Mansell mögé esett, hamar visszaelőzte őt, és világossá vált, hogy a két brazil egyike viszi majd el a pálmát. Így is történt. Piquet a 12. körben a célegyenes végén megelőzte Sennát, és úgy tűnt, lazán győzhet, hiszen a 34. körben megejtett kerékcseréjéig hat másodperc fölé tornázta az előnyét. Meglepő módon azonban, ahogy javult a pálya tapadása, Senna gyorsult a kopottabb gumikon is, és egy bokszkiállást követően honfitársa elé tért vissza.

A fordulatoknak viszont nem volt vége. Piquet visszakapaszkodott a vezető Sennára, és keményen támadta. Első előzési kísérlete nem járt sikerrel, mert a poros belső íven túlcsúszott az első kanyarnál, másodjára azonban, az 57. körben már jól kivitelezte a manővert, és meg sem állt a győzelemig. Senna úgy érezte, nem volt sok esélye megvédeni az 1. helyet. "A Lotus ugyanolyan jó volt a kanyarokban, mint a Williams, sőt néhány helyen talán még jobb is, de Piquet sokkal gyorsabb volt az egyenesekben" - mondta.

A futam egyébként két órán át tartott, és a huszonhat rajthoz álló autóból csupán tíz jutott el a célig (bónusz track: hosszú videó a nagydíjról).

1990: Pattanásig feszült idegek a hajrában


Ayrton Senna és Alain Prost bajnoki küzdelméről szólt ez az idény, így meglepetésnek számított, hogy a Williams párosa, az első F1-es pole pozícióját szerző Thierry Boutsen és Riccardo Patrese indulhatott az élről. Ebben jelentős szerepe lehetett annak a ténynek, hogy a Hungaroringen kevésbé domborodnak ki az autók közötti műszaki különbségek, például háttérbe szorul a motorok ereje, és gyors kanyar sem igazán van. Senna csak a negyedik rajtkockát érte el a McLarennel, Prost pedig a nyolcadikat a Ferrarival.

Boutsen megtartotta az első helyet a rajt után, a nyomába az egy pozíciót javító Gerhard Berger eredt Patresét, Nigel Mansellt és Sennát megelőzve. A táv első harmadában kevés akció történt, és Senna volt az, aki megtörte az eseménytelenséget, amikor a 22. körben kiment friss gumikért. Miközben Bergerék nem tudtak mit kezdeni egymással elöl, Senna eggyel nagyobb fokozatba kapcsolt, a 6. helyről megkezdte a felzárkózást, és az 52. körre utolérte az élbolyt, amelyből Berger szintén kihajtott a bokszba.

Az előrelépését elsősorban Alessandro Nannininek köszönhette, mivel remekül húzott hasznot a Benetton olasz pilótájának manővereiből. Nannini a célegyenes végén előbb Mansellt, majd Patresét előzte meg, és a mögötte ólálkodó Senna kihasználta a lehagyott autók ütemvesztését. Utána ő kezdeményezett, és ennek Nannini itta meg a levét: a 64. körben egy kevésbé megszokott ponton, a sikánnál próbált bebújni a Benetton mellé, de rosszul kalkulált, és megbillentette vetélytársa autóját.

Nannini kiesett, Senna viszont üldözőbe vette Boutsent. Az utolsó körökben teljesen rátapadt a Williamsre, ám előzésre már nem volt lehetősége, a belga 288 ezredmásodperces előnnyel elsőként szelte át a célvonalat. "Tudtam, hogy jó lesz az autónk. A Hungaroring az egyetlen hely, ahol jól működött... Amikor azt mondom, hogy jó volt, úgy értem, hogy bizonyos fokig jó volt" - nyilatkozta. "Úgy vezettem, hogy ne kopjon olyan erősen a gumi az autómon, mint másokén. Elmentem a végsőkig, a végére szinte semennyi gumi sem maradt a hátsó abroncsok belső részén."

A dobogó harmadik fokára a Hungaroringen rendszeresen jól szereplő Piquet állhatott fel, miután a 71. körben Berger szinte ugyanúgy ütközött Mansell-lel a sikánnál, mint csapattársa Nanninivel.

1997: Egy kör híján csodát tett Hill


Michael Schumacher, Jacques Villeneuve, Damon Hill - három versenyző, aki uralta a Forma-1-et az 1990-es évek közepén. Ebben a sorrendben sorakoztak fel a rajtrácsra az 1997-es Magyar Nagydíjon, Hill felbukkanása mégis váratlan volt a legjobb háromban, hiszen a bajnoki címvédő ekkor már a gyengécske Arrows csapat autóját kormányozta.

Mindez szemernyit sem akadályozta abban, hogy a régi szép időket idézve a 11. körre az élre álljon. Schumacher ugyanis hiába tarolt az időmérőn, a vasárnap délelőtti bemelegítő edzésen összetörte a hétvégén debütáló könnyített kasztniját, így a szezon korábbi részében használt Ferrarival volt kénytelen rajthoz állni. Ez már nem muzsikált jól, ráadásul túlságosan koptatta a gumikat, így hamar pácba került, alig tudta tartani üldözőit. Korai kerékcseréjével visszaesett a középmezőnybe, ahol később is csak kemény védekezéssel tudta őrizni pozícióját.

Hill ellenben nem bajlódott a gumikkal, Bridgestone-jai végig jó állapotban maradtak. Ahogy telt az idő, folyamatosan növelte az előnyét, amely a verseny utolsó szakaszára meghaladta a fél percet. Minden adottnak látszott a szenzációhoz, csakhogy technikai sportról lévén szó, semmit sem lehet biztosra venni a kockás zászlóig - és a krach végül beütött az Arrowsba egy hidraulikus hiba formájában (a folyadék elkezdett szivárogni a rendszerből). Három körrel a cél előtt Hill hirtelen lassulni kezdett, és az utolsó körben az addig feltűnés nélkül vezető Villeneuve elhúzott mellette. "Az autóm párszor majdnem megállt, szóval tényleg meglepődtem, hogy eljutottam a célig" - közölte Hill, aki akaratlanul hozzájárult a magyar sportközvetítés egyik leghíresebb mondatához, a Palik Lászlótól származó "Hova tűnt Damon Hill?"-hez. "Fél perccel vezettem, már a győzelemre gondoltam. És persze ilyenkor mindig elromlik valami."

Amiből Villeneuve profitált. "A csapat értesített, hogy Damon lassul, ezért elkezdtem újra keményen nyomni a gázt. Ahogy közelítettem felé, jobbra-balra mozgolódott, ezért lementem a fűre. Az autóm elég jól ment azon is, miután tegnap sokat dolgoztam a tapadásán a füvön!" - viccelődött. A kanadainak nem ez volt élete legjobb versenye, a McLarenektől csak azok meghibásodásával tudott megszabadulni, és csapattársától, Heinz-Harald Frentzentől is elmaradt a teljesítménye. Frentzen talán Hillt is keményebb csatára késztethette volna, mert a keményebb Goodyear gumikon jó helyzetbe került, de Williamsében kirepült az egyik szelep a tankból, így fel kellett adnia a futamot.

1998: A Brawn-Schumacher páros nagy húzása


Egész évben egyértelmű volt, hogy a McLaren technikai fölényben van a Ferrarival szemben, és Michael Schumachernek erőn felül kell teljesítenie, ha tartani akarja a lépést bajnoki vetélytársával, a tabellát a Magyar Nagydíj előtt 16 pontos előnnyel vezető Mika Häkkinennel. Az időmérőn ez nem sikerült neki, kikapott a finntől és David Coulthardtól is, úgyhogy a futamon kellett nagyot alkotnia a bajnoki álom életben tartása érdekében.

Schumacher és csapata végül egy régi cselhez folyamodott, konkrétan a "többet ésszel, mint erővel" elv alkalmazásához. A verseny első felében Schumacher árnyékként követte a McLareneket, de az első bokszkiállások során sem tudott eléjük kerülni. Valamikor ezután dönthetett úgy a csapat agytrösztje, Ross Brawn, hogy változtatnak a német taktikáján, átállítják három kerékcserére - ennek megvalósításához Schumachernek mindent ki kellett préselni az autójából. Tizenkilenc köre volt rá, hogy a friss gumik és az alacsonyabb üzemanyagszint segítségével nagyjából 25 másodperces előnyt építsen ki az első hely megtartásához.

A bokszkiállások második fordulóját követően a rövidebb kiállás jóvoltából a Ferrari a McLarenek elé ugrott, és megkezdte a versenyfutást az idővel. Schumacher gyakorlatilag időmérős köröket futott egymás után, és a 62. körben derült ki, hogy mire jutott. Nos, egy kicsúszás ellenére is Coulthard elé tért vissza a bokszból, majd meg sem állt a győzelemig. Még az is neki kedvezett, hogy Häkkinen autója meghibásodott, ezért fokozatosan visszacsúszott a 6. helyre, és egy darabig még csapattársát is feltartotta. "Megint jó stratégiát választott a csapat, habár először nem voltam biztos benne, hogy beválik" - ismerte el Schumacher. Brawn és a német pilóta több szép taktikai győzelmet aratott a Benettonnál és a Ferrarinál, de tulajdonképpen ez volt az a húzás, melyet a mai napig a legtöbbször emlegetnek a közös munkájuk kapcsán.

Csupán egyetlen hátulütője volt az egésznek: a sikernek annyira megörültek a nézők, hogy idő előtt a pályára özönlöttek, amiért az FIA egymillió dolláros büntetést rótt ki a Hungaroringre (ebből végül 250 ezer dollárt kellett befizetni).

2006: Káosz az esőben


A mezőny általában kánikulára készülve érkezik Magyarországra, hiszen a július végi vagy augusztusi hungaroringi versenyek során gyakorlatilag ismeretlen fogalom az eső. Néhány szabadedzésen korábban előfordult csapadék, de az F1-es szombati és vasárnapi napokon sokáig elkerülték az esőfelhők a pályát. Egészen 2006-ig.

Hamar látszott, hogy a hétvége nem lesz átlagos. A bajnoki küzdelem két esélyese, Fernando Alonso és Michael Schumacher egyaránt olyan büntetést kapott (Alonso agresszívan ráfékezett egyik ellenfelére a pénteki tréningen, Schumacher pedig piros zászló alatt előzött), amelynek értelmében minden egyes időmérős körükhöz hozzáadnak két másodpercet, így a német a 11., a spanyol a 15. helyről várta a rajtot.

Vasárnap kora délutánra teljesen elázott a pálya az esőtől, Felipe Massa már a rajtrácsra vezető körében, a McLarenes Pedro de la Rosa pedig a felvezető körben is megpördült. Ahogy várni lehetett, rengeteg kalamajka történt, a középmezőnyben egymást érték a koccanások és kicsúszások. Kimi Räikkönen és Pedro de la Rosa vezetésével a McLarenek álltak az élre, mögéjük a vizes aszfalton elképesztő tempóban száguldó, nagyszerű előzéseket bemutató Alonso zárkózott fel néhány kör alatt.

Räikkönen 26. köri kiesésével, amelyet az okozott, hogy ütközött a lekörözött Vitantonio Liuzzi autójával, Alonso senkitől sem zavartatva az élen találta magát, és már jó úton járt a győzelem felé. A Renault szerelői azonban hibáztak, az 51. körben nem jól rögzítették az egyik kereket az autóján, ezért kifarolt a pályáról. Ekkor már száradt az aszfalt, a nap is kisütött, és a 14. helyről rajtoló Jenson Button örökölte meg a vezetést. Ő nem hibázott, és a Hondával megszerezte pályafutása első Forma-1-es győzelmét. Nagyon azért nem szeppent meg a dobogón, ahová de la Rosa és Nick Heidfeld társaságában állt fel, ugyanis arra is volt figyelme, hogy az utóbbi fejéről egy elegáns mozdulattal lepöccintse a sapkát, miután kollégája véletlenül a fején hagyta a BMW-s fejfedőt a himnuszok alatt.

KAPCSOLÓDÓ CIKK