Nem meglepő tehát, hogy a német sajtó ujjongva értékelte az Olasz Nagydíj eseményeit, a Bildben például azt írták, a Forma-1-mennyország ismét vörös színben tündököl, az órák pedig a Ferrari ritmusa szerint járnak. Kicsit túlzó megállapítások, ez kétségtelen, de hát pontosan ezt lehetett várni Schumacher azon (népbutító) kijelentése után, miszerint pályafutása legfontosabb győzelme volt a vasárnapi. Ha nyer Japánban és megszerzi újabb vb-címét, nem is fog már emlékezni az olaszországi diadalra, de ne legyünk ennyire rosszmájúak, ismerjük el inkább, hogy a kerpeni teljesen megérdemelten nyert Monzában, s lett ezzel a futam első négyszeres győztese, emellett a Forma-1 történetének leggyorsabb átlagával szerezte meg az első helyet, s nem mellesleg ötvenedik ferraris futamgyőzelmét aratta.
"Hosszú ideje, egész pontosan a Kanadai Nagydíj óta nem nyertem futamot, így végtelen megkönnyebbüléssel tölt el, hogy végre újra a dobogó tetejére állhattam" - mondta Schumacher. "Mindent beleadtunk a nyári szünet alatt, mindenki százszázalékos erőbedobással dolgozott, ennek eredménye a mostani első hely. A Ferrarira mindig is úgy tekintettem, mint a családomra, ezért mindenkinek szeretnék köszönetet mondani Maranellóban: még a takarítónőknek is. Az első sikánban egyébiránt hibáztam, Juan Pablo ezért bújhatott be mellém, de szerencsére sikerült magam mögött tartanom. Kemény, de sportszerű csatát vívtunk, ezt utóbb ő maga is megerősítette. A második gumikészletem kicsit rosszabb volt, mint az első, Juan Pablo így közelebb férkőzhetett hozzám, ám csak sikerült újból leráznom. Ennek ellenére majdnem frászt kaptam második boxkiállásomnál, Jean Todttól ugyanis azt hallottam a rádióban, egy Williams közeledik. Nem értettem, hogy lehetséges ez, de aztán megnyugodtam, mert láttam, Gené az. A világbajnokság továbbra is nyitott, semmi nem dőlt el, ezért az elkövetkezendő két hétben az a dolgunk, hogy még jobbá tegyük az autót."
Barrichello rögtön egy poénnal nyitotta beszámolóját: "Boldog vagyok, hogy harmadik lettem, ez még mindig jobb, mint a gumifalban befejezni egy versenyt. A Hungaroringen semmi nem jött össze, Monzában ellenben végig hibátlanul működött az autóm. A startnál sem volt gond, Trulli mégis elment mellettem, s kicsit ki is szorított a pályáról, így nagyon kellett figyelnem, hogy Räikkönent magam mögött tartsam. Aztán Trulli autója lerobbant, én meg majdnem belerohantam, ezt leszámítva nem volt különösebben izgalmas a verseny számomra: próbáltam utolérni Montoyát, de mivel a második gumikészlet nálam is rosszabb volt, mint az első, esélyem sem volt erre. Kimit viszont nem hagytam elmenni, így hátrányunkat négy pontra csökkentettük a Williamsszel szemben."