A rettenetes háziporatka

Vágólapra másolva!
Az egy-két éve a szobánkban lévő párna súlyának 10%-át a már elhullott atkák és ezek ürüléke teszi ki, amely igen agresszív allergén. A háziporatka ürüléke miatt allergiás nátha, asztma vagy ekcémás elváltozás jöhet létre. Hogyan védekezhetünk a háziporatka ellen?
Vágólapra másolva!

Házipor vagy háziporatka?

A köznyelvben házipor-allergiának nevezett betegség okozója valójában nem a házipor, de még nem is a háziporatka, hanem annak mikroszkopikus méretűre feltöredezett, így a levegőben szálló beszáradt széklete. Ez az ürülék az, ami belélegezve, megérintve a jellegzetes allergiás tüneteket kiváltja. A lakáson belüli allergének közül a háziporatka okoz leggyakrabban légúti allergiát.

A háziporatka élete és táplálkozása

Háziporatka alatt a gyakorlatban két ízeltlábút értünk: Dermatophagoides pteronyssus és Dermatophagoides farinae. Méretük szerint kb. 0,3 mm hosszú, a pókok közeli rokonságban álló élőlények.

Az atkák száma késő tavasszal, nyár végén és kora ősszel a legtöbb, mivel a lakások levegőjének nedvességtartalma a fűtés hiánya miatt ilyenkor a legnagyobb. Télen, kora tavasszal és késő ősszel a fűtött lakások relatív páratartalma 60% körüli, ami az atkák számára kedvezőtlen, és számuk - különösen télen - a legalacsonyabb. Ezt a kedvezőtlen időszakot csak azok a példányok élik túl, amelyek naponta legalább néhány órán keresztül megfelelő körülmények között, pl. ágymelegben tartózkodnak. A túlélésüket sokszor mi is segítjük a lakások túlfűtésével, túlpárásításával.

A háziporatkák fő táplálékát lakáson belül az ember elhalt, lehullt hámsejtei jelentik. Emiatt természetszerűleg ott fordulnak elő nagy számban, ahol a hámsejteink felhalmozódnak (ágynemű, párna, bútorhuzatok, bútortestek, szőnyegek, plüssállatok). Az emberről naponta kb. 1,5 gramm hám válik le, amely egymillió atka számára elegendő táplálék egy napra. 1 gramm porban akár 200 háziporatka is élhet.

Érdekes, hogy az emberi testfelületről közvetlenül lekerülő felhám az atka számára teljesen emészthetetlen, sőt annak zsírtartalma kifejezetten mérgező is rá nézve. Ezért az atka más, a felhámot előemésztő és annak zsiradékait lebontó élőlényekre van utalva, mint például a velük együtt élő egyes penészgomba fajok. A penészgombák által átalakított felhám már megfelelő az atka táplálkozására.

Az elhullajtott hámsejtjeink eltüntetése miatt az atkák jelenlétét akár hasznosnak is ítélhetnénk környezetünkben, azonban jelentős allergenitása miatt sok ember számára az egyik leghaszontalanabb élőlénnyé vált. Az atka agresszív allergenitására jellemző adat, hogy az egy-két éve a szobánkban lévő párna súlyának 10%-át a már elhullott atkák és ürülékük teszi ki.

A háziporatka a magas páratartalmú környezetet és a 17-25°C közötti hőmérsékletet kedveli. -20°C-on, ill. 55°C felett elpusztul, ezért azokat a textíliákat, amelyek feltehetően atkával szennyezettek (ágynemű, függöny), 60°C-os vízben kell mosni, illetve le kell fagyasztani.

Az atkák peterakásához a nyár és az ősz a legmegfelelőbb időszak, számuk télen a legalacsonyabb. A nőstény naponta 1-4 petét rak le egyesével, 3-4 hónapos élete során 50-300-at. A petékből a lárvák 8 nap múlva kelnek ki és kedvező körülmények között 30, kedvezőtlenek mellett 80-100 nap alatt alakulnak át ivarérett példányokká.
Háziporatka okozta betegségek

Az allergiás megbetegedéseket a háziporatka ürülékében található fehérje váltja ki. Az ürülék azért is veszélyes, mert főleg a téli időszakban, száraz levegőn beszáradva, feltöredezve a porhoz tapadva órákon keresztül tud lebegni a levegőben, így a lakás bármely részére könnyen eljut. Egy átlagos atka kb. 20 ürülék-gömböcskét helyez el naponta, ami azt jelenti, hogy az atkák néhány nap alatt a saját súlyuknak megfelelő súlyú ürüléket tudnak termelni.

A háziporatka ürülékével elsősorban a légútjaink találkoznak, így allergiás nátha, asztma alakulhat ki. Másik jelentős találkozási felületünk a bőrünk, ahol a háziporatka ürüléke ekcémás elváltozást eredményezhet.