Vágólapra másolva!
Az utóbbi jó másfél évtizedben óriási sláger lett a labdarúgás sztárcsapatainak a nyári holtszezonban rendezett hírverő és pénzkereső túráiból. A jó esetben a legnagyobb sztárjaikat a soraikban tudó klubok két-három hét alatt a Távol-Kelettől az Egyesült Államokig bejárják a világot, szórakoztatják a több tízezres publikumot, jól érzik magukat, majd hazatérnének. Elméletben. Merthogy gyakorlatban a "jól érzik magukat" és a "hazatérnek" rész sem úgy valósul meg, ahogy azt a szervezés pillanatában egy íróasztal mögött elképzelték.

Baj van Messivel

Nem indult jól a nyár Lionel Messi számára. Miután végre megszabadult a Paris Saint-Germaintől, a hétszerese aranylabdás, és a tavaly téli katari vb óta immár világbajnok zseni az argentin válogatottal kezdte meg a nyári pihenést. A csapat Kínába utazott, hogy június 15-én megmérkőzzön Ausztráliával, amikor váratlan dolog történt: a pekingi repülőtéren a helyi hatóságok őrizetbe vették Lionel Messit, írtuk meg mi is.

Egy kínai letartóztatás soha nem hangzik jól, de Messi szerencséjére nem a csomagjában találtak illegális holmikat, csupán egy logisztikai hibáról volt szó: az argentin-spanyol kettős állampolgár Messi a dél-amerikai ország helyett az európai állam útlevelét dobta be a táskájába, amihez viszont nem volt megfelelő vízumkérelme.

A beszámolók szerint szerint két órán tartott a procedúra, ennyi időt vett igénybe, amíg az érvényes dokumentumot kiállították a részére és beléphetett az országba. A botrányt természetesen videóra is vették, amelyen látszik, hogy a világsztár nem volt boldog az eset miatt, de türelmesen viselte a megpróbáltatást. Aztán a másnapi meccs 2. percében mindjárt rúgott egy gólt, és helyre állt a világ rendje.

1996: Egy szétvert repülőgép

1996-ban Angliában rendezték meg a labdarúgó Európa-bajnokságot. A torna előtt a házigazda angol csapat a felkészülés részeként a Távol-Keletre utazott, hogy Hongkongban játsszon mérkőzéseket. Az egész utazást hatalmas botrányok övezték.

Teddy Sheringham Hongkongban Forrás: Origo

Az angol játékosok az egész út során végig részegeskedtek, majd a hazaút során annyira berúgtak, hogy szétverték az őket szállító repülőgépet. Az esetből hatalmas vihar kerekedett, amely egészen addig tartott, míg az angol csapat meg nem szerezte az első győzelmét az Európa-bajnokságon.

Miért éppen Mianmar?

Jó kérdés, amit sokan sokszor feltettek a Leeds United vezetőségének 2018 tavaszán, amikor kiderült, hogy az akkor éppen az angol másodosztály (Championship) egyik középcsapataként vergődő sárga-kékek a világ egy legvéresebb katonai diktatúráját készülnek szórakoztatni, egyszersmint legitimálni a hatalmukat.

A brit gyarmati nevén korábban Burmaként ismert, közel 680 ezer négyzetkilométeres dél-kelet ázsiai ország 1962 óta független, de szabadon választott polgári kormánya csupán egy évtizeden át, 2011 és 2021 között volt. Máskülönben egymást követték a tányérsapkás tábornokok véres puccsai, mindig akadt valaki, akivel éppen le kellett számolni. A Leeds United ugyan az ún. demokratikus időszakban látogatott az országba,

ugyanakkor éppen ezekben az években zajlott az elmúlt évtizedek egyik legburtálisabb népirtása,

amikor a hadsereg a fejét szemérmesen elfordító polgári kormány - élén a Béke Nobel-díjas polgárjogi harcossal, Aun Szan Szu Kjival - néma asszisztálása mellett több százezer muzulmán vallású rohingyát öltek meg, illetve üldöztek el.

De, hogy kerül egy közép-angliai csapat ebbe a képbe? Mint legtöbbször, most is csak a pénzt kell követni. A hadsereg tisztogató műveltét egy magánkézben lévő bank, az AYA finanszírozta, amelynek milliárdos tulajdonosát, Zaw Zawot több országból, így az USA-ból is kitiltották. Zaw Zaw pénze és kapcsolatai azonban jól jöttek volna a dél-kelet ázsiai sportmédiában részesedést szerezni kívánó Andrea Radrizzaninak, a Leeds akkori tulajdonosának.

"Szégyen, amiből üzletet csinálnak. Olyan futballpályákon fognak játszani, ahol ártatlan rohingyák, öregek, nők és gyerekek vérét ontották" - próbált érvelni a Nagy-Britanniában élő rohingyák közössége, persze vajmi kevés sikerrel.

Így fogadták a csapatot Mianmarban:

"A csapat rendkívül izgatott, hogy képviselheti a klubot Ázsiában. Mianmar Dél-kelet Ázsia egyik leggyorsabb ütemben fejlődő országa, ahol ráadásul imádják az angol focit. Ambíciózus céljaik vannak úgy az utánpótlás, mint a profi futball terén.

jött a kimunkált válasz Angus Kinneartől, a Leeds United vezérigazgatójától.

A Leedset nem nagyon zavarta, hogy a brit sajtóban hetekig cikkeztek róla, hogy kiszolgálnak egy népirtó rezsimet, vagy, hogy éppen téma lett a túra az angol parlament alsóházában, hogy rájuk sütik az "erkölcsi korrupció" bélyegét, ahogy az sem, hogy első meccsükön kikaptak egy helyi All-Star-válogatottól.

Szexbotrány Thaiföldön

Angliában óriási botrányt okozott, amikor a szaúdiak bejelentkeztek a Newcastle Unitedért, holott addigra már réges régen túl voltunk egy-két kérdéseket felvető tulajdonoscserén (Manchester City, Chelsea) a PL-ben. A Leicestert 2011-ben megvásárló King Power Group ázsiai mivolta ellenére a szerethetőbb tulajdonosok közé tartozott, köszönhetően a mindenkivel barátságos, rendkívül közvetlen elnöknek, Vichai Srivaddhanaprabhának. A meccsekre rendszerint helikopterrel érkező tulaj 2018 októberében éppen saját stadionja, a King Power Stadion mellett szenvedett halálos balesetet a légi járművel. Addig azonban mindent megadott a csapatnak, amit csak tudott.

Így például rendszeressé váltak a nyári thaiföldi túrák, ahol két hírverő meccs között a játékosok igyekeztek minél jobban érezni magukat. Ez 2015 nyarán olyan jól sikerült, hogy világszerte híre ment! Történt ugyanis, hogy a csapat három játékosa, köztük, az edző, Nigel Pearson fia, James, valamint Tom Hopper és Adam Smith,

a sima bulizás helyett inkább egy szexorgiát rendezett a luxushotelben. Amit természetesen videóra is vettek.

A legnagyobb botrányt a lányokra tett rasszista megjegyzések váltották ki, de vélhetően enélkül is azonnal kirúgta volna őket a csapat.

A csapattal akkor már három éve szoros kapcsolatot ápoló thaiföldi turisztikai ügynökségnél sem voltak éppen elragadtatva a történtektől...

Dárdai bunyós kapusa

Még Messi ügyénél is frissebb és botrányosabb sztorit szolgáltatott a Hertha Berlin csapata. Dárdai Pál másodosztályba kiesett csapata az egzotikus Távol-Kelet helyett csak az ausztriai Zell-am-See-ig jutott, balhét azonban ott is lehet okozni. Erről a csapat kapusa, Marius Gersbeck gondoskodott, aki egy helyi kocsmában keveredett verekedésbe, és alaposan helyben hagyott egy férfit. A 22 éves kapust a csapat szállodájából vitték el a rendőrök. Gersbecket miután kihallgatták és kiengedték, Dárdai Pál azonnal hazazavarta.

Ami elromolhat, az el is romlott

A java a végére maradt! Bemutatjuk az elbaltázott, kisiklott, vakvágányára került, borzalmas futballtúrák megdönthetetlen rekordját tartó Dallas Tornado csapatát.

Az első észak-amerikai profi fociliga (NASL) egyik alapítója, a magát az ország első profi klubjának tartó Tornado Lamar Hunt amerikai üzletembernek köszönhetően jött létre, aki az 1966-os angliai foci-vb-t látva szeretett bele az USA-ban addig szinte láthatatlan sportágba. Az NASL indulása 1968-ra volt kitűzve, a Hunt pedig úgy gondolta, megmutatja új csapatát a világnak. Miután arról nem álmodhatott, hogy ezt a tévé segítségével teszi meg, egy megoldás maradt: 1967 augusztusában útra kelt az együttes.

Egy nagyszerű interaktív térkép a legendás utazásról

Tette mindezt Bob Kap edző vezetésével. Már ő sem akármilyen figura, így aligha csodálkozhatunk a később történteken. Kap (akit említeni Roert Kapoustin, de Bozidar Kapusto néven is) a mai Észak-Macedóniában született. 1956-ban éppen Magyarországon volt a forradalom idején (talán a Vasasban is focizott), de a szovjeteket már nem várta meg, inkább Kanadába emigrált. Már az USA-ban élt, amikor a fülébe jutott, hogy Hunt tapasztalt edzőt keres a Tornado élére, úgyhogy élt az alkalommal és beajánlotta saját magát, azt állítva, hogy magától Puskás Ferenctől tanulta a szakmát, játékosként pedig olyan angol klubokban is megfordult, mint a Manchester United.

A nagy mesélő a kép bal szélén pózol:

Hogy mennyi igaz az iméntiekből az kérdéses, az viszont tény, hogy megkapta az állást, és el is indult egy röpke európai körútra játékosokat vadászni, akik között aztán akadt angol, norvég, svéd és holland is. Bill Crosby például egy "tehetséges amatőrök" jelentkezését váró hirdetést meglátva hagyta ott kalauzi állását Liverpoolban, hogy csatlakozzon a Tornadóhoz.

A Tornado túrája során hét hónap alatt öt kontinens 27 országban 49 meccset játszott, és mindenen keresztül ment, amit soha senki nem akarna önszántából.

Bob Kap pedig igyekezett mindent kézben tartani, igazi mindenes volt, de az irányítás rendre kicsúszott a kezeiből. Például miután az Isztambulban a török bajnok Fenerbahce ellen elért bravúros 2-2-es döntetlen után Athénből Ciprusra utazott volna a csapat. A küldöttség azonban a görög főváros forgatagában lekéste a Nicosiába induló BEA CY284 számú járatot, amit ciprusi terroristák egy ülés alá rejtett bombával felrobbantottak az Égei-tenger fölött.

A merénylet célpontja minden bizonnyal az a Georgiasz Grivasz tábornok volt, aki szintén lekéste a gépet, és másnap a Tornadóval együtt utazott el Nicosiba.

"A legjobb dolog volt, ami az életben történt velünk, hogy lekéstük azt a gépet. De a másnapi repülőút azt hiszem, életünk leghosszabb kétórája volt" - emlékezett vissza Crosby.

A világjáró csapat több ország érdeklődését is felkeltette, így a Tornado nem haza indult Ciprusról, hanem Irán felé vette az irányt, ahol több tartományi All-Star-csapattal is megmérkőzött. Ez még jóval az 1979-es iszlám forradalom előtt volt, úgyhogy nem okozott gondot, hogy egy amerikai csapatról van szó. Mire csapat Pakisztánba ért, már csak 16-an maradtak, a fárasztó túra és a sok meccs miatt sorra dőltek ki a játékosok. A szomszédos Indiába előbb nem akarták beengedni a nem brit vagy amerikai játékosokat, a többieket visszatartották.

Jan Book visszaemlékezése szerint egy tök üres, két ággyal és pár székkel "felszerelt" kunyhóba paterolták őket, ahol nem volt se villany, se víz, bőséggel voltak viszont bogarak és patkányok. A nyolc focista enni sem kapott, így másnap

Frank Randorf néhány labdáért és sípcsontvédőért cserébe szerzett kaját. A csirkének mondott húst viszont inkább nem ették meg,

így két napot - amíg kiállították a papírjaikat - szénsavas narancs üdítőn húztak ki (ezt szintén Randorf szerezte), a víz ugyanis ihatatlan volt. majd Bengaluruban egy hazai játékos ellen elkövetett szabálytalanság a dühös nézők elkezdtek köveket dobálni a pályára. A játékosok menekülőre fogták, de két órán át nem tudták elhagyni az öltözőt, amíg le nem csillapodott a tömeg.

Srí Lanka után Burma következett, ahova Calcutta érintésével tudtak eljutni. Ott azonban olyan zavargások voltak, hogy két napig az utcára sem lehetett kimenni. Végül november 28-án hajnal 4-kor sikerült kislisszolni a hotelből a reptérre és elhagyni Indiát. Burmában bármilyen sportágban első amerikai csapatként pályára lépve 47 ezer, az élménytől extázisban lévő néző előtt vereséget szenvedtek, de ez semmiség volt ahhoz képest, ami Szingapúrban várta a csapatot.

A "Yenki imeprialistákat" tüntető tömeg fogadta, majd meccsen kis híján halálra kövezték őket, Jan Boont fejen is dobták, miközben azt skandálták, hogy "Yenkik, takarodjatok haza!"

December közepén aztán igazi háborúba csöppent a csapat: Vietnám déli fővárosában, Saigonban léptek pályára. Mindenhol fegyveresek, a csapatot is rendőrök és katonák kísérték be a városba, ahol viszont saját felelősségére már mindenki szabadon mozoghatott.

Vietnámot túlélve végre ismét nyugodtabb hetek következtek, előbb a Tajvanon, majd Japánban, ahol kövek helyett hordozható Panasonic rádiókkal lepték meg a játékosokat, akik életükben először a sushival is találkozhattak. A Fülöp-szigetek után már "csak" Ausztrália, Új-Zéland, Fidzsi és Tahiti volt hátra, mielőtt 1968. február 15-én végre landolt Dallasban a küldöttség. A játékosok kaptak két hét pihenőt, hogy kicsit összeszedjék magukat, mielőtt az NASL indulását megelőzően még letudtak egy kisebb közép-amerikai túrát.

A hihetetlen, héthónapos kaland nyomot hagyott a csapaton, amelyik

az új bajnokság első idényében 32 meccsből 4 győzelem és 2 döntetlen mellett a további 26 meccsét elvesztette, a szezont pedig -81-es gólkülönbséggel zárta.

Kap edzőt menet közben kirúgták, míg az angol Crosby megsérült egy meccsen, és miután a vízuma csak úgy volt érvényes, ha dolgozik (azaz focizik), félő volt, hogy besorozzák az amerikai hadseregbe, és mehet vissza Vietnámba. Ezt inkább nem kockáztatta, és a visszatért Angliába.

Toni Fritsch, az NFL első európai játékosa is Kap felfedezettje volt:

A Tornado később összeszedte magát, minőségi angol játékosokkal megerősítve 1971-ben bajnok, két évre rá ezüstérmes lett az NASL-ben. Bob Kap az NFL-ben is letette a névjegyét, neki köszönhetően változott meg a rúgók szerepe és kiválasztása, ő volt az, aki az európai focistákban meglátta a lehetőséget, és, aki révén az 1970-es években közel tucatnyian érkeztek az NFL-be. Nyugdíjas éveiben festőként is elismert lett, több festménye is az NFL Hírességek Csarnokának falait díszíti az ohiói Cantonban.

Címlapi kép: az angol labdarúgó-válogatott tagjai 1996-ban az Európa-bajnokság előtt Hongkongba mentek felkészülési mérkőzéseket játszani. A képen Paul Ince "iszik".