Fonti Krisztina: A Hegyvidéken zöld terület nem kerülhet építési övezetbe, és ezt polgármesterként is garantálni fogom

Vágólapra másolva!
A Hegyvidéken zöld terület nem kerülhet építési övezetbe, és ezt polgármesterként is garantálni fogom - minderről Fonti Krisztina, a XII. kerület fideszes polgármester-jelöltje beszélt az Origónak.
Vágólapra másolva!

Miért vállalta el, hogy indul a polgármesteri posztért a 12. kerületben a 2024-es önkormányzati választáson? 

A Hegyvidék az egyik legotthonosabb, legbiztonságosabb kerület a fővárosban. Pokorni Zoltán közel két évtizeden át irányította a kerületet, ez idő alatt nagyon sokat fejlődött a Hegyvidék. Ebben a munkában végig ott voltam mellette, így nemcsak felelősséget érzek a folytatásához, de személyesen is nagyon fontosnak tartom, hogy megőrizzük a létrehozott értékeket. 

A Hegyvidék az otthonom, itt élek a családommal, 18 éve vagyok kerületi képviselő, és 14 éve a kerület alpolgármestere. Ide köt minden, a családom, a munkám, a barátaim.

A felkérést megtiszteltetésnek tekintem, az elfogadása pedig természetes volt számomra, hiszen polgármesterként még többet tehetek a Hegyvidékért és az itt élőkért.

Melyek a hamarosan véget érő önkormányzati ciklus legfőbb eredményei? 

Három nagyon fontos fejlesztésünk valósult meg ebben a ciklusban. Az egyik a házi- és gyermekorvosi rendelők teljes felújítása volt, aminek köszönhetően a hegyvidékiek immár a Hegyvidékhez méltó, 21. századi körülmények között vehetik igénybe az egészségügyi alapellátást. A program során 12 helyszínen 16 rendelőt újítottunk fel egységes arculattal és - ahol ez szükséges volt - tettünk akadálymentessé. 

A másik a Normafa megújítása volt, amit egy példátlanul széles társadalmi egyeztetés előzött meg a lakosság, civil és politikai szervezetek, illetve szakmai műhelyek bevonásával. Az a szerencsés helyzet alakult ki, hogy a Normafa rehabilitációjának tíz éve alatt végig ugyanaz a támogató kormányzati álláspont érvényesült, így volt időnk a minőségi munkára. Ha valaki tíz éve nem járt a Normafán, akkor ma rá se ismerne. 

A legfontosabb része ennek a programunknak, hogy végre lélegzethez juttattuk Budapest legzöldebb területét, hiszen rengeteg, több tízezer köbméter sittől, szeméttől, betontól szabadítottuk meg a Normafát. Eltüntettük a buszfordulót, ami épp a Normafa bejáratánál állt, az elavult buszok itt pöfögték a benzingőzt a kirándulók arcába. Ez ma már nincs így. Új játszó-, pihenőpark, egy új sétány és egy szép Látogatóközpont is várja a Normafára kirándulókat. Számos műemléki épületet is felújítottunk, a Lóvasúttól kezdve a Fácánoson és a Hild-villán át a Síházig. Vagyis rendet, tisztaságot, biztonságot teremtettünk itt is. A harmadik fejlesztés a hegyvidéki Fecskeház megnyitása. Kívül-belül felújítottuk a önkormányzat tulajdonában lévő, leromlott állapotú Alkotás utca 21. szám alatti házat, a benne lévő lakásokban pedig kedvezményes lakhatási lehetőséget biztosítunk a kerület önkormányzati intézményeiben munkát vállalóknak. Olyan apartmanházat építettünk a közszolgálati dolgozók részére, amelyben néhány évre – a saját otthonuk megszerzéséig, az előtakarékosság idejére – kedvező feltételekkel, a fizetésük 10 százalékában meghatározott bérleti díj fejében lakhatási lehetőséghez juthatnak. 

Ez a három nagy programunk valósult tehát meg, ami mellett persze több kisebb, de ugyancsak fontos fejlesztésünk is volt. Például óvodák, bölcsődék, játszóterek, parkok felújítása, újak építése. Az idősekre való odafigyelés és gondolkodás teljesen új dimenzióját valósítottuk meg a kerületben országosan is egyedülálló szolgáltatásokkal, mint amilyen az Otthon megöregedni program, melynek keretében biztonságossá és akadálymentessé tesszük az idősek otthonait, a Zöld Receptünk, az Okos Receptünk vagy éppen a demenciával élőkről és a hozzátartozóikról való kiemelt gondoskodás.

Fonti Krisztina: Az agglomerációs közlekedés a legfőbb probléma

Mik a legfőbb kihívások a kerületben jelenleg? 

A legnagyobb kihívás az agglomerációs közlekedés, ami ma már csúcsidőben szinte megbénítja a főbb közlekedési útvonalakat a kerületben. Sőt, az útvonaltervező applikációk a kis utcákra is ráterelik a forgalmat, és ez ugyancsak komoly feszültségeket okoz. Szakemberekkel már vizsgáljuk annak a lehetőségét, hogy ezt hogyan tudjuk megakadályozni. A másik, ezzel összefüggő probléma a parkolási helyzet. Ennek enyhítésére már tettünk lépéseket. Egyrészt a parkolási övezetekkel határos utcákban, területeken kizárólagos parkolási lehetőséget biztosítunk a helyi lakosok részére, másrészt egyes parkolási zónákban is a nap meghatározott időszakában csak az ott élők parkolhatnak, mindkét esetben a parkolóhelyek egyharmadán. Meghoztuk az úgynevezett garázsrendeletünket is, ami azt mondja ki, hogy ettől az évtől az új építésű lakások újonnan beköltöző tulajdonosai nem kapnak ingyenes parkolási engedélyt, hiszen ezekhez a házakhoz már kötelezően előírt a garázs vagy a telken belüli beálló építése. A helyi közbeszéd része ezeken kívül a zöld területek kérdése és a lakhatási válság is. A baloldali ellenzék ezeket külön témaként kezeli, ráadásul politikai fegyverként használja, általában hamis információkat közvetítve a Hegyvidéken élőknek. De aki kicsit is komolyabban foglalkozik a kérdéssel, az tudja, hogy egymással összefüggő problémák ezek, amelyek megoldása a következő ciklus egyik fontos feladat lesz.

Mi a vita tárgya, és milyen megoldásokat kínálna Ön a Hegyvidéken élőknek?

Politikai ellenfeleink azt állítják, hogy beépül a Hegyvidék, egymást érik a lakásépítkezések, pedig ez nem igaz. 

Az elmúlt 12 évben évente átlagban 70 lakás épült. Ez borzasztóan kevés. Különösen akkor látjuk ezt, ha összehasonlítjuk más budai kerületekkel, például a XI. kerülettel, ahol ennek a tízszerese épült ugyanennyi idő alatt, tehát évente átlag közel 700 lakás. De a III. kerületben is átlag 350 lakás, a II. kerületben pedig a hegyvidéki lakásszám duplája épült fel évente. 

A lemaradásunk tehát szembetűnő, ami elsősorban az embereket politikai számításból hergelők rovására írható. Ez ugyanis, és ez a legnagyobb probléma, súlyos lakhatási válsághoz vezetett. Az itt élő családokban felnövő fiatalok a lakáshiány és a beszűkült piac miatt rendkívül magas lakásárak miatt nem tudnak a kerületben lakáshoz jutni. Ezért a többségük elhagyja a kerületet, jellemzően az agglomerációban keres magának új otthont, ám a család, a munka és a szabadidős lehetőségek továbbra is a kerülethez kötik őket. Vagyis az ingázók amúgy is népes táborát gyarapítják, ami viszont a kerület közlekedésére és a parkolási helyzetre van hatással. Ebben a helyzetben nem megoldás az építési tilalom bevezetése, ahogy egyes helyi ellenzéki politikusok szorgalmazzák, mert azzal a gondokat csak növeljük, nem pedig megoldjuk. A kérdés, hogy hol épüljenek új lakások Budapest legzöldebb kerületében. Az ellenzéki politikusok ez ügyben is farkast kiáltanak, amikor azt mondják, hogy veszélyben vannak a kerület zöld területei. Ez sem igaz. Új lakásokat a korábban intézményi övezetként funkcionáló területeken lehet építeni, ott, ahol a Gyurcsány-kormány által bezárt egészségügyi intézmények, kórházak omladoznak közel húsz éve. Egy részük úgy néz ki, mint egy szeméttelep, ide hordják egyesek a háztartási hulladékaikat, hajléktalanok élnek itt, szóval mindennek lehet ezeket a helyeket nevezni, csak erdőnek nem. Ezek az úgynevezett bozótövezetek nem zöldterületek, nem is lehetnének azok, ellenben megfelelő helyek lehetnek új lakások építéséhez. A Hegyvidéken zöld terület nem kerülhet építési övezetbe, és ezt polgármesterré választásom esetén is garantálni fogom. A Hegyvidéken a beépítési szabályok amúgy is szigorúbbak, mint amit a fővárosi, vagy akár az országos szabályok megengednének. 

A főváros például a Margitszigeten 28-63% zöldterületet ír elő. A Hegyvidéken a lakóövezetekben 65-70% az előírás. Érzékelhető a különbség. 

Ez és a fák védelméről szóló szabályzatunk amúgy országosan is a legszigorúbbak közé tartoznak, olyannyira, hogy még a Kúria is túl szigorúnak találta és az enyhítésére kötelezte az önkormányzatot. Ezt egyébként abszurd döntésnek tartom, és megválasztásom esetén kezdeményezni fogom a vonatkozó térvények megváltoztatását, hogy a jövőben a Hegyvidéken – és bárhol az országban – a kerületünkben eddig megszokott szigorral lehessen fellépni az illegális fakivágók ellen.

Min változtatna a kerület működésén, ha Ön választanák meg? 

Hazabeszélésnek tűnhet, de őszintén azt gondolom, hogy a kerületünk jól működik. Hány olyan önkormányzatot ismer az országban, ahol a képviselő-testület egyhangúlag fogadta el a költségvetést? Nos, a mienk ilyen, és erre büszke vagyok. Pedig az ellenzék itt valóban erőteljes hangon szólal meg, időnként a jó ízlés határát is átlépve. De a gazdálkodásunkban, a működésünkben, a jövőbeni terveinkben még ők sem találtak olyan kifogást, ami alapján – akár politikai érdekből is – nemmel szavaztak volna a költségvetésre. Ennek titka pedig az, hogy ha olyan javaslat érkezik a baloldalról, ami hasznos és megalapozott, jöjjön az a DK, a Momentum vagy épp valamelyik független képviselőtől, akkor azt is megszavazza a testület. Ez azonban csak akkor működik, ha komolyan vesszük az önkormányzatot, komolyan vesszük a képviselő-testületi munkát és mi, képviselők is komolyan vesszük egymást. Természetesen most is vannak véleménykülönbségek, nem is kicsik, ahogy az a lakhatási válság kapcsán is látszik. Az állandó konfrontáció, a másik lenézése, kigúnyolása viszont szétrombolhatja ezt a hegyvidékiek érdekében kialakított kényes egyensúlyt, ami most még a kerület gazdasági biztonságát adó költségvetés egyhangú megszavazásában is érvényre juthatott.

Mik a jövő legfontosabb feladati a kerületben, amelyet polgármesterként mindenképpen megvalósítana? 

A mostani ciklus azt mutatta, hogy két nagy program végrehajtására lehet felelősen ígéretet tenni. Így azt szeretném, ha a Libegő megújulhatna a következő ciklusban, a másik fontos célom pedig a Fogaskerekű rekonstrukciója és nyomvonalának meghosszabbítása a Széll Kálmán tértől a Normafáig. Ez jelentősen csökkentené autós forgalmat a Normafán, ami újabb nagy könnyebbséget jelentene a környezetünknek. Azonban mindkettőhöz a hegyvidéki és a fővárosi önkormányzat együttműködésére, valamint jelentős kormányzati forrásra van szükség. Nem hiszem, hogy ezt a bonyolult együttműködést a mindig cinikus viccpárt, a Kétfarkú Kutyapárt helyi jelöltje meg tudná teremteni.

E két nagy cél mellett kisebb, ám ugyancsak fontos feladatok is állnak előttünk. Ilyen, hogy a Főváros vezetése végre térjen észhez és tegye biztonságossá az 59-es villamost, amely nem akadálymentes, sőt esetenként balesetveszélyes is lehet az idősek és a kismamák vagy éppen a kerekesszékkel közlekedők számára. 

Ez a járat érinti Buda legfontosabb és legforgalmasabb pontjait, de a sínek rendkívül rossz állapotban vannak, a peronok veszélyesek, nem akadálymentesek. A célom, hogy a Főváros végre vegye figyelembe a hegyvidékiek érdekeit is. Többször kértem a főpolgármestert, hogy lépjen az ügyben, egyelőre nem történt érdemi előrelépés, de nem adom fel, ezért az ügyért körömszakadtáig küzdeni fogok. Mindent megteszek azért, hogy csökkenteni tudjuk az agglomerációs nyomás okozta forgalmat, és hogy tovább tudjuk enyhíteni a parkolási gondokat. Meg szeretném oldani azt is, hogy a forgalomtervező applikációk ne tereljék az autósforgalmat a gyűjtőutakról a kis utcáinkba.

Mennyire újul meg az Ön mögött álló képviselői csapat? 

Mindaz, amit az elmúlt ciklusokban elértünk, nem egyének, hanem egy csapat érdeme. A munkához mindenki hozzátette a magáét. Volt, aki javaslatokkal, volt, aki háttérmunkával, de mindenki nagyon sokat dolgozott. Mégis lesznek változások a legutóbbi választáshoz képest. Van, aki magánéleti okból, van, aki a korára tekintettel nem tudta vállalni a további munkát. A helyükre fiatalok lépnek, mondhatom tehát, új lendülettel kezdünk a következő ciklus feladataihoz.

Mennyire nyomja rá a bélyegét az országos politika a hegyvidéki választásra?

Nyilván befolyásolja, de nagyon bízom benne, hogy az itt élő emberek többsége nem ül fel a politika percembereinek és a hisztériának, és jó döntést hoz majd júniusban. Mi mindig arra törekszünk, hogy a közös dolgainkról, a Hegyvidéken élő emberek érdekeiről, problémáiról legyen szó elsősorban. Meggyőződésem, hogy a Hegyvidék akkor jár jól, ha nem engedjük, hogy az országos politika határozza meg a mindennapjainkat. A baloldali előválasztás egy hete megmutatta, milyen jövő várna a kerületre, ha az ellenzék hatalomra kerülne. Ebben az egy hétben ugyanis rágalmazták, feljelentették és súlyos jogsértésekkel vádolták egymást. Mindez a hatalom megszerzésének igényéről szólt kizárólag, de nem szólt a Hegyvidékről, a hegyvidékiekről.

Egy hegyvidéki családnak az a legfontosabb, hogy biztonságban, nyugalomban élhessen, gondoskodó környezet vegye körül a kerületben élő időseket és a gyerekeket. Én ezért dolgoztam eddig is és ezután is ezért fogok dolgozni minden erőmmel. 

Egy biztos: én nem fogok sem pártokra, sem politikusokra mutogatni, ha megoldandó problémákkal állok szemben. Ha az kell a megoldáshoz, akkor együttműködöm, ha viszont keménységre van szükség, akkor szembeszállok bárkivel. Olasznyelv-tanárként kezdtem a pályámat, hadd idézzek egy olasz mondást: “A goccia a goccia si scava la roccia.” - Apró lépésenként minden akadály leküzdhető. Ez a hitvallásom.

Véget ért a XII. kerületben a baloldali előválasztás. Hogyan értékeli az eredményt?

Az előválasztás a viccpárt győzelmével zárult. Ők ezt 60 százalékos diadalként ünneplik, ami valójában a választásra jogosult hegyvidéki szavazók alig 8 százaléka. Ez nagyjából az a támogatottság, amit a Kutyapárt a legutóbbi országgyűlési választáson is a magáénak tudhatott. A Momentum totális vereséget szenvedett, még az egyik kerületi iskolánk szülői munkaközösségének vezetője is megverte Hajnal Miklós parlamenti képviselő jelöltjét. Jellemző, hogy az előválasztás során az indulók még azt az egyszerű, saját maguk által kimondott szabályt sem tudták betartani, hogy nem alázzák meg egymást. Sértegetésektől, vádaskodásoktól, adatlopásoktól, egymás elleni tüntetésektől volt hangos az előválasztás hete. Azóta pedig mindezt még fokozni is tudták, most ugyanis már a nemlétező koncon marakodnak. Egyik nap pozíciókat osztogatnak, másnap árulással vádolják egymást, egyik nap listázzák a kirúgandó köztisztviselőket és intézményvezetőket, másik nap elosztják, hogy ki hajlandó délelőtt polgármesterként dolgozni és ki csak délután. Közben gyerekes terveket szövögetnek arról, hogy melyik politikai ellenfelük előtt bontják majd fel a járdát, csak hogy megnehezítsék az életét. Egyet nem tesznek: egy szót sem szólnak a Hegyvidéken élőkről, az ő jövőjükről. Sokan szóvá is teszik mindezt azok közül, akikkel beszélgetek az utcán, és igazuk van, hiszen ez nem egy játék. Az itt élők jövőjéről van szó, arról, hogy megmaradhat-e a Hegyvidék olyan nyugodt és biztonságos kerületnek, mint amilyen most. Én mindent megteszek ezért.