Briatore trükközése, rózsaszín Mercedes - az F1 másolási botrányai

Az Aston Martin istállója két év alatt már másodjára keveredik autómásolási ügybe, s bár közvetlenül előtte hosszabb ideig nem volt ilyen jellegű perpatvar a Forma-1-ben, korábban nem ritkán előfordultak már. Összegyűjtöttük a korábbi évtizedek eseteit.

A Spanyol Nagydíj és vélhetően a közeljövő egyik fő vitatémája, hogy miközben szinte mindegyik csapat sok újítással érkezett Barcelonába, az Aston Martin ezt úgy tette meg, hogy az oldaldobozai látványosan hasonlítanak a Red Bulléra, és felmerült, hogy nem véletlenül alakult így azután, hogy néhány mérnök nemrég pont a Red Bulltól igazolt az Aston Martinhoz.

A Red Bull szerint az Aston Martin szabálytalanul másolta le az autójukat Forrás: Anadolu Agency via AFP/2022 Anadolu Agency/Burak Akbulut

A szellemi tulajdont szigorú szabályok védik az F1-ben is, ennek ellenére közel sem olyan ritkák az ehhez hasonló esetek, mint gondolnánk.

2020, Racing Point-Mercedes

A mostani esethez hasonlóan szintén Barcelonában tört ki a botrány, csak nem a nagydíjhétvégén, hanem a tesztelés első napján. A Racing Point nem tartott rendes bemutatót, így csak ott derült ki, hogy milyen autót építettek a 2020-as szezonra. Nos, miután a kocsi pályára gurult, sokaknak feltűnt, hogy igencsak hasonlít az előző évben konstruktőri világbajnoki győztes Mercedes W10-esre. Emiatt sokan rózsaszín Mercedesnek vagy Copy Pointnak (angolul a „copy” szó másolást jelent) csúfolták az RP20-ast.

Az eset furcsasága, hogy ekkor nem az a csapat háborodott fel, amelyiknek az autóját lemásolták, vagyis jelen esetben a Mercedes, sőt, a brackley-i alakulat vezérkara, azon belül is elsősorban Toto Wolff csapatfőnök minden erejével próbálta azt sugallni a sajtóban, hogy nincsen semmi látnivaló, hiszen minden a szabályok szerint történt.

Helyettük a Racing Point közvetlen riválisai emelték fel a hangjukat az akció ellen.

Bizonyos alkatrészeket valóban le lehetett másolni az előző évből, ám nem mindent, és a Renault-nál megtalálták a Racing Point Achilles-sarkát: a fékhűtőket. Az előírások értelmében attól a szezontól kezdve ezeket az alkatrészeket önállóan kellett megtervezniük, viszont az előző évben még meg lehetett vásárolni más istállótól. A francia istálló több verseny után is óvást nyújtott be, aminek lett is eredménye.

A 2020-as Racing Pointot sokan csak rózsaszín Mercedesnek csúfolták Forrás: Getty Images/2020 Getty Images/Mark Thompson

Az FIA ítélete szerint a hátsó fékhűtőket „alapvetően a Mercedes tervezte”, ezért a Racing Pointtól 15 konstruktőri pontot vontak le, és 400 ezer eurós bírság befizetésére kötelezték őket, ám az autót továbbra is használhatták. A silverstone-iak enyhítést akartak, míg a Renault, a McLaren, a Ferrari és a Williams szigorúbb szankciót követelt, de végül minden fél elállt a fellebbezési szándékától, így érvényben maradt a döntés. Akiknek az igazságérzetét bántotta ez az ügy, az az idény végén biztosan örült, hiszen a Racing Point mindössze 7 ponttal bukta el a konstruktőri harmadik helyet a McLarennel szemben.

2007, Ferrari-McLaren

A legnagyobb horderejű másolási botrány kétségtelenül 2007-ben történt, amelyben a vb-címért küzdő istállók, a Ferrari és a McLaren voltak érintettek. Különlegessége részben abban rejlett, hogy mindkét oldalról egyszerre indult a partizánakció: Mike Coughlan (a McLaren főtervezője) és Nigel Stepney (a Ferrari csapatmenedzsere) szövetkezett.

A McLaren sumákolása ellenére a Ferrari nyerte a bajnokságot 2007-ben Forrás: AFP/Orlando Kissner

Utóbbi az autó kulisszatitkairól játszott át bizalmas információkat, amit a McLaren felhasznált, és a szezon derekán kirobbant botrány miatt a wokingiakat végül 100 millió dollár befizetésére kötelezték, valamint kizárták a konstruktőri bajnokságból.

A kémkedési terv hihetetlenül banális okból siklott félre,

Coughlan felesége ugyanis (ha már a másolás a téma, stílszerűen) egy angliai fénymásoló üzletben sokszorosította a dokumentumokat, csakhogy az egyik ottani alkalmazott gyanút fogott a "szigorúan bizalmas" feliratokat látva és értesítette főnökeit.

1995, Benetton-Ligier

1995-ben nagyon hasonlított egymásra a világbajnokságot az előző és az abban az évben is megnyerő Benetton és a Ligier autója. Eltérő motort használt a két istálló, így a hajtáslánc beillesztése és elrendezése mindenképp különböző volt, ugyanakkor még a Ligier technikai igazgatója, Frank Dernie is elismerte, hogy a felfüggesztést, valamint a karosszéria hátsó részét leszámítva a két kocsi hasonlít egymásra. A rivális Ferrari vezetője, Jean Todt még erősebben fogalmazott, és konkrétan kijelentette, hogy a Ligier valójában egy Benetton.

The Ligier-Renault B195 & Benetton Mugen-Honda JS41.... or should I say correctly, the Ligier Mugen-Honda JS41 & Benetton-Renault B195. Both chassis virtually the same, which helped Ligier’s competitiveness in 1995 as they finished fifth in the Constructors Championship #F1pic.twitter.com/5SKpMiN9qM

— F1 in the 1990s (@1990sF1) October 1, 2018

És hogy valósulhatott meg a kísérteties hasonlóság? Mindkét istállónál részesedése volt Flavio Briatorénak és Tom Walkinshawnak, akik nem titkoltan azzal a céllal szálltak be a Ligier-be, hogy megszerezzék az akkori legjobb motort, a Renault-t a Benettonnak.

Mellesleg a csapatok megegyeztek arról, hogy a Benetton „technikai támogatást" nyújt a Ligier-nek és átad bizonyos információkat, a franciák munkatársai közül néhányan pedig meglátogatták a Benetton gyárát.

Innentől nem nehéz spekulálni, bár szabálysértésre hivatalosan sosem derült fény. A dolog már csak azért is gyanús volt, mert a francia csapat termelési és pénzügyi igazgatója, Bruno Michel elárulta, az autó mindössze 8 hét alatt készült el, ami nagyon kevés volt a megszokott hat hónaphoz képest. A Ligier mindenesetre jól járt, több pontot szerzett, mint a korábbi szezonokban.

1978, Shadow-Arrows

A Forma-1 első évtizedeiben nem volt ilyen jellegű botrány, persze nem feltétlenül azért, mert akkoriban senki nem próbálta kihasználni a kiskapukat. Ennek okát sokkal inkább abban kell keresni, hogy aki valamilyen oknál fogva nem tudott vagy nem akart saját autót tervezni, az megvásárolta egy másik csapat versenygépét. Mindez azonban idővel egyre ritkábban fordult elő, az utolsó ún. ügyfélautó 1980-ban vett részt Forma-1-es futamon.

Az FA01-es legjobb ereménye a Svéd Nagydíjon elért második hely volt Forrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

Nagyjából idáig, egészen pontosan 1978-ig kell visszamenni a Forma-1 történetének első ilyen jellegű botrányához. Abban az évben hozták létre az Arrows csapatát, és az öt alapító közül négyen a Shadow istállóját hagyták el az új projekt kedvéért. Többek között a főtervező, az 1977-es DN9-est megalkotó Tony Southgate is a brit-amerikai istállótól tette át a székhelyét.

Az Arrows egyetlen pilótája, az egyébként szintén a Shadow-tól igazolt Riccardo Patrese az első tíz futamból mindössze három alkalommal szerzett pontot, ám a Svéd Nagydíjon elért második helye bizonyára sokaknak szemet szúrt.

Egykori csapatának feltűnt, hogy az FA01-es kódjelű versenygép túlságosan is hasonlít az előző évi autójukra, ezért beperelték az újonc alakulatot.

Az Arrows hiába védekezett azzal, hogy főtervezőjük semmit nem vitt magával, a Shadow szerint Southgate már azzal vétett a szabályok ellen, hogy a fejében tárolt információt felhasználta, hiszen az az ő szellemi termékük volt. A döntéshozók a felperesnek adtak igazat: az ítélet értelmében többé nem használhatták az FA01-est, ráadásul a karosszériát és a motort leszámítva kötelesek voltak azt elszállítani a Shadow-nak.

2000-es évek vége, A és B csapatok

Előfordult olyan is, hogy két külön istállója autója lényegében azért egyezett meg, mert közös szálak fűzték össze őket. A 2000-es évek második felére a Red Bullnak két csapata lett a Minardi felvásárlásával, és az akkor Toro Rossónak hívott Alpha Tauri felszerelését többször érte támadás a közvetlen ellenfelek részéről, mondván, egy Red Bullt használnak.

A Toro Rosso és a Red Bull 2007-ben Forrás: Getty Images/2007 Getty Images/Bryn Lennon

A két csapat nem is csinált belőle titkot, hogy mindkét autót Adrian Newey tervezte, aki hivatalosan a Red Bull Technology alkalmazásában állt, amely papíron egyik istállóhoz sem kapcsolódott, hanem a márka egyik leányvállalataként létezett.

Az aerodinamikai csomagokat mindig a Red Bull kapta meg előbb,

de a motorelőnyt kihasználva 2008 második felében a Toro Rosso felülmúlta őket

(a fiatal Sebastian Vettelék autóját Ferrari-egység hajtotta, David Coulthardét és Mark Webberét Renault), az első győzelmet is a kisebbik alakulat szállította a márkának. 2010-től a szabályok bezárták ezt a kiskaput, azóta a Toro Rosso saját autót épít. Emellett persze a Red Bull Technology továbbra is támogatja őket, de már messze nem olyan mértékben, mint addig.

A Honda a rövid életű Super Agurival volt hasonló viszonyban, utóbbi kvázi B-csapatként funkcionált 2006-tól 2008-ig. Három (vagyis inkább kettő és fél) idényéből a másodikban szerepelt legjobban, és nem véletlenül, hiszen megkapták a Honda 2006-os modelljét, a gyártó sajátja pedig rosszul sikerült.

A Super Aguri autója Forrás: AFP/William West

A rivális Spyker istálló a Nemzetközi Sportdöntőbírósághoz fordul jogorvoslatért, Frank Williams is csatlakozott hozzájuk, de a nyilvánvaló trükközés ellenére a Super Aguri SA07 teljesíthette a szezont. „Emlékszem, a csapat próbálta elhitetni, hogy a két autó nem volt ugyanaz, mivel egy istálló nem adhatta át az autóját a másiknak csak úgy, minden változtatás nélkül – nyilatkozta az akkoriban a Hondánál versenyző Jenson Button. – Mondtam, hogy ez pontosan ugyanaz a kocsi, amivel futamot nyertem, akkor hogyan fordulhat elő, hogy most ellene versenyzünk. A csapat mindezt tagadta, de én továbbra is kitartottam az álláspontom mellett."

Az ötletek másolása teljesen bevett a Forma-1-ben, s mint látható, a szabályok keretein nyilvánvalóan túllépő trükközéseket is sokszor meg lehet úszni.