Vágólapra másolva!
Sipos Patrik tavaly debütált a Forma-1 hivatalos virtuális bajnokságában, és öt futamából kétszer is pontot szerzett az Alpine színeiben. A 18 esztendős versenyzővel az eddig megtett útról, a felkészülésről, a futamokról, valamint a jövőbeli tervekről beszélgettünk, és szóba került, hogy mennyi igaz abból, hogy nemrég Fernando Alonso irányítása alatt versenyzett.

Tavaly a hivatalos F1-es virtuális bajnokság, vagyis az F1 Esports Pro Series történetében először két magyar pilótának is szurkolhattunk. Bereznay Dániel a jelenlegi formátumot figyelembe véve immáron negyedik éve volt a mezőny tagja, de rajta kívül a 18 éves Sipos Patrik is képviselte hazánkat a 2021-es kiírás során.

Sipos Patrikkal beszélgettünk Fotó: Csudai Sándor - Origo

A szegedi illetőségű versenyzőnek előzetesen nem volt könnyű dolga, hiszen két nagyon tapasztalt pilótával, Fabrizio Donosóval és Nicolas Longuet-val kellett felvennie a versenyt csapaton belül. Újoncként végül öt futamon kapott lehetőséget,

amiből kétszer, Zandvoortban és Imolában is pontot szerzett. Mindez a bajnokság 19. helyére volt elég.

Beszélgetésünk során szóba került, hogy hogyan került kapcsolatba az F1-gyel, illetve magával a játékkal, mikor kezdte el komolyan venni, majd a kvalifikáción és a felkészülésen keresztül eljutottunk a versenyekig, aminek legfontosabb pillanatairól részletesen beszámolt nekünk. Szóba kerültek a távlati tervek, végül pedig fény derült egy átverésre Fernando Alonsóval kapcsolatban. Az életkorunkból adódóan a beszélgetés tegező hangnemben zajlott.

Sebők Máté: Mikor kezdtél el bármilyen autós játékkal játszani?

Sipos Patrik: Nagyon kicsi voltam, és nem játszottam a gépen, mert a szüleim nem engedték. A bátyám és köztem nyolc év a különbség, és ő mindig játszott az autós játékokkal és minden mással. Én csak ott álltam mellette, és néztem. A legelső játék, amire emlékszem, a Need for Speed volt, és innen indult el ez az egész, még óvodás koromban.

SM: Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba az F1-gyel? Előbb a futamokat kezdted el nézni, és aztán jött a játék, vagy a játéknak köszönhetően szeretted meg a valódi versenyzést?

SP: A Forma-1-et is kicsiként kezdtem el nézni, a legelső emlékem az, amikor [Sebastian] Vettel 2010-ben világbajnok lett. Akkor még nem szerettem meg ennyire az F1-et és a versenyzést, hanem inkább a focival foglalkoztam. A 2017-es volt az első szezon, amit rendesen néztem. Ami a játékot illeti, a 2016-ossal játszottam először, még billentyűzeten és kontrollerrel.

SM: Volt kedvenc pilótád?

SP: Vettel a kedvencem.

SM: Kezdettől fogva komolyan vetted a játékot?

SP: Egyáltalán nem. Az előző játéknál fordult komolyra a dolog, addig csak az élvezet kedvéért játszottunk a bátyámmal.

Már akkor is volt némi versengés, mindig írtuk az időket, viszont még nem vettük komolyan, és nem is hittem, hogy sikerülni fog.

2020-ban aztán arra gondoltam, hogy „miért ne, próbáljuk meg”. Vettünk egy kormányt, beleadtunk mindent, és összejött.

Sokáig nem vette komolyan a játékot

SM: Minek a hatására változott meg a hozzáállásod?

SP: Még a 2020-as játékot sem vettem komolyan az elejétől fogva, csak folyamatosan gyakoroltam. Aztán elindultam ligafutamokon csak úgy, és az idény felénél valami átkattant.

Képes voltam világrekordot jelentő időkre, így azt gondoltuk, hogy érdemes lehet megpróbálni.

Mindent beleadtam, és karácsonyra már a Challengeren indultam.

SM: A bátyád akkor sem vette komolyabban, amikor te már igen?

SP: Nem, mert nem szeretett kikapni tőlem, fogalmazzunk így. Emellett nem is tett bele annyi időt, mert nem tudott, mivel akkoriban Pesten dolgozott.

SM: A szüleid, akik kiskorodban ellenezték, hogy számítógépes játékokkal játssz, mit szóltak ahhoz, hogy ennyi időt ölsz ebbe bele?

SP: 14 éves korom után már nem igazán foglalkoztak azzal, hogy mennyit játszom, csak az volt a fontos, hogy mindig a suli legyen az első. Mostanra teljes mértékben támogatnak, és ők is megőrülnek ezért az egészért, úgyhogy már minden rendben van ezen a téren.

Sipos Patrik Fotó: Csudai Sándor - Origo

SM: Korábban Bereznay Dániel volt az egyetlen magyar a Pro Seriesben, ő már a kezdetek óta a mezőny tagja. Mennyire jelentett ő inspirációt a számodra?

SP: Mindig néztem a videóit, és soha nem értettem, hogy hogyan lehet ennyire gyors. Bizonyos mértékig inspirált, de nem volt meg bennem, hogy le szeretném győzni.

SM: A tavalyi szezonra még 2020-ban indult a selejtező, aminek első része leegyszerűsítve úgy zajlott, hogy két, eredendően valós versenyszituációból kellett jobb eredményt kihozni, mint amit az adott pilóta elért. Mindkettőre külön-külön kaptatok pontokat, és legalább az egyik ranglistán előkelő helyezést kellett elérni. A te esetedben ez hogyan zajlott?

SP: Először a monzai kihívást kellett teljesíteni. Benne voltam a legjobb tízben, de akkor még nem tudtam, hogy ez elég-e, mivel csak az első nyolc jutott tovább.

Emiatt az austiniba is sok időt beletettem, de utána kiderült, hogy a monzai is elegendő volt.

Tartalékként mentem tovább, de aztán volt, aki nem tudott indulni, ezért már az első esemény után továbbjutottam.

SM: Ezt követően jött a már emlegetett Challenger, ami egy tíz futamból álló bajnokság volt. Itt a negyedik helyen végeztél. Innen hányan jutottatok tovább?

SP: Tizenhatan indultunk, de sokan nem tudtak részt venni a versenyen valamilyen probléma miatt. Ott a legjobb hatba kellett bekerülni ahhoz, hogy a csapatok kiválaszthassanak.

SM: Utána következett a Pro Exhibition, aminek során a résztvevőknek különböző kihívásokat kellett teljesíteniük. Ezeken te felemásan szerepeltél, és végül 87-es értékelést kaptál. Erről a számról mit kell tudni?

SP: Valószínűleg a show műsorvezetői értékeltek, és az a baj, hogy nem nagyon értenek hozzá. Néztem a Pro Series közvetítését is, és néha hülyeségekről beszélgettek. Ezzel együtt a harmadik vagy a negyedik legjobb számot kaptam, szóval nem volt az rossz.

Sipos Patrik Fotó: Csudai Sándor - Origo

SM: Ennek az eseménynek viszont önmagában semmilyen következménye nem volt, csupán a csapatoknak adott további támpontokat, hogy kiket válasszanak, igaz?

SP: Nem, egyáltalán nem így volt, engem már a Challenger második fordulóján megkerestek az Alpine-tól. Egy nappal azután, hogy megnyertem az ausztriai futamot, a csapatfőnök írt nekem. A Pro Exhibition nekem már nem is számított. Egy nappal előtte elkezdtem rá gyakorolni egy kicsit, aztán így sikerült.

SM: Az Alpine-on kívül tárgyaltál más csapattal?

SP: Nem, nem igazán volt más választás. A CRG-ben [Sipos egykori esport-csapata – a szerk.] még együtt voltam Simon Weiganggal és Cedric Thoméval, akik a Haasnál versenyeztek. Cerdic mondta, hogy szeretne engem fejlesztőpilótának, de az Alpine komolyabb volt, úgyhogy nem volt kérdés, hogy melyikhez igazolok.

SM: Ha jól tudom, a csapatoknál nemcsak a puszta teljesítmény számít, hanem például az is, hogy az adott versenyző mennyire jeleskedik a tartalomgyártásban. Te rendelkezel Twitch- és YouTube-csatornával is, de egyiken sem vagy aktív. Az Alpine-nál nem erőltetik ezt?

SP: Erőltetik, de nem szezon közben. Most azt próbáljuk majd megoldani, hogy legyen itthon egy versenyzői ülésem, ami még kint van Franciaországban.

[Ha ez meglesz] gyártani fogok videókat Twitchre, illetve streamelek

. A két bajnoki forduló között streameltem az Alpine oldalán, mert az kötelező volt, és a csapat igencsak erőltette, de más videókat nem nagyon volt időnk gyártani. Bementünk kilenckor, és nagyjából este hétkor indultunk haza, tehát nem igazán volt erre lehetőségünk.

SM: Most, a holtszezonban tervezed, hogy rendszeresen gyártasz valamilyen tartalmat?

SP: Igen, én szeretnék, de a csapattól is függ, hogy mikor tudnak nekem felszerelést biztosítani, amivel tudok versenyezni és streamelni. Az Alpine azt akarja, hogy Fabnál, Nicolasnál és nálam is beinduljon a YouTube-csatorna. Nagyon sok időnek tűnik, de jó lenne azt is elkezdeni. Nekem viszont még a jogosítványomat is meg kell szereznem, emellett a sulit is be kell fejeznem valahogyan.

SM: Idén érettségizel?

SP: Most halasztottam, és kivettek az iskolából. Idén kint kell lenni, úgyhogy akkor még nem fogom tudni befejezni, szóval a következő évben kellene. Jelenleg még a versenyzés a fontosabb.

Sipos Patrik Fotó: Csudai Sándor - Origo

SM: Franciaországban zajlott a felkészülés. Ez milyen hatással volt a magánéletedre?

SP: Az elején nagyon éreztem, hogy teljesen kikészülök, és nem tudok pihenni. Franciaországban voltam úgy, hogy az iskolában nem tanultam franciául. A család és a barátok nem voltak ott minden nap, hogy kikapcsolódjunk, elmenjünk valahová, vagy csak közösen megebédeljünk.

Kezdetben ez megviselt, de idény közben egy-egy hétre haza tudtam jönni, ami rengeteget segített.

A második forduló után például egy hétig itthon voltam, azután viszont robotüzemmódba kapcsoltunk, aminek meg is lett az eredménye, hiszen összejött az első pontszerzés, valamint egy negyedik hely az időmérőn. Teljesen frissen tértem vissza, ami nagyszerű volt.

SM: Feltételezem, a szakmai részéhez elég az angol nyelv is, ezt leszámítva viszont mennyire hiányzott a francia?

SP: Mindenhova együtt mentünk Fabbal, aki tud franciául, szóval ez segített nekem. Egyébként nehéz volt a nyelv ismerete nélkül boldogulni, és nagyon erőltetik, hogy egy-két kurzust azért végezzek el. Meglátjuk, hogy ez hogyan alakul, de fél év alatt nem tudok csak úgy megtanulni franciául.

SM: Két tapasztalt csapattársad volt. Mennyit tudtál tanulni tőlük?

SP: Egész szezonban egymást fejlesztettük és húztuk előre, én pedig nagyon sokat tanultam tőlük.

Az elején nehéz volt, mert közvetlenül a játék megjelenése után nem rendelkeztem elég tapasztalattal.

Nem voltak meg a beállítások, illetve a versenyszituációkat illetően sem tudtam mindent. Az idény végére viszont nagyjából behoztam őket, és remélem, hogy idén erősebben tudok kezdeni.

SM: Volt valami, amit esetleg ők tudtak ellesni tőled?

Biztosan, de így most nem jut eszembe semmi konkrét. Rengeteget elemeztük az adatokat, az ehhez kapcsolódó program egész nap ment, miközben gyakoroltunk, és amikor valaki összerakott egy kört, mindig összehasonlítottuk a többiekével. Ilyen módon bizonyára el tudtak lesni ezt-azt.

Két tapasztalt csapattárssal kellett felvennie a versenyt

SP: Mikor utaztál ki Franciaországba?

Július elején, 5-én vagy 6-án mentem ki. Az eleje a csapatba történő beilleszkedésről szólt, mert senkit nem ismertem. A csapattársaimmal egy nagy házban éltünk hárman, és remekül kijöttünk egymással és a többiekkel is.

SM: Hogyan nézett ki egy napotok? Mennyit gyakoroltatok?

SP: Reggel kilencre mentünk, és délig vagy fél egyig gyakoroltunk, utána jött egy másfél órás szünet. Ez alatt hazamentünk enni, és kicsit megpihentünk, majd kettő óra körül visszamentünk.

Változó volt, hogy mikor végeztünk, mert előfordult, hogy mindenki teljesen kimerült, és már ötkor abbahagytuk,

de az első és a második forduló között mindig hétig maradtunk, ami az egész csapatnak borzasztóan fárasztó volt.

SM: A gyakorláson túl volt fizikai, illetve pszichológiai felkészítés?

SP: Kéthetente volt egy kétórás edzés, azon kívül én futottam, amíg jó idő volt. Idény közben viszont nem igazán volt erre idő, későn is értünk haza. Szóval kéthetente volt egy, amit nagyon kevésnek tartottunk, idén viszont valószínűleg többször is fogunk menni.

SM: A felkészülésen túl voltak egyéb programok? Gondolok itt például arra, hogy esetleg ellátogattatok valamelyik versenyre, és találkoztatok az Alpine pilótáival, valamint a többi csapattaggal.

SP: Kint voltunk a Le Mans-i 24 órás versenyen, továbbá a Brit és Belga Nagydíjat is megígérték, de a vírus miatt ezekre nem jutottunk el. A Le Mans-i futam viszont jó volt, ott voltunk végig. Valójában nem is igazán a versenyt néztük, hanem vittünk két szimulátort az Alpine vendéglátóegységébe, ahova bárki bejöhetett, mi pedig tanítgattuk őket.

Interjúnk következő oldalán egyebek mellett megtudhatja, hogy Sipos Patrik hogyan élte meg élete első idényét, illetve azt, hogy miért nem versenyezhetett Fernando Alonso oldalán a virtuális Le Mans-i futamon.