Ádáz csata Hamiltonnal, vízen járás Kanadában - a 40 fölötti Schumacher legjobb versenyei

Forma-1, Olasz Nagydíj, 2011, Michael Schumacher, Mercedes, Lewis Hamilton, McLaren
McLaren Mercedes' British driver Lewis Hamilton (L) and Mercedes' German driver Michael Schumacher drive at the Autodromo Nazionale circuit on September 11, 2011 in Monza during the Formula One Italian Grand Prix. AFP PHOTO / GIUSEPPE CACACE (Photo by GIUSEPPE CACACE / AFP)
Vágólapra másolva!
Michael Schumacher 10 évvel ezelőtt teljesítette utolsó szezonját a Forma-1-ben, amely egyben harmadik idénye volt a Mercedes színeiben. Noha maradandót a Benetton, illetve a Ferrari pilótájaként alkotott, a visszatérése utáni három évben is akadtak villanásai. A hétszeres világbajnok 53. születésnapján felidézzük azokat a versenyeket a pályafutása utolsó időszakából, amelyeken bár nem nyert, mégis megmutatta, hogy korábban miért volt olyan sikeres.

Michael Schumacher 306 Forma-1-es nagydíjon indult pályafutása során, amelyek közel felét megnyerte, és több mint felén dobogóra állt. Ezek az eredmények azonban egy harmadik helyezés kivételével a hétszeres világbajnok "első karrierjére", azaz az 1991 és 2006 közötti időszakra korlátozódnak, hiszen a német legenda visszatérése finoman szólva sem lett sikeres.

Ám még ha a sebessége nem is volt már a régi, és persze megfelelő autó sem állt a rendelkezésére ahhoz, hogy akár versenyeket nyerjen, utolsó 58 F1-es futama közül is akadtak olyanok, amelyeken megvillantott valamit abból, hogy miért lett az F1 történetének legsikeresebb pilótája.

Schumachernek 43 évesen is helye volt a mezőnyben Forrás: DPPI via AFP/Eric Vargiolu

Ha valakitől azt kérnénk, mondjon néhány emlékezetes versenyt Schumacher 20 évet felölelő F1-es pályafutásából, alighanem olyan futamokat említene, mint az 1994-es vagy 1996-os Spanyol, vagy akár az 1998-as Magyar Nagydíj, és vajmi kevés eséllyel hozná fel mondjuk a 2011-es belga, vagy a 2010-es török versenyt. Mindez persze teljesen érthető, hiszen míg előbbieket egyaránt megnyerte, addig utóbbiakon dobogóra sem állt. Ám ez nem jelenti azt, hogy ne hozott volna ki több alkalommal is mindent az akkoriban top autónak nagy jóindulattal sem nevezhető Mercedesből.

Csendes és kissé alulértékelt bemutatkozás

Miután 2006 végén szögre akasztotta a sisakját, Michael Schumacher 2009 decemberében jelentette be, hogy a Mercedes által megvásárolt, abban az évben még Brawn GP-ként mindkét világbajnoki címet megnyerő istállóban visszatér a Forma-1-be. Sokakon már a Ross Brawn-Schumacher tengely újbóli összeállása, illetve a Mercedes gyári jelenléte (1955 után tértek vissza gyári csapattal az F1-be) miatt hurráhanegulat lett úrrá, és a brackley-i istálló 2009-es eredményein felbuzdulva elsöprő sikereket vizionáltak.

Úgy tűnt, hogy Schumacher, Brawn és a Mercedes neve garancia lehet a sikerre Forrás: 2009 Mercedes GP/Handout

Azonban, ha a 2010-es szezon előtti téli teszteket követően még nem is – Martin Brundle a Mercedest is azon csapatok közé sorolta a szezon előtt, amelyek harcban lesznek a vb-címért, ezzel szemben végül csak negyedikek lettek a konstruktőri pontversenyben – leghamarabb az első néhány verseny után egyértelművé vált, hogy

Schumacher és a Williamstől szerződtetett Nico Rosberg normál körülmények között a futamgyőzelemre is esélytelen, nemhogy a vb-címre.

Akkor kissé csalódástkeltő volt, hogy a két német a címvédő istálló pilótájaként csak az ötödik, illetve a hetedik helyet szerezte meg az időmérő edzésen, majd az ötödik, illetve a hatodik helyen végzett a versenyen, ám utólag már tudjuk, hogy mindez leginkább az autónak, semmint az ő hiányosságaiknak volt köszönhető. És ha Schumacher teljesítményét vizsgálva hozzátesszük, hogy 41 évesen, három év kihagyás után kevesebb mint 4 másodperccel ért célba csapattársa mögött (akiről néhány év múlva kiderült, hogy nemcsak egy nyugdíjból visszatérő, hanem egy ereje teljében levő szupersztár ellen is képes felvenni a kesztyűt, sőt, le is győzni őt), illetve megelőzte a jóval erősebb McLarenben ülő Jenson Buttont és a vb-címért az utolsó futamig harcban levő Mark Webbert, akkor mindjárt nem fest olyan rosszul a hétszeres világbajnok első futama a Mercedes színeiben.

Visszatérése első futamán az egyik Red Bullt és az egyik McLarent is megelőzte Forrás: AFP/Fred Dufour

Visszaesés után két negyedik hely

A biztató kezdés után a 41 éves Schumachert hamar arcul csapta a rideg valóság: sem a Mercedes, sem ő nem volt csúcsformában, amit egy ausztráliai rajtbaleset, egy műszaki hibából adódó malajziai kiesés, illetve egy szenvedős futam bizonyított a kínai esőben (amelyen ráadásul Rosberg 3. lett). Barcelonára azonban megjött a hosszabb tengelytávú, az elrontott súlyelosztást korrigáló autó, amellyel Schumacher először bizonyult gyorsabbnak Rosbergnél az időmérőn, majd a futamon egy Button elleni szép előzést bemutatva, a hátralevő 49 körben mesterien védekezve a negyedik helyre hozta be a W01-est.

Alighanem senki sem gondolta, hogy 2012-es visszavonulásáig ennél az eredménynél csak egyszer fog tudni jobbat elérni.

Két futammal később, a Török Nagydíjon viszont ismét éppen, hogy lecsúszott a dobogóról. A Mercedes ekkorra készült el saját, passzív F-csatornájával, ami meg is látszott a két pilóta időmérős teljesítményén: Schumacher az ötödik, Rosberg a hatodik helyre kvalifikálta magát. A hétszeres világbajnok remek rajt után (ha valamiben, akkor ebben kitűnően teljesített a Mercedesnél töltött évei során, ellentétben pályafutása korábbi éveivel) az első kanyarban körbeautózta Buttont, majd miután a címvédő már az első kör végén visszaelőzte, a két Red Bull ütközését kihasználva előrelépett egy helyet, és Rosberget a célig maga mögött tartva begyűjtötte a 12 pontot.

A rajtok és az azok utáni helyezkedés remekül mentek Schumachernek Forrás: AFP/Mustafa Ozer

Esőben és a nappaliban azért 40 fölött is jól megy

Miután a Török Nagydíjat követő 12 versenyen a top 6-ban is csak kétszer végzett, Schumacher a 9. helyen zárta a 2010-es szezont, ám ahelyett, hogy megfutamodott volna, maradt, miközben úton-útfélen elmondta, hogy három éves projektben gondolkodik a Mercedesszel. A 2011-es idény előtt egyértelmű volt, hogy neki és a csapatnak is javulnia kell, ám már a teszteken látszott, hogy továbbra is hatalmas lemaradásban vannak.

A Bridgestone-t ettől az évtől a Pirelli váltotta az F1 hivatalos gumiszállítójaként, így mindenki tiszta lappal indulhatott az abroncsokat tekintve, ám maradtak a Schumacher által a karrierje korábbi részében megszokottnál keskenyebb első gumik, amelyekkel a hétszeres világbajnok továbbra sem boldogult. Ennek ellenére kezdett egyre jobban visszarázódni, és sikerült többször is megvillannia.

Az első ilyenre a rekordhosszúságúra nyúló Kanadai Nagydíjon került sor, amelyet Schumacher a 8. helyről kezdett meg. Lévén korábban hétszer nyert már Montrealban, nem volt meglepő, hogy otthonosan mozgott a Circuit Gilles Villeneuve-ön, ám az igen, hogy kis híján megszerezte visszatérése utáni első dobogóját.

Kanadában, Lewis Hamilton előtt Forrás: AFP/2011 Getty Images/Paul Gilham

Miután a 4. kör végén kijött a biztonsági autó a mezőny elől, Schumacher a vizes pályán Button és Webber koccanását kihasználva rögtön javított egy helyet, majd Buttont is körbeautózta, ám rajta vesztett a fokozódó eső miatti piros zászlón, amely a kerékcseréje után a 12. helyen érte. Innen kellett megkezdenie a felkapaszkodást az újraindítás után, amit a korai intermediate gumikra váltással jókora előrelépéssel kezdett meg (amikor a többiek is kiálltak, a 8. helyen találta magát).

Ezután a pályán előzte meg Vitalij Petrovot, Mark Webbert, az első szárnyát megrongáló Paul di Restát, majd Nick Heidfeldet és az egymással viaskodó Kobajasi Kamuit és Felipe Massát is, aminek köszönhetően a második helyig jött előre.

Pechére az aszfalt rohamosan száradt, így az ilyen körülmények között jobb tempóra képes Webber és Button is utolérte, majd miután annyira széles lett a száraz ív az utolsó sikán előtti egyenesben, hogy két autó is elfért egymás mellett, mindketten kikerülték a DRS-segítségével, így meg kellett elégednie a negyedik hellyel.

Montréalban kiderült, hogy nem felejtett el esőben vezetni Forrás: Getty Images via AFP/2011 Getty Images/Clive Rose

Ebben az évben végül ez lett a legjobb helyezése, de nem ez volt az egyetlen kiemelkedő teljesítménye. A következő villantásra Spában, bemutatkozása és első futamgyőzelme helyszínén került sor (egy évvel később a saját nappalijaként jellemezte az Ardennekben elterülő aszfaltcsíkot), szinte napra pontosan 20 évvel 1991-es debütálása után. Miután az időmérőn már a Q1-ben búcsúzott, mert leesett a Mercedesének jobb hátsó kereke (!), a 24. helyről (ez volt pályafutása legrosszabb rajtpozíciója) volt kénytelen megkezdeni a versenyt.

És nem is akárhogy kezdte: az első kör végén már a 15. helyen haladt, majd egy korai biztonsági autós fázist kihasználva, a Pirelli törékeny abroncsait menedzselve egészen az ötödik helyig küzdötte fel magát,

ráadásul megelőzte a futamot a rajt után két körön át vezető csapattársát is. És hogy mennyire szerette a spái pályát? Erről sokat elmond, hogy a Mercedesnél töltött három éve alatt több pontot szerzett Belgiumban, mint bármely másik helyszínen.

A jubileumi alkalmohoz aranyszínű sisak dukált a 2011-es Belga Nagydíjon Forrás: AFP/John Thys

Ezek után csak hab volt a tortán, hogy két héttel később, Monzában újabb emlékezetes produkcióval állt elő. A nyolcadik rajtkockából kezdett, de az első sikánból már negyedikként lőtt ki, a Roggia előtt pedig egy pillanatra Lewis Hamilton elé kerülve a harmadik helyen is állt. Végül a McLaren akkor még csak egyszeres világbajnok pilótája maradt elöl, ám csak a negyedik körig, amikor Schumacher a rajbaleset miatt pályára küldött biztonsági autó boxba hajtása után a célegyenesben kihasználta a Mercedes jobb végsebességét, és elviharzott Hamilton mellett.

Ami ezután jött, azt a sportág két legeredményesebb pilótája közötti legemlékezetesebb párharcként szokás emlegetni, Schumacher ugyanis a 17. körig tartotta maga mögött a jóval gyorsabb McLarent, miközben folyamatosan a szabályosság határán egyensúlyozott, néhányszor alighanem át is lépve azt. A csata azután szakadt félbe, hogy Jenson Button utolérte őket, majd mindkettejüket megelőzte, ami után a német kiállt kerékcserére, hogy megszabaduljon a nagy védekezésben végsőkig elkoptatott gumijaitól.

Emlékezetes csatát vívott Hamiltonnal a 2011-es monzai futamon Forrás: AFP/Giuseppe Cacace

Saját kiállása után Hamilton azonban ismét a Mercedes mögött találta magát, és a 19. körtől a 27. körig hiába próbált elmenni Schumacher mellett, tehetetlen volt. Végül az Ascari-sikán előtt sikerült megelőzni az előle kis túlzással félreálló veteránt, akire Ross Brawn addigra már többször rászólt, hogy hagyjon helyet Hamiltonnak, amikor a féktáv előtt visszahúzódik az ideális ívre.cSchumacher végül az ötödik helyen hozta be a Mercedest.

Látszatra a leggyengébb, valójában a legerősebb szezon

Ha csak a ponttáblázatot nézzük, könnyedén levonhatjuk azt a következtetést, hogy Schumacher utolsó, 2012-es szezonja volt a leggyengébb éve a Mercedesnél, ám ez egyáltalán nem igaz. Olyannyira nem, hogy a nyers tempót tekintve magasan ez volt a legjobb. Az ausztráliai szezonnyitón az előkelő negyedik helyet szerezte meg az időmérőn, majd az első kanyarban feljött a harmadik helyre és magabiztosan tartotta maga mögött a címvédő Sebastian Vettelt, de 10 kör után megadta magát a Mercedes váltója.

Malajziában ismét remekelt, és Nico Rosberget zsinórban másodszor is legyőzve a harmadik rajtkockát szerezte meg a két McLaren mögött, ám itt sem ment vele semmire, Romain Grosjean ugyanis a negyedik kanyarban kiforgatta. Kínában a második helyről rajtolt Rosberg mellől, és innen is esett ki egy rosszul rögzített kerékanya miatt, Bahreinben az elromló DRS miatt pedig már a Q1-ben búcsúzott az időmérőn, és csak a 18. helyről rajtolt, ahonnan 10. lett.

A 2012-es szezon elején a legjobb formáját hozta a Mercedesnél, de semmire nem ment vele Forrás: AFP/William West

A balszerencse-sorozat pedig nemhogy véget ért, hanem végeláthatatlanul hosszú lett. Barcelonában saját hibájából esett ki ugyan, amikor a célegyenes végén nekiment Bruno Senna Williamsének, de Monacóban és Kanadában ismét műszaki hiba áldozata lett, így hét verseny után mindössze két pont állt a neve mellett, miközben Rosberg 67 egységet gyűjtött.

A lelket az olyan momentumok tarthatták Schumacherben, mint a Monacói Nagydíjon szerzett pole pozíciója, ami egyértelműen a visszatérésének fénypontja volt. 43 évesen (1970 és Sir Jack Brabham óta nem bizonyult ilyen idős pilóta leggyorsabbnak időmérőn) megmutatta, hogy még mindig képes legyőzni a legjobbakat, más kérdés, hogy a barcelonai balesetért kapott büntetés miatt csak az ötödik helyről kezdhette meg a verseny.

Nem ez volt ugyanakkor az utolsó időmérős villanása: a silverstone-i esőben a Q1-ben és a Q2-ben is több mint egy másodpercet adott Rosbegnek, majd a pole-tól nem sokkal elmaradva a harmadik rajtkockát szerezte meg, a szintén nedves aszfalton rendezett hockenheimi kvalifikáción pedig 3,5 másodperccel semmisítette meg csapattársát a Q2-ben, majd a záró szakaszban a negyedik időt autózta.

A pole pozíciót érő kör a 2012-es monacói időmérőről

Hogy a futamokon egy kivételtől eltekintve nem tudott maradandót alkotni, az javarészt a balszerencse, a szezon második felében pedig a fejlesztésekkel totális zsákutcába tévedő, az évet végül teljesen elengedő Mercedes számlájára írható. Ez az egy verseny nem más, mint az Európa Nagydíj, amelyen a 12. helyről rajtolva felállhatott a dobogóra, ám ez nagyban a szerencse és az előle kiesők számlájára volt írható.

Spában még elért egy hetedik, majd Monzában egy ötödik helyet, de a szezon vége már csak a szenvedésről szólt, hogy aztán a brazíliai esőkáoszban barátja, Vettel vb-címét ünnepelve egy hetedik helyezéssel köszönjön el örökre az F1-től.