Vágólapra másolva!
Toto Wolff, a Mercedes csapatfőnöke nem tartja kizártnak, hogy ha az utolsó futamon dől el az idei vb-cím sorsa Lewis Hamilton és Max Verstappen között, akkor a két rivális össze fog ütközni egymással. Korábban is volt ilyenre példa, de mindössze kétszer, hasonlóra pedig összesen négyszer.

Eddig is rengeteg szó esett róla, de ahogy közeledik a szezon vége, egyre felkapottabb téma lesz az F1-es paddockban az idei világbajnokságnak az a lehetséges forgatókönyve, amelyben a vb-cím az utolsó futamon, egy ütközéssel dől el Lewis Hamilton és Max Verstappen között. Természetesen ez a lehetőség korántsem légből kapott, hiszen a két rivális már kétszer is kiütötte egymást az idén, így aztán miért ne fordulhatna elő egy harmadik baleset is, főleg úgy, hogy a feszültség a téttel arányosan egyre nagyobb lesz.

Nem először ütköznének Forrás: AFP/Andrej Isakovic

Ahhoz persze, hogy az utolsó futamon dőljön el a vb-cím sorsa, még sok minden kell. Elsősorban az, hogy egyik pilóta se kerüljön akkora pontelőnybe, hogy már korábban bebiztosítsa az elsőségét, és természetesen nem árt, ha a különbség minél kisebb kettejük között, hogy egyiküknek se kelljen több pozícióval a másik előtt zárnia az előzéshez. Hiszen a mérhetetlen izgalmakhoz a legideálisabb az lenne, ha "ki-ki meccset" játszhatnának Abu-Dzabiban, azaz az nyerné a vb-t, amelyikük előrébb végez az utolsó versenyen.

Ilyen fináléra már számos alkalommal volt példa az F1 történetében, az azonban elenyészően kevésszer fordult elő, hogy az utolsó versenyen a világbajnoki címért csatázó kettős összeütközzön, és így döntse el a trófea sorsát. Olyannyira kevésszer, hogy amennyiben a sokak által vízionált Hamilton-Verstappen csattanás bekövetkezne, ez mindössze a harmadik ilyen eset lenne.

Amikor az agy kikapcsol

Az F1 technikai sport, amelyben olykor hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy bár kétségtelenül több múlik az autón, az adott esetben a győzelemhez kellő pluszt már a pilóta teszi hozzá, vagy éppen veszi el azzal, hogy hibázik. Különösen olyankor, amikor a világbajnoki cím a tét.

Hiszen hiába profik és tökéletesen felkészültek, földi halandó számára elképzelhetetlen nyomással jár egy olyan szituáció, amelyben egy egész szezon munkája azon áll vagy bukik, hogy a mögöttem minden idegszálával az én megelőzésemre koncentráló riválisom el tud-e menni mellettem, vagy sem. És amikor eljön a döntő pillanat, és az üldözött azt látja, hogy bár riválisa autója még nem került az övé elé, de vereséget szenvedett, akkor bizony még egy Forma-1-es pilóta is meg tud törni a nyomás alatt.

A hírhedt ütközés Schumacher és Hill között az 1994-es szezonzárón

Ez történt Michael Schumacherrel az 1994-es és az 1997-es szezonzárón is. Előbbin Damon Hillnek, utóbbin Jacques Villeneuve-nek ment neki egy, a pillanat tört része alatt meghozott, nyilvánvalóan rossz döntésnek köszönhetően.

Mindkétszer abban a szituációban vágott neki az utolsó versenynek, hogy ha ő és ellenfele is kiesik, ő a bajnok, ám ha pozíciót veszít, elbukja a címet.

Adelaide-ben magát hozta vesztes helyzetbe azzal, hogy hibázott és a falnak ment, majd sérült jobb hátsó felfüggesztéssel visszaevickélt a pályára. A mögötte érkező Hill utólag nézve saját elmondása szerint is lehetett volna türelmesebb, de érthető módon nem mérlegelt, helyette rögtön bevetődött a kínálkozó résbe. Schumacher pedig ráhúzta a kormányt. A Benetton a levegőbe emelkedett, majd a földre esve a falban állt meg. Hill továbbment, de az ütközésben megsérült a bal első felfüggesztése, így kénytelen volt feladni a versenyt, a vb-cím pedig Schumacheré lett.

Természetesen az évek alatt rengetegszer elemezték már a történteket oda és vissza, és Hill is számos alkalommal beszélt már róla. A legőszintébben talán éppen az idén megjelent Schumacher című Netflix-dokumentumfilmben. Szavai tökéletesen érzékeltetik azt, hogy még ha nem is mindenki cselekszik úgy, mint Schumacher, az ilyen helyzetekben az olyan, bizonyos mértékig kivétel nélkül önző és bárkin átgázolni kész sportolókat, mint az F1-es pilóták, bizony nagyon kevés választja el attól, hogy ne nyúljanak az eszköztárukban maradt utolsó fegyverhez.

„Versenyzőként mindenáron nyerni akart. Michael azt tette, amit tennie kellett ahhoz, hogy megakadályozza, hogy legyőzzem.

– mondta sokat sejtetően mosolyogva az 1996-os világbajnok.

Schumacherben egy pillanatra mindent felülírt a felismerés, hogy egyetlen kanyar alatt az egész éves munkája, vele pedig a világbajnoki cím is oda lehet Forrás: AFP/Jean-Loup Gautreau

És itt el is érkeztünk a jelenhez Toto Wolff Mercedes-csapatfőnök Mexikóvárosi Nagydíj előtt megjelent, a Daily Mailnek adott nagyinterjújához, amelyben az osztrák üzletember a következő kijelentést tette: „Ha a világbajnoki címért versenyzel és látod kicsúszni a kezeid közül, mert a másik srác éppen megelőz, mi más eszköz áll a rendelkezésedre azon kívül, ami biztosítja, hogy ne tudjon előzni? Láttuk ezt Schumachernél és Villeneuve esetében, Sennánál és Prostnál pedig kétszer is” – utalt Wolff a korábbi vitás esetekre Verstappen és Hamilton idei monzai ütközése kapcsán,

amely szerinte egyértelműen azért következett be, mert a holland pilóta inkább nekiment a hétszeres világbajnoknak, mintsem hogy elengedje.

Az ausztráliaira kísértetiesen hasonlító botrányos finálé esett meg három évvel később Jerezben, az 1997-es idény zárófutamán is, amelyen az élen autózó Schumacher az őt előző, ezzel a világbajnoki címet elhappolni készülő Jacques Villeneuve-be kanyarodott bele. Persze az igazságot csak ő maga ismeri, de alighanem, ahogy Adelaide-ben, úgy itt sem előre eltervelt gaztettről volt szó, hanem olyan pánikreakcióról, amit az ember a következmények mérlegelésre nélkül, a másodperc tört része alatt hoz meg.

Schumacher és Villeneuve ütközése Jerezben

„Az ő fejében Jacques Villeneuve ment neki. Nem játszotta meg magát, az ő fejében tényleg ez történt.

Amikor visszatért a bokszba, meg volt győződve [arról, hogy Villeneuve ment neki], minket pedig nem próbált meggyőzni arról, hogy nem csinált semmi rosszat" – emlékezett vissza Ross Brawn, a Ferrari akkori technikai igazgatója a Schumacher-filmben a német pilóta jerezi balesetet követő reakciójára.

„Megmutattuk neki a felvételeket, és rájött, hogy nem Villeneuve ment neki, hanem fordítva. Ez egy olyan pillanat volt, ami Michael karrierjében kétszer-háromszor fordult elő. Amikor az eltökéltsége, az elhivatottsága és a küzdőszelleme egy lépéssel túlment a határon. Ezt kívülről nagyon nehéz megítélni, de szerintem aznap túllépte a határt” – vélekedett a német pilóta barátja.

Prost és Senna is megtette

Első ránézésre a Wolff által is említett Senna-Prost afférokat is egy kalap alá lehetne venni a Schumacher-féle ütközésekkel, ám csak az egyik, az 1989-es Japán Nagydíjon történt hasonlít igazán azokhoz.

A szituáció egy kissé alapból más volt, hiszen nem a szezon utolsó, hanem utolsó előtti futamán jártunk, azaz nem feltétlenül kellett már itt eldőlnie a vb-cím sorsának. Prost vezetett, Senna pedig az egész versenyen a nyomában loholt, miközben tudta, csak úgy tarthatja életben a reményt a végső győzelemre, ha valahogy megelőzi a franciát. A futam végéhez közeledve végül a célegyenes előtti sikánban szánta rá magát az előzésre, és bevetődött Prost mellé, aki egyszerűen belekormányozta az autóját a testvér McLarenbe.

1989-ben Suzukában Prost döntött úgy, hogy ütközés árán tartóztatja fel a bajnoki riválisát Forrás: AFP/Toshifumi Kitamura

Úgy tűnt, a Professzor mutatványa beválik, és mindketten kiesnek, Senna azonban tovább tudott menni, és az első szárny lecserélésével együtt is megnyerte a versenyt, hogy aztán az FIA botrányos módon utólag kizárja, amiért nem vette be a sikánt, és így nem teljesítette méterre pontosan az előírt versenytávot.

Prostot pedig később szembesítették azzal, hogy a kanyarbejáratnál jóval korábban jobbra kormányozta az autóját, így eléggé sántít az a magyarázata, hogy ő csak befordult, Senna pedig egyszerűen csak nekiment. Ezt azonban elintézte annyival, hogy „eddig 39 versenyt és három világbajnoki címet nyertem, ön szerint szándékosan ilyesmit tennék? Már ráfordultam a kanyarra. Talán egy kicsit korábban, ha úgy tetszik, de az az én kanyarom volt."

Egy évvel később azonban visszakapta a kölcsönt, hiszen az 1990-es Japán Nagydíjon Senna már tényleg kiütötte őt.

Mindezt azért, mert az FIA nem volt hajlandó a pole-t megszerző brazil pilóta kérésének megfelelően az ideális ívre áthelyezni az első rajtkockát, így Senna előre tudta, hogy a mellőle induló, már a Ferrari színeiben versenyző riválisa néhány méter alatt meg fogja előzni őt. Így is történt, a brazil azonban a célegyenes végén fogta magát és beleszállt a franciába, hogy aztán mindketten a védőkorlátnak csapódjanak.

Senna kiüti Prostot az 1990-es Japán Nagydíj első kanyarjában

„Egyértelműen nem volt büszke magára és egyáltalán nem boldogította, hogy így dőlt el a világbajnoki cím sorsa” – emlékezett vissza Ron Dennis, a McLaren csapatfőnöke a Senna című filmben, mintegy jelezve, a brazil pilóta pontosan tisztában volt vele, hogy mit csinál, és szó sem volt versenybalesetről.

Mindez pedig jelentősen más kontextusba helyezi ezt az esetet a fentebb taglalt ütközéseknél, hiszen míg azokat a pillanatnyi kétségbeesés szülte (de legalábbis nem előre eltervezett akcióról volt szó), utóbbinál előre megfontolt szándék vezérelte a vétkest. A büntetés ezúttal elmaradt, így Senna megtarthatta a világbajnoki címet.

Verstappen és Hamilton állítja, ők nem csinálnak ilyet

Wolff Daily Mailnek adott interjújának azon része, amely szerint előfordulhat, hogy Verstappen és Hamilton a vb-címért csatázva az utolsó futamon összeütközik, természetesen elég nagy visszhangot vert ahhoz, hogy a Mexikóvárosi Nagydíj hétvégéjén is a két rivális esetleges ütközése és így eldőlő bajnoki párharca legyen az egyik fő beszédtéma, ám mind Verstappen, mind Hamilton hozta a kötelezőt, és váltig állította, hogy ők bizony minden körülmények között fair küzdelmet akarnak, és egyikük sem fog sportszerűtlen eszközökhöz folyamodni a győzelme érdekében.

Austinban nem volt kontakt, Verstappen és Hamilton pedig azon van, hogy a továbbiakban se legyen Forrás: AFP/Robyn Beck

Verstappen még azt is elmondta, hogy őt a régmúltból felidézett esetek sem érdeklik. „Nem igazán gondolok vissza korábbi történelmi párharcokra és arra, hogy más pilóták mit csináltak. Az már a múlt. Én csak arra koncentrálok, hogy mit kell tennem a pályán. Azt, hogy meg kell próbálnom a legjobbamat nyújtani, mert végső soron az ember így nyer világbajnoki címet. A lehető legtöbb pontot kell szereznie, és közben természetesen le kell győznie a riválisát – nyilatkozta, majd elárulta, a bajnoki hajrában sem fog másként versenyezni, mint ahogy eddig tette. – Ugyanaz lesz a megközelítésem, mint az egész szezon során.

Természetesen nincs miért kételkedni Verstappen és Hamilton tiszta szándékában, ám azt látni kell, hogy

még egyikük sem került olyan helyzetbe, mint Prost és Schumacher, így bizton nem állíthatjuk, hogy ilyen szituációban minden kétséget kizáróan meg tudnák őrizni a józan ítélőképességüket.

Eddig a legközelebb Hamilton járt ehhez, amikor a 2016-os szezonzárón Nico Rosberggel küzdött, és nem lehet kijelenteni, hogy a futam közbeni döntése nyomán vagy sem, de teljesen tiszta módon versenyzett, hiszen a csapat többszöri felszólítása ellenére is megpróbálta a mögöttük haladók áldozatává tenni a második helyen autózó Rosberget, így elérve, hogy a német ne szerezhessen elég pontot a világbajnoki cím megnyeréséhez.

Hamilton 2016-ban megpróbálta Vettel és Verstappen karjaiba "lökni" Rosberget, de nem járt sikerrel Forrás: AFP/Andrej Isakovic

Éppen ezért lenne nagyon érdekes megtudni, hogy egy ennyire kiélezett, Hamilton és Verstappen számára is új helyzetben miként csatáznának egymással, és

mennyire írná felül a nyerni akarás és az ösztönök a józan ítélőképességet és a sportszerű küzdelemhez való ragaszkodást.

Négy futammal a vége előtt 19 pont a különbség a holland javára, aminél valamivel kisebb differencia kellene a remélt izgalmakhoz az abu-dzabi szezonzáróra, de elnézve, hogy többnyire hajszál választja el a két pilótát és a két csapatot, van rá esély, hogy az utolsó versenynek nagyjából fej-fej mellett vágjanak neki.