Élete első és egyetlen Forma-1-es idénye azonban jókora csalódás volt, 15 versenyen indult (Monacóban nem tudta kvalifikálni magát) és mindössze 3 pontot szerzett, miközben brazil csapattársa kétszer győzött és összesen nyolcszor állt dobogón, aminek köszönhetően negyedik lett az összetettben.
Miután 1987-ben a Honda-motorokkal együtt érkező Nakadzsima Szatorut ültették a helyére, Dumfries az aranykorát élő sportautó-világbajnokság felé fordult, ahol megtalálta számításait és 1988-ban a Jaguar színeiben megnyerte a híres Le Mans-i 24 órást. A versenyzéssel végül 1991-ben hagyott fel. Ezután ideje nagy részét Bute szigetén, az ősi családi birtokon, a Mount Stewart House-ban töltötte. A családja által kiadott közlemény odaadó férjként, apaként, bátyként, nagybácsiként, fiúként és nagypapaként jellemzi őt, akit mindenki szeretett.