A totális kudarcba fulladt Vettel-Ferrari-együttműködés története
Sebastian Vettel úgy távozik a Ferraritól, hogy nem érte el azt, amiért a maranellóiakhoz szerződött: nem tudott barátja és mentora, Michael Schumacher nyomdokaiba lépve saját dinasztiát építeni a legendás csapattal. De mi vezetett a szakításhoz a gyümölcsözőnek induló kapcsolatban?
Az elmúlt szűk két év történéseinek fényében alighanem igazuk van azoknak, akik úgy vélik, hogy Sebastian Vettel és a Scuderia Ferrari kapcsolata valahol a 2018-as szezon második felében kezdett el menthetetlenül robogni a szakadék felé, a gondok azonban már korábban elkezdődtek. Utánajártunk, hogyan kerültek lépésről lépésre közelebb a szakításhoz a felek.
A Ferrari történetében nem először, és valószínűleg nem is utoljára fordul elő, hogy egy világbajnok pilóta dicstelenül kénytelen távozni a Scuderiától. Csak Juan Manuel Fangio és Michael Schumacher tudott felérni a vörösökkel a csúcsra azok közül, akik már világbajnokként szerződtek Maranellóba. Vettel előtt utóbbi volt a példa, barátként és mentorként tekintett a hétszeres világbajnokra, akinek sikerei útmutatásul szolgáltak számára, és akinek munkásságát sok szempontból megpróbálta lemásolni.
Hogy ez miért nem sikerült, annak pontos megértéséhez alighanem még évekig, vagy legalábbis Sebastian Vettel önéletrajzának megjelenéséig kell várnunk, amiben a vörösöket hat közös szezon után elhagyó világbajnok feltehetően majd némi betekintést nyújt abba, hogy mi játszódott le a színfalak mögött az utóbbi években. Sok mindent persze így is tudunk.
Egy évig tartottak a mézeshetek
Vettel és a Ferrari kapcsolata nem is indulhatott volna jobban. Előbbi a 2014-es szezon kezdete előtt felismerte, hogy abban az évben nem lesz esélye a vb-címért harcolni, miközben Fernando Alonso már a 2013-as szezon során minden követ megmozgatott, hogy a Scuderiától versenyképes csapathoz szerződhessen. A spanyol pilóta és a Ferrari között végül 2014-ben került sor a kenyértörésre, Marco Mattiacci, a Scuderia akkori csapatfőnöke inkább Vettelt preferálta, aki az idény előtt titkos találkozón nyilvánította ki Maranellóba szerződési szándékát az akkori elnök Luca di Montezemolónak.
Mindenki jól járt, a sikertelenségbe belefáradt Alonso elhagyhatta az istállót, Vettel pedig kihasználta az alkalmat, hogy álmai csapatához szerződhessen.
A Ferrari kapott egy sikerre éhes, motivált versenyzőt az asztalt csapkodó, frusztrált kétszeres világbajnoka helyett. Hogy mekkora terhet vett a vállára a Maranellóba szerződéssel, azt ekkor még Vettel is csak legfeljebb sejthette.
A négyszeres világbajnokról pályafutása előrehaladtával nyilvánvalóvá vált, hogy azok közé a versenyzők közé tartozik, akiknek a pályán nyújtott teljesítményére fokozottan hatással vannak a pályán kívül történtek. A Red Bullnál állandó, nyugodt, baráti hangulatú környezetet teremtettek számára, amelyben Christian Horner szavaival élve „metronómként" működhetett, és szállíthatta a futamgyőzelmeket.
A Ferrarihoz ezzel szemben még tulajdonképpen meg sem érkezett, máris szembesülnie kellett egy vezetőváltással.
A Scuderia a 2014-es szezon végén elküldte az Alonsóval szemben őt favorizáló Mattiaccit, hogy a helyére Maurizio Arrivabenét nevezze ki az istálló csapatfőnökévé. Ezt ráadásul megelőzte Montezemolo távozása az elnöki székből, az ő helyét Sergio Marchionne vette át.
A 2015-ös szezonban ezzel együtt még minden felhőtlennek tűnt, Vettel már második ferraris versenyén nyerni tudott, ami annak tükrében volt különösen kiemelkedő eredmény, hogy erre a szezonra Maranellóban még mindenki a felzárkózás időszakaként tekintett. Ezzel szemben a németnek a szezon végéig esélye volt a második helyre az összetettben Lewis Hamilton mögött, malajziai sikeréhez pedig még kettőt hozzátett, így három győzelemmel zárta első ferraris szezonját.
A 2016-os idényre aztán megnőttek az elvárások, célkeresztbe került a világbajnoki cím. A csapat összetételében azonban újabb változás történt, a technikai igazgató James Allison a szezon közben, felesége halála után távozott, a helyét Mattia Binotto vette át. A jelenlegi Forma-1 egyik legnagyobb koponyájaként számon tartott Allison ekkor már évek óta második korszakát töltötte Maranellóban, a 2015-ös volt az első, teljesen az ő irányítása alatt készült autó. A 2016-os modell viszont elmaradt a várakozásoktól, a Ferrari egyetlen versenyt sem nyert vele.
Jó kezdés után erős visszaesés
Vettel pajzsán a 2016-os szezonban jelentek meg az első repedések: időmérő-specialistaként nem tudta legyőzni a zeniten jócskán túllévő Kimi Räikkönent az időmérők tekintetében; egyre többet hibázott a versenyeken, miközben próbálta a pilótafülkéből kompenzálni az autó hiányosságait; a szezon végi Mexikói Nagydíjon pedig olyan kirohanást intézett Charlie Whiting versenyigazgatóhoz a futam közben, amilyet még egy négyszeres világbajnok sem engedhet meg magának.
Vettelnek pályafutása korábbi szakaszaiban is voltak mentális sebezhetőségről árulkodó pillanatai, időről időre a Red Bull sikerkorszakában is elpattant nála valami.
A Ferrarinál ez először Mexikóban történt meg vele, amikor a futam hevében, Max Verstappen szerinte szabálytalan manővereire reagálva nemes egyszerűséggel elküldte a búsba Whitingot.
Ezek egyértelműen a növekvő frusztráció jelei voltak. Az év közben rengeteg kritika érte őt főként az olasz sajtó részéről apróbb megingásai miatt,
Maurizio Arrivabene pedig a szezon végén egyenesen odáig ment, hogy kijelentette: a 2017 végéig szerződéssel rendelkező pilótájának nincs bérelt helye a csapatban,
ki kell érdemelnie, hogy kontraktusa lejárta után is a Ferrarinál versenyezhessen. Noha ezzel önmagában semmi probléma nincs, az ilyen nyilatkozatok aligha erősítették a csapategységet és biztosították Vettelt az istálló feltétlen támogatásáról.
Elszalasztott esélyek és a vég kezdete
Ilyen előjelekkel vágtak neki a 2017-es esztendőnek, amely az első komoly esélynek bizonyult a világbajnoki cím megszerzésére. A szabályváltozásokat kihasználva a Ferrari hosszú évek óta először épített olyan autót, amely méltó kihívója lehetett az aktuális ellenfélnek a vb-címekért folyó harcban, a szezon első felében pedig még gyorsabb is volt az azelőtt évekig legyőzhetetlennek számító Mercedesnél. Vettel remekül kezdett, megnyerte a szezonnyitó Ausztrál Nagydíjat, az első hat verseny során pedig egyszer sem végzett a másodiknál rosszabb helyen: három győzelem, három második hely volt a mérleg. A Monacói Nagydíj után 129 ponttal vezetett a 104 pontos Lewis Hamilton előtt.
Bakuban, a szezon nyolcadik futamán azonban jött az újabb mentális kihagyás: a biztonsági autós fázis során a második helyen autózva azt hitte, hogy Hamilton féktesztelte őt, ezért a Mercedes mellé hajtva fogta magát, és nekiment az Ezüstnyílnak. Tíz másodperces stop and go büntetést kapott, az előnyét azonban így is növelni tudta a bajnokságban.
A Mercedes azonban a folytatásban rákapcsolt, és az Olasz Nagydíj után már Hamilton vezetett. A Ferrari és Vettel sorsát a Szingapúri Nagydíjon történt rajtbaleset pecsételte meg, ahol a német pilóta ahelyett, hogy a pole pozíciót kihasználva visszavette volna az elsőséget a pontversenyben, újabb komoly hibát elkövetve Kimi Räikkönent, valamint Max Verstappent is kiütötte az első métereken. A szöget a koporsóba a Malajziában és Japánban bekövetkezett műszaki hibák verték be, Hamilton negyedszer is világbajnok lett.
Egy újabb csalódást keltő éven voltak tehát túl a felek, a kudarc azonban közös volt, az év végi megbízhatósági problémákat nem lehetett Vettel számlájára írni.
A folytatás azonban legalább biztosítva volt, 2017 nyarán Vettel három évvel meghosszabbította szerződését. Mostanra kiderült, hogy ez volt az első, egyben utolsó hosszabbítása a Ferrarival.
A 2018-as szezonban gyakorlatilag megismétlődött, ami egy évvel korábban. A Ferrari ismét jó autóval rukkolt elő, Vettel tíz verseny után négy győzelemmel a tarsolyában vezette a pontversenyt, a Német Nagydíjon azonban minden félresiklott, 16 körrel a vége előtt senkitől sem zavartatva hibázott és kiesett. Innen pedig nem volt visszaút, Vettel mentálisan elindult a lejtőn.
A szezon második felében olyan sok hibát követett el, ami még egy újonctól is aggasztó lenne, nemhogy egy négyszeres világbajnoktól.
Monzában Hamiltonnal koccant, Szuzukában Verstappennel, Austinban pedig a Daniel Ricciardo elleni csata közben pördült meg.
Nem segítette a Ferrarin belüli hangulatot és a világbajnoki hadjáratot az sem, hogy a Magyar Nagydíj előtt elhunyt Sergio Marchionne. Noha Arrivabene azt állította, hogy a Mercedes elleni vereségen az elnök jelenléte sem változtatott volna, hiszen a zsákutcának bizonyuló fejlesztéseket már a halála előtt eltervezték, Marchionne mellett aligha kezdődhetett volna belháború a csapatfőnök és a technikai igazgató között. Nem nehéz párhuzamba állítani Vettel sorozatos hibáit a csapatkohézió megbomlásával.
Persze azoknak a véleménye is érthető, akik elvárják egy négyszeres világbajnoktól, hogy nyomás alatt is teljesítsen, de Vettel egyszerűen másként működik. Alonsóval ellentétben őt nem motiválja, ha totális ellenszélben, az egész csapatot egyedül a hátán cipelve kell valahogy sikereket elérnie, hanem maga alá temeti a nyomás.
Az utolsó szög a koporsóba
A helyzetet nagyban javíthatta volna Arrivabene 2018 végi távozása. A sokak szerint nyers, a hibázó csapattagokkal kíméletlenül bánó vezető helyét a sokkal nyugodtabb légkört teremtő Binotto vette át. Ez kedvezhetett volna Vettelnek, megérkezett azonban a csapathoz Charles Leclerc.
Mindenki, még a Ferrari vezetése is arra számított, hogy az egyszezonnyi tapasztalattal bíró monacói szépen beáll a négyszeres világbajnok mögé, ahogy korábban Felipe Massa tette ezt Michael Schumacher szárnysegédjeként,
majd amikor Vettel Schumacherhez hasonlóan visszavonul, átveszi a helyét.
Leclerc azonban ajtóstul rontott a házba, és az első perctől kezdve Vettel sarkában loholt, a 2019-es szezon második versenyén pedig a csapatutasításra fittyet hányva megelőzte kollégáját, hogy végül csak a lerobbanó autója akadályozza meg a győzelemben. Vettel eközben mit csinált? Megpördült, miközben Hamilton támadásait igyekezett visszaverni.
Ez csupán az első komoly hiba volt a négyszeres világbajnok részéről. Ahogy Leclerc egyre erősebb lett, Vettelen úgy nőtt a nyomás. Közben nyilvánvalóvá vált, hogy zsinórban harmadszor már nem lesznek harcban a vb-címért, a 2019-es autó alapjaiban elrontott koncepcióján év közben nem fognak tudni változtatni.
Vettel pedig tovább roskadozott a Leclerc jelentette nyomástól és a sikertelenség miatti frusztrációtól.
A Brit Nagydíjon belerohant Verstappen Red Bulljába, Monzában pedig ismét senkitől sem zavartatva pördült meg, miközben Leclerc a két Mercedes támadását visszaverve megnyerte a tifosi előtt a versenyt. Megtörtént az őrségváltás. A szezon hátralevő részében ugyan Vettelnek összejött egy győzelem, de azt is a Ferrari kettős sikert szem előtt tartó taktikájának, mintsem magának köszönhette. Emellett Szocsiban ellenszegült a csapatutasításnak, Brazíliában pedig ütközött Leclerc-rel, ami mindkettejük kieséséhez vezetett.
Kiváló teljesítményét látva a Ferrari a szezon után 2024 végéig szerződést hosszabbított Leclerc-rel, ezzel kinyilvánítva, hogy kivel képzeli el a folytatást hosszú távon. Vettel jövője körül egészen mostanáig hatalmas kérdőjel villogott. Majd amikor felszállt a füst, kiderült, hogy nincs tovább.
Számot vetve eddigi ferraris karrierjéről – hiszen ne felejtsük el, még egy szezonja hátravan a vörösökkel – azt ki lehet jelenteni, hogy Vettel nem hozta azt a szintet, amit egy négyszeres világbajnoktól várna az ember.
Fernando Alonso idejében Maranellóban hozzászokhattak, hogy a világbajnok pilótájuk azt is kisajtolja az autóból, ami nincs benne. Vettel erre nem volt képes.
Elég csak megnézni, hogy Alonsónak milyen óriási fölénye volt Kimi Räikkönennel szemben 2014-ben, majd a finn világbajnok mennyivel közelebb tudott kerülni a spanyolt váltó némethez. Nem véletlenül szivárogtak olyan hangok a csapat háza tájáról a 2018-as szezont követően, hogy azzal az autóval Alonso megnyerte volna a világbajnoki címet. Sokan valószínűleg tényleg így is gondolták a Ferrarinál.
Ugyanakkor ezzel együtt sem lehet Vettel nyakába varrni mindent, hiszen sok szempontból sokkal alkalmasabb jelöltnek tűnt a spanyolnál arra, hogy sikerre vezesse a vörösöket, és az is lehetett volna, ha a Ferrari biztosítja számára a stabilitást és a megfelelő környezetet, amit a Red Bulltól éveken át megkapott.
Az pedig még egy többszörös világbajnokkal szemben sem lehet alapelvárás, hogy egyedül cipeljen a hátán egy csapatot, és a pályán és azon kívüli sorozatos rossz döntéseket kompenzálva egymaga győzzön le egy olyan, az évek során szinte tökéletesre csiszolt gépezetet, mint a Mercedes.
A Forma-1 elvégre csapatsport. A világ legjobb csatára is képes lehet sorozatosan rossz döntéseket hozni a fontos helyzetekben, ha nem érzi az edző bizalmát. Persze van, akit az ilyen légkör jobb teljesítményre sarkall, akinek ha a nyakára hoznak egy fiatal posztriválist, megrázza magát, és kettesével kezdi el termelni a gólokat. Vettel nem ilyen, és valószínűleg soha nem is volt.
Az igazságot tehát alighanem valahol félúton kell keresni: sem Vettel, sem a Ferrari nem tudott felnőni a feladathoz. A különbség, hogy utóbbi tovább próbálkozhat, előbbinek azonban véget ért az út.
origo.hu
Oroszország hadat üzent a NATO-nak a lengyelországi atomfegyver telepítési terve miatt
borsonline.hu
Újabb szomorú hírt kapott a királyi család
borsonline.hu
„Az a kérdés, hogy ez szívedre vagy az eszedre hallgatsz” – Gyöngyi meghozta a végső döntést, Csabi azonnal könnyekben tört ki
mandiner.hu
Minden a könnyeivel küzdő Szoboszlai arcára van írva, teljesen összetört a lecserélése után (FOTÓ)
metropol.hu
Így változtak a Házasság első látásra szereplői
magyarnemzet.hu
Elúszhatott a bajnoki cím, de Klopp már más miatt aggódik
metropol.hu
Koncert közben, a közönség előtt halt meg az énekesnő
origo.hu
Megvan Szoboszlaiék új edzője, de van egy kis probléma
jegkorongjatek.origo.hu
Játssz és nyerj páros belépőt a Magyarország-Kanada jégkorongmeccsre (hirdetés)
origo.hu
Elképesztő fotók kerültek elő Szandi múltjából
origo.hu
Újabb, borzasztó dolog derült ki a gyorsételekről
origo.hu
