Brabham szerint az Imolában elhunyt Ratzenberger volt az ideális pilóta

Egykori csapattársa, David Brabham szerint mind szakmailag, mind emberileg a ma 26 éve elhunyt Roland Ratzenberger volt az ideális versenyző. Az imolai baleset után az ausztrál pilóta rögtön a legrosszabbra gondolt, ami később be is igazolódott.

A legendás Ayrton Senna halála miatt kevésbé emlékeznek rá, de 1994. április 30-án, az imolai fekete hétvégén hunyt el Roland Ratzenberger. A Simtek versenyzője mindössze harmadik F1-es hétvégéjén, a San Marinói Nagydíj időmérő edzésén vesztette életét, egy nappal azelőtt, hogy a sportág történetének egyik legnagyobb alakja, Senna halálos balesete előtt.

Ratzenberger későn, 33 éves korában debütálhatott a Forma-1-ben. Ennek egyik oka, hogy szülei nem támogatták szenvedélyében, mivel édesapja nem helyeselte a versenyzést, és így korán a saját lábára kellett állnia. Ennek ellenére az F1 előtt szép sikereket ért el, többek között megnyerte az 1993-as Le Mans-i 24 órás verseny C2-es kategóriáját.

Az 1993-as Le Mans-i 24 órás versenyen Ratzenberger megnyerte saját kategóriáját Forrás: Getty Images/2011 Getty Images/Pascal Rondeau

Az osztrák pilóta emellett a Forma-3000-ben, valamint túraautóval is versenyzett, mielőtt 1994-ben leigazolta az akkor bemutatkozó Simtek. Nick Wirth csapattulajdonos egyszer utasként élhette át, hogy Ratzenberger hogyan vezet egy Ford Fiestát, ami azonnal meg is győzte őt.

Ez a sztori róla és Nickről egyáltalán nem lep meg, mivel bármit képes volt megtenni azért, hogy üléshez jusson

– idézi a BBC David Brabhamet, a háromszoros világbajnok Jack fiát, aki Ratzenberger csapattársaként kezdte meg a szezont. – Örültem, hogy leigazoltuk, mert számomra ő volt az ideális pilóta. Remek megjelenéssel és hatalmas mosollyal rendelkezett, emellett pedig gyors volt és értett az autókhoz. A csapatnak hatalmas nyereség volt az érkezése.”

A szezonnyitó brazíliai hétvégén Ratzenberger nem kvalifikálta magát a versenyre, de a következő, Csendes-óceáni Nagydíjon már ott volt a rajtrácson.

A futamon 11. helyen végzett, ami a célba érkezők között az utolsó pozíciót jelentette, de egy újonctól ez is jó eredménynek számított.

Ezután jött a San Marinói Nagydíj: A szabadedzések során Ratzenberger panaszkodott a fékekre, és megkérte a nála tapasztaltabb Brabhamet, hogy ő is próbálja ki azokat. A problémát sikeresen orvosolták, és a 33 esztendős pilóta sokkal jobban érezte magát az autóban.

A szombati időmérőn egy másik alkatrész okozott problémát, ami Ratzenberger életébe került. Az osztrák versenyző sérült első szárnnyal kezdte meg gyorskörét, ami a pálya egyik leggyorsabb szakaszán, a Villeneuve-kanyar előtt beszorult az autó alá. A Simtek 300 km/h-nál is nagyobb sebességgel csapódott a falnak, majd több forgás után, a következő kanyarban állt meg. Csapattársa éppen a Tamburellóban járt, amikor megszakították a kvalifikációt.

A baleset után azonnal lehetett sejteni, hogy nagy a baj Forrás: AFP

„A kanyar közepénél állt meg, mi pedig elmentünk mellette – emlékezett vissza. – Amikor láttam a törmeléket és a kocsit, aggódni kezdtem, hiszen ez a pálya leggyorsabb pontja, ahol több mint 300 km/h-val megyünk. Ránéztem, és a fejének a helyzete, illetve a feltolt sisakrostély miatt rögtön azt gondoltam, hogy elment.”

Brabham hozzátette, ezek után az agya egyfajta védekezési mechanizmusba kezdett, és a következő gondolata az volt, hogy be kell mennie a bokszba, hogy a gumikat melegen tartsa.

Bármennyire is nevetséges volt ez abban a helyzetben, akkor tényleg az járt a fejében. Nem sokkal később kiszállt az autóból, várandós felesége pedig rögtön érdeklődött a történtek felől.

„Megkérdezte, mit gondolok. Mondtam neki, hogy semmilyen életjelet nem láttam, szerintem elment. Mindezt annak ellenére, hogy az ellenkezőjében reménykedtem. Sajnos azonban nem sokkal később a feltételezésemet megerősítették.”

A hivatalos közlemény szerint Ratzenberger a bolognai Maggiore kórházban halt meg, miután koponyatörést, illetve más súlyos sérüléseket szenvedett.

Brabham a nap hátralévő részére nem nagyon emlékszik, csupán arra, hogy a paddockban mindenkit sokkolt az eset. Ennek ellenére másnap úgy döntöttek, hogy rajthoz állnak.

„Úgy vettem észre, hogy a csapatot körülvevő sötét felhő fokozatosan oszladozni kezdett – magyarázta. – Azt gondoltam, hogy a vállamra kell vennem az istállót, és folytatnunk kell, amit csinálunk. Kifejezetten a srácok miatt döntöttem a versenyzés mellett.”

Senna itt még Sid Watkins professzorral beszéli meg a Ratzenberger balesetét, de másnap ő is életét vesztette Forrás: AFP/Jean-Loup Gautreau

A futamon aztán Senna is életét vesztette, miután a Tamburello-kanyarban falnak ütközött, és a kerékfelfüggesztés a fejébe fúródott. Brabham este, a Teletexten értesült a hírről. Saját bevallása szerint a történtek ekkor ütötték szíven igazán, aminek következtében könnyekben tört ki.

Sokan úgy vélik, a brazil pilóta árnyékában Ratzenberger haláláról megfeledkeznek. Brabham szerint ennek van egy másik olvasata is.

„Így is lehet nézni a dolgokat, de én másképpen szoktam. Beszélnénk-e ennyit Rolandról több mint 20 évvel a történtek után, ha ő lett volna az egyetlen, aki meghal? Mivel ugyanazon a hétvégén vesztette életét, mint Senna, mindig emlékezni fogunk rá.”

Brabham elárulta, amikor Imolába látogatott, felelevenedtek benne az emlékek. A fájdalom mellett azonban azt sem felejti el, hogy csapattársa mennyire remek ember volt. „Rolandra nem lehetett rosszat mondani. Egyszerűen elbűvölő személyiséggel rendelkezett, emellett pedig megvolt a vicces oldala is. Valószínűleg boldogan halt meg, mivel sikerült bekerülnie a Forma-1-be.

Aznap is ott volt a mosoly az arcán, nekem pedig ez az utolsó emlékem róla.”

Ratzenberger és Senna halála után a Forma-1 egyre biztonságosabbá vált. A HANS elnevezésű nyakvédőt például kifejezetten az osztrák pilótáéhoz hasonló sérülések elkerülésének érdekében fejlesztették ki, és az évek során számos életet mentett meg. Emellett a pályákat is átalakították, ennek azonban Brabham nem tud maradéktalanul örülni.

Brabham a tragédiák mellett Ratzenberger mosolygós arcát sem felejti el Forrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

„Kétségtelen, hogy a változtatások rengeteg versenyző életét megmentették – szögezte le. – Szóval sok pozitív hozadékuk van, de néhány pálya elvesztette különleges jellegét. A pilóták körében megszűnt a pálya iránti tisztelet és a félelemérzet, legalábbis ezt érzem, amikor fiatalokkal dolgozom. Amikor letérnek az aszfaltcsíkról, folytatni tudják a versenyt, és nem bűnhődnek meg a hibájukért.”