A Ferrari tempója a Bahreini Nagydíjon igen váratlanul érte a riválisokat, miután a vörösök a téli teszteken és a szezonnyitó melbourne-i versenyen sem mutattak semmit abból, hogy az egyenesekben ennyire kiemelkedőek. Az idény második versenyhétvégéjén az összteljesítményben hozzájuk legközelebb álló Mercedeshez képest is 4 tizedet nyertek az egyenesekben, a kanyarokban pedig csak minimális hátrányt szedtek össze. Nemcsak a címvédő, hanem a teljes mezőny igyekszik rájönni, hogy mi eredményezi a Scuderia fölényét, amelyről egy dolgot biztosan tudnak, nem hasonlítható a tavalyihoz.
Nem új keletű, hogy a Ferrari az egyenesben gyorsabb a riválisoknál, tavaly már kitűnt ezzel a maranellói alakulat, a mostani helyzet azonban lényegesen eltérő az akkorihoz képest.
A GPS-adatok alapján 2018-ban az egyenesek első harmadában volt kiemelkedő a vörös autók teljesítménye, az előnyüket ott szedték össze,
a Mercedes egy, az Auto Motor und Sport által idézet mérnöke szerint most azonban nem ez a helyzet. „Tavaly a kigyorsítási fázisban múltak felül minket, most azonban az egyenes elejétől a végéig gyorsabbak.
A mi gyorsulásunk egy bizonyos pont után lelassul az egyenesben, mert az MGU-K nem segít rá a teljesítményre, a Ferrarié viszont nem, az MGU-K-juk folyamatosan működik.
Úgy tűnik, hogy a belső égésű motor és az energia-visszanyerés terén is előnyben vannak.”
Amennyiben a Ferrari előnye a motorerőből, és nem egyéb aerodinamikai trükkből származik (a Mercedesnél egyre biztosabbak abban, hogy nem utóbbi a helyzet), az a számok nyelvére fordítva 40 lóerős pluszt jelent az időmérőn.
Ami további zavart kelthet a riválisoknál, az az a tény, hogy a szintén Ferrari-motort használó Haas és Alfa Romeo sem tudja tartani a lépést a vörösökkel,
az AMuS mérései szerint előbbi 6 tizedet veszített a bahreini egyenesekben, ami önmagában nem magyarázható azzal, hogy nagyobb leszorítóerőre állította be az autóit. Érdekesség, hogy az egyenes elején mindkét csapat tartja a lépést a Scuderiával, és csak ezután szakadnak le.
A szabályok előírják, hogy az ügyfeleknek is ugyanolyan motort kell biztosítani, mint amilyet az anyacsapat használ, lehetséges magyarázat lehet azonban az eltérő specifikációjú üzemanyag. Christian Horner, az egyenesekben a Ferrarihoz képest 6 tizedet veszítő Red Bull csapatfőnöke viccesen megjegyezte, hogy
a garázsból kiáramló benzinszag olyan, mint a grapefruitlé szaga,
Adrian Newey, a csapat sztártervezője pedig hozzátette: „azt hittük, hogy az FIA minden kiskaput bezárt a motorszabályokban”. A Nemzetközi Automobil Szövetség ezzel együtt rengeteget szigorított, főként az olajégetést korlátozta, az energia-visszanyerést pedig szintén szigorúbban ellenőrzi.
Ami még aggasztóbbá teszi a helyzetet a Ferrari ellenfeleinek, az az, hogy a vörösök erőfölénye nem csak a speciális motorüzemmódok mellett, azaz főként az időmérő harmadik szakaszában jelentkezik, hanem Bahreinben az összes szabadedzésen jelen volt, ez pedig arra enged következtetni, hogy az alacsonyabb üzemmódokban is előnyben vannak.
Sem a barcelonai teszten, sem az ausztráliai szezonnyitón nem mutatott szinte semmit abból a fölényből a Ferrari, ami a bahreini hétvégéjüket jellemezte. Az első és a második futam között aligha találhattak rá a csodaszerre, sem a leplombált motorhoz, sem az előre hitelesített üzemanyaghoz nem nyúlhattak ugyanis hozzá.
A kézenfekvő magyarázat így az, hogy Barcelonában egyszerűen nem fedték fel a lapjaikat, azért, mert nem volt rá szükségük, Ausztráliában pedig a fellépő gondok miatt nem voltak képesek erre. Hogy ezek milyen problémák voltak, arról mélyen hallgatnak Maranellóban.
Az AMuS értesülései szerint a hűtéssel voltak túl konzervatívak Melbourne-ben, a hideg motort pedig nem tudták a maximumon járatni.
Ha valami, akkor a megbízhatóság lehet a vörösök egyik nagy ellenfele az idén, a teszteken a kipufogó, az ERS elemeinek hűtése és a belső égésű motor is okozott nekik fejtörést, Bahreinben pedig a gyújtás hibája fosztotta meg őket a győzelemtől.