Sok helyen vannak hasonló próbálkozások, de ilyen szinten csúcsra járatott bevonuló eseményt mostanáig még nem láttunk az F1-ben. Rajongók százai már kora reggeltől ácsorognak a helyszínen, várva arra, hogy végre megkaphassák kedvencük aláírását, esetleg elkészülhessenek a régóta áhított szelfik.
Amikor épp üresjárat van, akkor sincs unalom: a drukkerek magukat szórakoztatják, kórusban zengik az errefelé himnusznak számító „Aussie! Aussie! Aussie! Oi! Oi! Oi!”-t, gyönyörködhetnek a kiállított trófeákban, de láttunk például olyan rajongókat is, akik a saját maguk által a favoritok számára készített egyedi ajándékokat mutogatták egymásnak a várakozás időszakában.
Noha a legnagyobb kedvenc természetesen a helyi színeket képviselő Daniel Ricciardo, mindenkit komoly ünneplésben részesítenek, legyen a neve akár Lewis Hamilton, akár Alex Albon, aki totálisan újonc az idei mezőnyben.
A forgatókönyv egyszerű: érkezés után a pilóta végigvonul a sétányon, előtte a saját sajtós munkatársa autogramkártyákat osztogat,
majd fellépnek egy pulpitusra, ahol válaszolnak a helyi műsorvezető néhány kérdésére és egy nagy adag gipszbe nyomva otthagyják a kézjegyüket. Egyetlen főben járó bűn van csupán: nem végigvonulni a várakozók hada előtt.
Ottjártunkkor ilyesmire is láttunk példát: az egyik versenyző – nevét fedje jótékony homály – csak a sétány elején áldozott időt a drukkerekre, majd magasabb sebességi fokozatba kapcsolva végigtrappolt a sétányon, fittyet hányt a kézlenyomatára várakozó szervezőkre is és bevágódott a paddockba. Hogy mi volt a jutalom:
olyan hangos fújolás és füttykoncert, amelyre még az edzettebb focidrukkerek is csak csettintettek volna.
A Melbourne Walk a versenyhétvége minden napján üzemel és az Ausztrál Nagydíjon évről évre megforduló újságírók, más médiamunkások szerint a hangulat a következő néhány napban csak fokozódni fog – a csütörtöki fergetes hangulat állítólag még lájtosnak volt mondható ahhoz képest, amire a folytatásban számítani lehet.