Az FIA elnöke, Jean Todt nemrég megjegyezte, hogy a nagydíjak nem elég változatos eredményében az autók rendkívüli megbízhatósága is szerepet játszik. Míg a múltban is gyakran megtörtént, hogy valamelyik csapat jelentős teljesítményfölényre tett szert, évente párszor többnyire az éllovasok is kiestek, így a riválisaiknak is csurrant-cseppent egy-egy győzelem.
Ez alól is akadtak kivételek – a McLaren például 1988-ban a 16 futamból 15-öt megnyert –, ám nagy általánosságban mégiscsak ez volt a helyzet,
így a dominancia egy fokkal kevésbé tűnt nyomasztónak, mint az utóbbi pár évben, amikor a Mercedes uralta a pályát.
Legalábbis ez lehet a megérzésünk, de vajon mit mondanak a számok? Az F1 Fanatic statisztikái alátámasztják, hogy míg a V8-as motorok 2006-os bevezetése, az új aero-szabályok 2009-es hatályba léptetése, illetve a 2014-es áttérés a hibrid turbókra hozott némi visszaesést, a megbízhatóság trendszerűen javult az utóbbi években.
2002-ben a versenyzők még csak az esetek 58 százalékában jutottak el a célig, ez az érték 2013-ban viszont már 88 százalék volt - így érthető, hogy gyakrabban születik ugyanaz az eredmény a futamon, mint az időmérőn.
A kimutatás szerint az előző világbajnoki kiírásban az összes autóval számolva 462 alkalommal vágtak neki a versenytáv teljesítésének (21 verseny * 22 pilóta), és csupán az esetek 10 százalékában estek ki műszaki probléma miatt, ami azt jelenti, hogy
a tavalyi szezonban az F1 történetének ötödik legjobb megbízhatósági rátáját regisztrálta a mezőny.
Ennél jobb értéket csak 2008, 2009, 2012 és 2013 hozott – utóbbi év volt az előző motorkorszak, a V8-asok vége. Akkor a célba érési kísérleteknek csupán 6,7 százalékát torpedózta meg a technika ördöge.
2016-ban tehát javult az autók megbízhatósága az előző két szezonhoz képest, ami annyiban nem meglepő, hogy a csapatok egyre jobban kiismerték az újgenerációs turbómotorokat, leküzdve a korábbi problémák zömét. A tavalyi eredmény azért is figyelemre méltó, mert a Haas révén egy vadonatúj istálló csatlakozott a mezőnyhöz, amely újonc létére tisztességes megbízhatóságot mutatott (az esetek csupán 14 százalékban nem jutottak el a célig, ez csak kicsivel gyengébb a teljes mezőny átlagánál).
Célba érések (%) | Kiesések, műszaki (%) | Kiesések, egyéb (%) | |
2000 | 59 | 25 | 16 |
2001 | 61 | 27 | 12 |
2002 | 58 | 29 | 13 |
2003 | 67 | 24 | 9 |
2004 | 73 | 17 | 11 |
2005 | 74 | 11 | 14 |
2006 | 69 | 18 | 13 |
2007 | 75 | 14 | 11 |
2008 | 78 | 9 | 14 |
2009 | 82 | 9 | 9 |
2010 | 77 | 13 | 10 |
2011 | 81 | 11 | 8 |
2012 | 84 | 8 | 9 |
2013 | 88 | 7 | 6 |
2014 | 80 | 14 | 6 |
2015 | 80 | 13 | 7 |
2016 | 83 | 10 | 7 |
Az új idényt elrajtoltató Ausztrál Nagydíj azonban ismét rosszabb képet festett: a 20 versenyzőből 7 kiesett (vagyis majdnem a harmaduk),
mindegyikük műszaki problémából eredően, holott a melbourne-i pálya nem is facsarja ki annyira a technikát, mint mondjuk a monzai, a montreali vagy a szepangi. Tavaly csak 4-en estek ki ezen a futamon technikai okból, holott akkor még 22 fős volt a mezőny. Jóllehet, messzemenő következtetéseket egyetlen versenyből nem szabad levonni.
Az idei évre nem változtak a motorokra vonatkozó technikai előírások, de mivel a fejlesztési zsetonrendszert eltörölték, az F1 Fanatic szerint elképzelhető, hogy a több újítási hullám több meghibásodáshoz fog vezetni. A pilóták éves motorkeretét ugyanakkor 5-ről 4-re csökkentették, így még nagyobb hangsúlyt kell helyezni az üzembiztos működésre. Ausztráliában csak Romain Grosjean és Daniel Ricciardo esett ki olyan okból, amit az erőforrás vagy a hajtás hibájára lehet visszavezetni.
Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!