Alonso a McLarennél: a zsarolástól a visszatérésig
Az előzményeket ismerve sokkolóan hat, hogy a Forma-1 talán legerősebb versenyzője kibékült egykori csapatával, a sportprogramját újraélesztő Honda jóvoltából azonban harmadszor is világbajnok lehet – de csak akkor, ha ezúttal tekintettel lesznek a lelkivilágára.
A nyalóka, ahogy a zsargonban nevezni szokás, felemelkedik, Fernando Alonso azonban nem mozdul. Bele-belenéz a McLaren visszapillantó tükrébe, látja a mögötte veszteglő Lewis Hamiltont, de kivár. A csillogó sisakrostély rejtekében csak ő tudhatja, pontosan mire megy ki a játék. A Mercedes-motor egykedvűen búg, az óra szenvtelenül számolja vissza a másodperceket: 145, 144, 143... Amikor 97 másodperc van hátra az időmérő döntőjének végéig, Alonso végre rálép a gázra, és nekivág aznapi utolsó mért körének, amellyel meg is szerzi a pole pozíciót. Hamiltonnak, aki a várakozás miatt kifut az időből, esélye sincs javítani.
A 2007-es Magyar Nagydíjon történt afférnak jelentős szerepe volt abban, hogy Alonso viszonya jóvátehetetlenül megromlott a McLarennel, és három évre szóló szerződését felbontva egyetlen szezon után elhagyta az istállót, visszatérve a mentora, Flavio Briatore által irányított Renault-hoz. Jóllehet, a hungaroringi konfliktust még a McLaren szerint is Hamilton robbantotta ki azzal, hogy egy parancsot megtagadva nem engedte maga elé a csapattársát a Q3 elején, a sportfelügyelők akadályozás címén Alonsót sorolták öt hellyel hátrébb a rajtrácson.
A lavinát ettől kezdve nem lehetett megállítani. Alonso bosszút esküdött, és másnap, a verseny reggelén besétált akkori főnökéhez, Ron Dennishez, szabályosan megzsarolva őt, hogy nyilvánosságra hoz néhány, a Ferrari-féle kémügyben a McLarenre nézve terhelő e-mailt. „Amikor Fernando kiment, felhívtam az FIA-t. Elmondtam nekik, mi történt, aztán letettem a telefont" – mesélte Dennis. „Fél órával később a menedzsere megkeresett azzal, hogy sajnálja, Fernando egyszerűen mérges volt, blablabla, és mindent szeretne visszavonni."
A törés azonban túl nagynak bizonyult. Alonso a McLaren kérését figyelmen kívül hagyva el sem ment tanúskodni a kémper tárgyalására, melynek során a csapatát végül – részben az általa kiadott e-mailek alapján – rekordösszegű, 100 millió dolláros pénzbírsággal sújtották, és kizárták a 2007-es konstruktőri világbajnokságból, mert bebizonyosodott, hogy a főtervezőjük, Mike Coughlan a feleségével lefénymásoltatta, és az otthonában tartotta a Ferraritól a birtokába jutott bizalmas dokumentációt. Alonso a brazíliai idényzárón egyetlen ponttal lemaradt a vb-címről, holtversenyben zárva a szezont az újonc Hamiltonnal, majd két évre a Renault-hoz menekült, mielőtt 2010-től átigazolt a Ferrarihoz.
Öt újabb világbajnoki győzelem nélkül zárult idény után most onnan is távozik, és a konfliktusoktól megtépázott közös múlt ellenére nem máshová tér vissza, mint a McLarenhez. Vajon a második házasságuk sikeresebb lehet-e az elsőnél?
Különleges lelkivilág
A válasz nem kizárólag abban rejlik, hogy a McLarennek új motorszállítójával, a Forma-1-be visszatérő Hondával sikerül-e ütőképes autót építenie a következő években. A technikai szempontokon túl nagyon komolyan tekintettel kell lenni az emberi tényezőre is, mert jóllehet, Alonsót nem ok nélkül tartják a paddock széltében-hosszában a mezőny legteljesebb értékű versenyzőjének, az összes eddigi csapatánál bebizonyosodott, hogy csak akkor érzi elég komfortosan magát, ha mind lelki, mind technikai téren feltétel nélkül minden támogatást megkap. Az érzelmi bizonytalanság érdekes módon nem hat ki olyan közvetlenül a pályán nyújtott teljesítményére, mint Hamilton esetében, de először problémákhoz, aztán jó eséllyel szakításhoz vezet.
Alonso mindenekelőtt azt várja el, hogy a csapata rá – és csakis rá – építsen. Ebben a nagy versenyzők többsége hasonlít egymáshoz, de ő 2007 októberében nyíltan le is leplezte az eszméit, amikor Dennis szokásos fennkölt szólamaira reagálva kijelentette, hogy „egy Forma-1-es csapaton belül lehetetlen egyenlőséget biztosítani. Mindig van egy jobb motor, vagy egy kör, amikor jobban megéri kereket cserélni. Egyszóval mindig létezik egy jobb lehetőség."
Amelyet kétszeres világbajnokként, egy újonc csapattárs mellett a McLarennél szerinte magától értetődően neki kellett volna megkapnia. Az eredeti terv valószínűleg így is szólt, csakhogy Hamilton már az első szezonjában hihetetlenül gyors volt, nehéz helyzetbe hozva ezzel az istálló főnökeit, akik bizonyára arra számították, hogy a rutinjának köszönhetően eleinte automatikusan Alonso lesz az elsőhegedűs.
Nem így történt: noha mindketten azonos pontszámmal és négy-négy nagydíjgyőzelemmel zárták az évet, Hamilton hat pole-t szerzett, míg Alonso csak kettőt. Ezt ő maga is nehezen dolgozta fel, és augusztusban nyíltan szóvá tette, hogy a McLaren nem elég hálás neki. „Jól emlékszem, milyen autóba ültem be, amikor múlt decemberben megérkeztem a csapathoz, és pontosan tudom, 2006-ban mennyire eredménytelen évük volt" – mondta a győzelem nélküli szezonra utalva. „Legalább fél másodpercet, vagy hat tizedet hoztam nekik körönként, és nem érzem, hogy ezt viszonozták volna. Csak ezzel van bajom."
Dennisnek résen kell lennie
Bár a helyzet a McLarennél mérgesedett el igazán, Alonsónak két másik alakulatnál is akadtak hasonló problémái. Az első még a Renault-nál jelentkezett a 2005-ös Kanadai Nagydíjon, amikor akkori csapattársa, Giancarlo Fisichella mögött haladva Alonso követelőzni kezdett a rádión, hogy engedjék előre. Nem tették meg, ő pedig elvesztette a fejét, és a falnak ütközve kiesett.
Ezt meg lehet magyarázni azzal, hogy még forrófejű volt, és az első vb-címére hajtott, de Briatore hiába igyekezett tökéletesen védett környezetet teremteni számára, néha ez sem bizonyult elégnek. Alonso egy évvel később, immár Michael Schumacher ellen harcolva a Kínai Nagydíj után is kiborult, mert úgy érezte, „magára hagyták" – bármit is jelentsen ez. Leginkább azt nehezményezte, hogy amikor gumiproblémákkal küzdött a verseny során, Schumacherhez hasonlóan Fisichella is simán megelőzte. „Ez olyan, mintha a Tour de France-on valaki defektet kapna az emelkedőn, és a csapattársai egyszerűen otthagynák" – vélte. „Indyben is átéltem nehéz pillanatokat, amikor nem voltam elég gyors, aztán Kínában úgy tíz körön át nagyon szenvedtem, vesztettem négy másodpercet körönként. Az a véleményem, hogy ezekben az esetekben több segítséget kellett volna kapnom a csapattól."
Bár a pilótafülkében vitathatatlanul mindent megtesz, ami emberileg és fizikailag lehetséges, Alonso hirtelen felindulásból képes a csapata ellen fordulni, azt viszont nehezen viseli, ha őt kritizálják. A McLarennek nem érdemes arra építenie, hogy mostanra kinőtte ezt a mentalitást. A Ferrarinál sem viselkedett másként: a 2013-as Magyar Nagydíj után a cég elnöke, Luca di Montezemolo nyilvános fejmosásban részesítette, szónoklatot tartva neki a csapatszellemről, amiért a Red Bullra utalva vicceskedve elejtett egy olyan célzást, hogy „valaki másnak az autóját" kérné a születésnapjára.
A 2012-es indiai versenyhétvégén pedig összerúgta a port az akkori technikai igazgatóval, Pat Fry-jal, aki az autóra tett lekicsinylő megjegyzéseit rossznéven véve utalást tett rá, hogy az időmérőn elért gyenge eredmény a versenyzőkön is múlt. Alonso ettől kiborult, és azzal kezdett fenyegetőzni, hogy elárulja, a Ferrari egyes aerodinamikai alkatrészein hónapok óta nem végeztek fejlesztéseket. A csapat főnökének, Stefano Domenicalinak állítólag csak éjfél után sikerült őt lecsillapítania.
A bátrak igazsága
Alonsónak mindezen túl rendkívül fejlett igazságérzete is van, csakhogy – mint a legnagyobb versenyzők általában – meglehetősen sajátos módon, önmagára szabva értelmezi az igazságot. A 2006-os Olasz Nagydíj hétvégéjén, amikor az időmérő után valóban vitatható büntetést kapott Felipe Massa akadályozása miatt, kijelentette, hogy szerinte „a Forma-1 nem sport többé", a világbajnoki cím megszerzését pedig az igazság győzelmének kiáltotta ki.
Mindez kívülről talán jellemgyengeségnek tűnik, és hétköznapi mércével mérve kétségkívül akként is értelmezhető. Csakhogy valójában pontosan ez az önmaguk fontosságába és képességeibe vetett szenvedélyes meggyőződés sarkallja a néha látszólag a fizikát is meghazudtoló sportteljesítmények elérésére az olyan versenyzőket, mint amilyen Alonso, vagy mint amilyen például Ayrton Senna volt. Az a megingathatatlan, fanatikus hit, hogy ők a legjobbak, és már csak ezért is mindig nekik van igazuk, rendkívüli hajtóerő. A csapatnak pedig a pilótáit éppúgy karban kell tartania, és gondos odafigyeléssel éppúgy ki kell tudni hoznia belőlük a maximumot, mint a motorból vagy az autó bármelyik részegységéből. Nyilván van egy határ, amelyen túl nem szabad lehajolni nekik, nehogy a nyúl vigye a puskát, de alapvetően a csapaton múlik, hogy kihozza a versenyzőiben rejlő potenciált.
Márpedig az talán senki másban nem akkora, mint Alonsóban. A McLarennek gondoskodnia kell róla, hogy most ne ismétlődjön meg a 2007-es történet, amikor Alonso úgy érezte – és a nürburgringi győzelme után hangot is adott ennek a Massával folytatott fűtött hangú beszélgetés során –, hogy „az egész világ" ellen küzdött, a saját csapatát is beleértve. Meg volt győződve arról, hogy neki és Hamiltonnak nem biztosítanak egyenlő feltételeket. Bár nem kifejezetten a technikai háttérre gondolt, a kérdés elől, hogy tisztességesen bánnak-e vele a McLarennél, 2007 októberében óvatosan kitért: „Nehéz ügy... Erre nem válaszolok."
Ami persze többet mondott ezer szónál, és nem túl meglepő módon bántotta Ron Dennist. „Egyenes küzdelem zajlik közöttük, ezért természetesen csalódott vagyok, hogy ő, akinek pontosan tisztában kell lennie ezzel, nem válaszolt nyíltan a felvetésre" – jelentette ki a McLaren főnöke, a kémper tárgyalásán elismerve, hogy a viszonya Alonsóval „finoman szólva fagyos", konkrétan szóba sem állnak egymással. Az ő olvasata a helyzetről azonban más volt. „Fernando meggyőződése szerint a mi politikánk, amely arra épül, hogy mindkét versenyzőnk egyenlő elbánásban részesül, nem felel meg a világbajnoki státuszának" – vélte Dennis. „Az előző csapatánál szerzett tapasztalatai alapján abból indul ki, hogy a rutinja és az ismeretei jogán előnyt kellene élveznie."
Most miért alakulna máshogy?
Ebben alighanem lehetett valami, az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy Dennis interpretációjában is bujkált egy kegyes csalás. Alain Prost szerint, aki 1988/89-ben átélt egy hasonló időszakot a McLarennél Ayrton Senna oldalán, Dennisnek „az a problémája, hogy mindig hajlamos volt jobban kötődni a csapata egyik versenyzőjéhez, és őt érezhetően védelmébe vette. Ezt csinálta Sennával, (Mika) Häkkinennel, és most ezt csinálja (Lewis) Hamiltonnal is." David Coulthard tudna mesélni róla, milyen érzés, amikor a főnök csak a garázs másik fele fölött őrködik, Alonso benyomásai a McLaren – vagy legalábbis Dennis – elfogultságáról tehát valószínűleg nem voltak légből kapottak.
A McLarenhez való visszatérésével kapcsolatban pontosan ez a legaggasztóbb körülmény: elsősorban Dennisszel voltak konfliktusai, aki Martin Whitmarsh tavalyi leváltása óta visszavette az uralmat a csapatnál. Akadnak azonban biztató jelek is. Egyrészt igaz ugyan, hogy Alonsónak elsősorban nem Hamiltonnal volt baja, de a feszültség mégis főként az ő jelentétéből eredt, mert Dennis (és úgy általában a McLaren vezérkara) hozzá érthető módon sokkal erősebben kötődött, hiszen ők karolták és nevelték fel. Alonso mellett most nem lesz olyan csapattárs, akihez személyes okokból jobban húznának. Kevin Magnussen Hamiltonhoz hasonlóan a McLaren nevelése volt, Jenson Button viszont nem az, és elképzelhető, hogy Alonso nemcsak a fejlesztések terén szerzett tapasztalatai miatt, hanem ezért is szerette volna, ha őt tartják meg.
Másrészt mindkét fél őszintén akarja, hogy a kapcsolatuk ezúttal működőképes legyen. Alonsónak 33 évesen nincs vesztegetnivaló ideje, a Hondával megtámogatott McLarennek pedig végre győzelmek kellenek, ezért érdekükben áll kihozniuk a maximumot személyesen belőle is. Dennis nem véletlenül tett célzatos megjegyzéseket az elmúlt hónapok során arról, hogy a megromlott házasságokat igenis helyre lehet hozni.
Tulajdonképpen már 2007 végén megpróbáltak lépni a békekötés felé. Dennis akkor egy nyilatkozatában azt állította, Alonso zsarolási kísérlete az e-mailekkel távolról sem a legdurvább túlkapás volt, amit a versenyzők részéről valaha tapasztalt, és némi tisztelettel a hangjában nagyvonalúan a mindent felülíró kompetitív ösztönnel magyarázta az emberileg megkérdőjelezhető manővert. „Lenne mit mesélnem..." – mondta. „Rögtön mindenki megértené az ilyen versenyszellemmel megáldott lények lelkivilágát. Ők nem ismernek határokat."
Dennis nem titkoltan kudarcként élte meg azt, hogy 2007-ben nem sikerült menedzselhető keretek között tartania Hamilton és Alonso rivalizálását, s hogy ez valamelyikük vb-győzelmébe került. Most szeretné kiköszörülni a csorbát. Ráadásul az idén talán Alonsónak is üzent azzal, hogy többnyire tüntetően meghúzódott a háttérben, és Eric Boullier-re bízta az F1-es istálló napi ügyeit. Semmiképpen nem kell majd állandóan egymást bámulniuk a garázsban, mint hét-nyolc évvel ezelőtt, sőt még az is benne van a pakliban, hogy Dennis belebukik a háttérben a csapat tulajdonosai között sejthető politikai harcba, és a hatalma még tovább csökken. Ezt Alonso valószínűleg nem bánná.
Ő maga a viharokkal teli szezon után, 2007 decemberében azt állította, szerződésének korai felbontása ellenére „jó szájízzel" távozott a McLarentől. „Csak a tizedét szenvedtem el mindannak, amit írtak" – mondta. „Végső soron még húsz körrel az idény vége előtt is reális esélyem volt zsinórban a harmadik vb-címem megszerzésére." Érdekes módon megjegyezte azt is, hogy „gyerekkorom óta szerettem volna a McLarennél versenyezni, de az életben nem jöhet össze minden." Most lesz egy második esélye valóra váltani az álmát (amelyet az alábbi, szerdán kiposztolt tweetjében, aztán a hivatalos bejelentés során is felidézett).
Úgyhogy igen, Alonso újabb házassága a McLarennel ezúttal akár sikeres is lehet, de kizárólag akkor, ha az apró betűs részekkel együtt gondosan elolvassák a hozzá adott használati utasítást, és levonják a tanulságokat az előző próbálkozásból – mindenekelőtt azt, hogy muszáj elsőhegedűsi státuszt adni neki, és nyíltan értékelni kell a munkáját. Egy vb-győzelemért ez talán nem túl nagy ár. Dennisnek muszáj lesz megbarátkoznia a sajtó megváltozott működésével is, mert 2007-ben még nyíltan "az információkat szabályozatlanul, ellenőrzés nélkül terjesztő" internet rovására írta, hogy elmérgesedett a helyzet közte és Alonso között.
A Honda lépéshátrányból indul
Hogy Alonso jókor hagyja-e el a Ferrarit, azon persze lehet vitatkozni. Úgy látta, „ez már nem az a Ferrari, ahová leszerződtem", holott azt hihetnénk, ennek valójában örülnie kellene, hiszen „az a Ferrari' nyilvánvalóan nem volt képes a győzelemre. A csapat formája az elmúlt öt évben nem mutatott javuló tendenciát, mint a Schumacher-korszak elején, hanem nyugtalanítóan hullámzó volt, ám Stefano Domenicali és Luca di Montezemolo leváltásával végre megkezdődött az alapokra is kiterjedő átszervezés. Alonso számára nyilván fájdalmas lenne, ha a Ferrarinál végigküszködött évei után az ősellenséggel, Sebastian Vettellel kapaszkodna vissza a csúcsra az istálló, s bár erre van némi esély, muszáj volt lépnie, mert 33 évesen a legnagyobb ellenfele már nem Hamilton vagy a Mercedes, hanem az idő. Ráadásul Domenicali és Montezemolo távozásával eltűnt alóla az a védőháló, amely biztonságérzetet nyújtott számára, és az eddigi pályafutásából éppen az az egyik fő tanulság, hogy megfelelő hátország nélkül elveszíti a lelki egyensúlyát.
Vajon a McLaren és a Honda képes lesz megadni Alonsónak a tehetségéhez méltó technikai hátteret? Amikor előzőleg szerepelt – mégpedig saját csapattal – az F1-ben, vagyis 2006 és 2008 között (illetve 2000-től 2008-ig motorszállítóként), a Honda nem bizonyult túl sikeresnek, ami intő jel. A turbókról az 1980-as években szerzett ismereteik a mai, sokkal fejlettebb technológia mellett nem igazán lesznek használhatóak, bár a cég sportprogramját irányító Jaszuhisza Arai úgy véli, „a jelenlegi szabályok passzolnak hozzánk. A Honda már fejlesztett hibrid rendszert, sok tapasztalatunk van ezen a téren. A közúti autókkal házon belül is rengeteget tanultunk a kis hengerűrtartalmú, közvetlen befecskendezésű turbómotorokról. Érdekes technológiákat fejlesztettünk ki."
Mindazonáltal nem mellékes szempont, hogy a Honda a Mercedeshez, a Renault-hoz és a Ferrarihoz képest egy évvel később száll be az F1 új turbókorszakába. Ez abban az értelemben akár előnyt is jelenthet, hogy a háttérben meghúzódva tanulhattak a többiek hibáiból, és elvileg rögtön átvehették a Mercedes olyan kulcsmegoldásait, mint a megkerülő szelep hiánya, vagy a kompresszor elhelyezése a motor elé. A tanulópénzt viszont a pályán jövőre kell majd megfizetniük, amikor a riválisaik a hajtásláncuk legfőbb gyerekbetegségeit már kikúrálták. Ráadásul a szezonok közötti fejlesztéseket behatároló kvótarendszer is ellenük dolgozik, mert 2015, vagyis az ő első évük után a szabályok már kevesebb féle módosítást engedélyeznek a motorok hardverén, mint most, 2015 előtt.
A Hondánál ennek ellenére remélik, hogy már jövőre képesek lesznek a győzelemre, amihez ugyanakkor szükség lesz a McLaren munkájára is. Alonso bizonyára aggódva követte figyelemmel a McLaren-Honda első nyilvános tesztjét Abu-Dzabiban, s noha az lehangolóan alakult – a prototípus két nap alatt mindössze 5 ellenőrző kör megtételére volt képes –, ettől még nem dőlt össze a világ. A csapat és a motorszállító eltérő vállalati kultúráján túl az együttműködés technikai részét is össze kell hangolni, és minél előbb elkezdték, annál jobb.
„Rendkívül bonyolult IT infrastruktúránk is van, hiszen Japán, Anglia és a pálya között állandó kapcsolatot kell fenntartanunk, bárhol legyünk a világban" – mutatott rá a McLaren versenyigazgatója, Eric Boullier. „Erre sokan nem gondolnak. Három irányító központ között kell megosztanunk az adatokat. Ezt óriási kihívás volt megoldani, de túlvagyunk rajta, tehát eggyel kevesebb feladat szerepel a jövő évi listánkon.
Az elmúlt évek eredményei alapján természetesen jogos kérdés az is, hogy a McLaren képes-e még egyáltalán vb-győztes autót építeni. Erre pillanatnyilag lehetetlen biztos választ adnunk, de a csapat technikai infrastruktúrája mindenképpen a legjobbak közé tartozik a rajtrácson, és az olyan szakemberek érkezése, mint a Red Bulltól leigazolt aero-főnök, Peter Prodromou, mellettük szól. „Senki ne becsülje le a McLarent!" – figyelmeztetett Boullier, aki maga is egy átalakulóban lévő csapathoz érkezett meg a Lotustól, és hamar nekilátott az átszervezésnek. „Az elmúlt két évben a csapat a pályán talán nem nyújtott igazán jó teljesítményt, de az erő még mindig megvan benne." Ez hihető: ne felejtsük el, hogy 2012-ben a Hamilton csak eggyel nyert kevesebb versenyt, mint Sebastian Vettel, és nem volt esélytelen a vb-címért folytatott küzdelemben sem.
Alonsónak négy-öt éve még biztosan van a Forma-1-ben. Ezalatt kell elérnie a McLarennel mindazt, amit a Ferrarival nem sikerült; arra nem számíthat, hogy azonnal világbajnok lesz, mert a Mercedes-uralom jövőre még valószínűleg töretlen marad. Hosszabb távon viszont van esélye, és valljuk be: még ha egy technikai sportban utópia is az igazság, a legtöbben nagy igazságtalanságnak éreznék, ha Fernando Alonsónak csupán kétszeres világbajnokként kellene visszavonulnia.
Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!
origo.hu
Nagy a baj: Izrael megtámadja Iránt
vg.hu
Mobilfox: kiderült, kinek köszönhető a Deák téri pénzhullás
borsonline.hu
Újabb sztárpár talált egymásra, mindenki őket nézte a verseny alatt
vg.hu
Magyar autópályák: csak most terjed el az a szokás, amit a KRESZ is előír, de Nyugat-Európában már több évtizede működik
ripost.hu
Már Jürgen Klopp is lemondott róla? Szoboszlait támadják Angliában
magyarnemzet.hu
Érkezett egy rossz hír az antibiotikumokról, magyar kutató jött rá a lényegre
borsonline.hu
Ez mindent megváltoztat, súlyos döntést hozott Katalin és Vilmos
origo.hu
Nagyon fontos győzelmet aratott a Vasas az NB II-ben
origo.hu
Döbbenetes dolgot találtak egy moszkvai irodában
origo.hu
Szétplasztikáztatta magát, és teljesen lecsúszott az egykori gyönyörű szexszimbólum - drámai képek
origo.hu
Sokkoló fotók: felismerhetetlen lett Magnum, Tom Selleck
origo.hu
