Kerékforgatók: A Ferrari megmentőjéből a csapat kerékkötője lett

Forma-1, Michael Schumacher, Luca di Montezemolo, Rubens Barrichello
Formula One world champion German Ferrari's driver Michael Schumacher (L) smiles as he poses together with his teammate Brazilian Rubens Barrichello (R) and Ferrari's president Luca Cordero di Montezemolo next to the new Ferrari car F2003-GA during its official presentation at Ferrari's headquarter in Maranello 07 February 2003. The car is named F2003-GA after late FIAT honorary president Gianni Agnelli. AFP PHOTO VINCENZO PINTO
Vágólapra másolva!
Luca di Montezemolo 23 év után leköszönt a Ferrari éléről, így a legendás vállalatot mostantól, története során először, nem Enzo Ferrari vagy közvetlen bizalmasa irányítja. Az utóbbi időben kevés dicsőség jutott neki, azt azonban nem lehet elvitatni tőle, hogy kétszer is felvirágoztatta az F1-es istállót.

A Ferrari fiatalabb szurkolóinak, illetve a Forma-1-et csak egy-két évtizede követőknek a Scuderia vezetése egészen hétfőig egyet jelentett Luca di Montezemolóval, ezzel a sötét öltönyt viselő, extravagáns úriemberrel, akinek a kívülállók lazán a nyakába varrhatták az F1-es csapat kudarcait, s akit korábbi érdemeiről elfeledkezve kritizálhatták időnként valóban pökhendi stílusáért.

Montezemolo 1991 novemberétől idén október 13-ig volt a Ferrari elnöke, és az utóbbi időszak alapján valóban úgy tűnik, hogy eljött a váltás ideje. A 64 éves olasz megnyilvánulásai mostanában azt sugallták, hogy nem mindig képes tartani a lépést a korral, és a múlthoz ragaszkodva folyton ugyanazt a nótát fújja a sportágról alkotott elképzeléseivel kapcsolatban (tesztkorlátozás feloldása, több fejlesztési lehetőség stb.). Sokaknak az sem volt szimpatikus, hogy miközben a csapatnál számos elismert szakembertől megváltak egy-egy tévedés vagy botlás miatt, az ő pozíciója gyakorlatilag egy pillanatra sem ingott meg.

Michael Schumacherrel és Rubens Barrichellóval 2003-ban. A Ferrari 2000 és 2004 között, ezzel a párossal - és Montezemolóval az elnöki székben - élte történetének legsikeresebb időszakát Forrás: AFP/Vincenzo Pinto

Ez nagyjából nyárig volt így, amikor felerősödtek a kényszerű távozásáról szóló pletykák, s az Olasz Nagydíjon hiába állította, hogy kitölti a szerződéséből még hátralévő három évet, pár nap múlva végül tényleg bejelentette a lemondását. A hivatalos verzió szerint önként, de a békétlenkedő nyilatkozatai alapján ez nem tűnik életszerűnek, sokkal valószínűbb, hogy kiszorították. Ami biztos, hogy Sergio Marchionne lett az új elnök, így a vállalat irányítása először kerül olyasvalaki kezébe, aki nem maga az alapító Enzo Ferrari, vagy a közvetlen, általa kinevezett bizalmasa volt.

Arisztokrata, jogász, sikerek kovácsa

Montezemolo jólétben nőtt fel, hiszen arisztokrata család sarja, felmenői között több olasz hadvezér is van. Édesapja birtokokkal rendelkezett szerte Észak-Olaszországban, és egy ingatlanokkal, illetve szőlőültetvényekkel kereskedő ügynökség igazgatója volt. Ebből eredően a fiatal Lucának nem kellett alantas munkával bepiszkolnia a kezét, a jogi tanulmányaira koncentrálhatott. Miután az Egyesült Államokban sikeresen teljesítette a mesterképzést nemzetközi gazdasági jogból, a Fiatnál kapott állást, majd 1973-ban a Ferrarihoz került, ahol óriási lehetőséget kapva Enzo Ferrari asszisztense lehetett.

Ez egyúttal hatalmas felelősséggel is járt, kiváltképp annak fényében, hogy az istálló 1964 óta nem nyert világbajnoki címet. Montezemolo egyik első fontos döntése az volt, hogy a két ígéretes tehetség, James Hunt és Niki Lauda közül melyiket ajánlja szerződtetésre a Commendatorének. "Sok a jó versenyző, de kevés köztük az olyan, akinek a személyisége is kiemelkedő. Niki Lauda a legjobb" - mondta Enzo Ferrarinak az 1973-as Monacói Nagydíj után, néhány versennyel később pedig kijelentette neki: "Rá van szükségünk, szerezzük meg!"

Az osztrák telefonszámához angol Ferrari-kereskedők révén jutott hozzá, és Lauda végül tényleg Maranellóba igazolt, ahol Clay Regazzoni lett a csapattársa. Montezemolo tudatosan próbálta javítani Lauda megítélését az olasz sajtóban, amire szüksége is volt, mert szinte merényletet követett el a tifosi ellen azzal, hogy az olasz, ám nem túl eredményes Arturo Merzariót elküldte a kedvéért. "Merzariónak nem volt kedve ahhoz, hogy részt vegyen egy csapat felépítésében, szisztematikusan segítve az autó fejlesztését a szezon folyamán. Csak simán gyors akart lenni, vagy ha nem győzhetett, akkor legalább meg akarta futni a leggyorsabb kört. Ez őt teljesen kielégítette, nekünk viszont kevés volt" - indokolta a cserét Montezemolo, aki 1974-től csapatmenedzser lett.

A feleségével, Ludovicával, és a lányaival, Guiával és Mariával 2004 januárjában Forrás: AFP/Ercole Colombo

Már ekkor megmutatta, hogy a sikerért bármire képes, és ízelítőt adott a stratégai gondolkodásából. Többször már előre megtiltotta a versenyzőinek az előzést abban az esetben, ha az első két helyen egymás mögött haladnak, máskor pedig olyan utasítást adott, hogy amennyiben az előrébb lévő lassabb, köteles elengedni a csapattársát.

Monacóban, ahol az időmérő győztese választhatta ki, a pálya melyik oldalán legyen az első rajtkocka, Lauda Montezemolo rábeszélésére a kedvezőtlenebb külső ívet nevezte meg a versenyirányításnak. A csapatmenedzser ugyanis úgy kalkulált, hogy így a 2. helyről induló Regazzonival együtt jobban védekezhetnek a gyakran jól rajtoló Ronnie Peterson ellen, aki szintén a külső oldalra szorul. Még azt is megpróbálta beadni az ötletért nem lelkesedő Laudának, hogy valójában nem is a célegyenes végi St. Dévote az első kanyar, hanem az utána következő Casino balosa, ezért tulajdonképp a belső ív az övé a rajtrácson. "A St. Dévote-t nem tekintjük kanyarnak, mert 40 km/ó-val lassabban érkeznek meg oda (a rajt után), mint egy rendes kör végén" - érvelt különös okfejtéssel.

Az első vb-győzelem Laudával

Lauda a műszaki problémák következtében a szezon végére távol került a vb-címtől, és az utolsó két futamon Regazzonit kellett segítenie Emerson Fittipaldi ellenében. Montezemolo ekképpen igyekezett motiválni: "Ha a 'Bandini' feliratot kirakjuk a tájékoztató táblára, és felmutatom neked, tudod, mit kell tenned... Cserébe megkapod a Claynek járó pénz felét." Mire Lauda így felelt: "De nem a mai, hanem a teljes jövő évi bérének a felét." A Bandini-felirattal a csapat a korábbi pilótájára, Lorenzóra utalt, aki az 1964-es idényzárón félrehúzódott John Surtees elől, hozzásegítve őt a vb-címet jelentő pontokhoz.

Montezemolo a világbajnokság utolsó állomásán, Watkins Glenben szövetségeseket is toborzott, hogy Regazzonit segítsék. "Lauda 100 száz százalékig Clayért versenyez, Andretti 90 százalékig. Merzariót és (Vittorio) Brambillát még puhítani kell. A Brabham papíron velünk van, de itt szinte mindenki hazudik" - számolt be tárgyalásainak eredményeiről annak idején. 1974-ben még nem jött össze a vb-cím a Ferrarinak, egy évre rá azonban igen, ráadásul pont hazai pályán, Monzában ünnepelhették meg.

Clay Regazzonival és Niki Laudával az 1975-ös Argentin Nagydíjon Forrás: Ferrari

A közönség legalább akkora ovációban részesítette Montezemolót, mint Laudát és Regazzonit, a versenyzőkkel együtt a biztonsági személyzetnek és rendőröknek kellett kísérnie mindenhová a leintést követő órákban. "Ez egy két évvel ezelőtti álom beteljesülése volt. A kitartó munka, az estébe húzódó megbeszélések a versenyzőkkel és a mérnökökkel, az átvirrasztott éjszakák sora meghozta a gyümölcsét" - mondta a korábbi csapatmenedzser a sikerről.

1976-ban Montezemolót előléptették a Fiat sportrészlegének élére, aztán a cégcsoport különböző egységeinél - nemcsak az autóiparban, hanem egy kiadónál és egy italgyártónál is - töltött be felsővezetői tisztséget, sőt még az 1990-es olaszországi foci-vb szervezőbizottságában is dolgozott. A Forma-1-től mintegy másfél évtizedre eltávolodott, ám ezalatt - Lauda 1977-es és Jody Scheckter 1979-es vb-címét követően - a Ferrarinál újabb ínséges idők jártak. Enzo Ferrari 1988-ban, kilencven évesen meghalt, ezért szükség volt valakire, aki visszavezeti a csapatot a csúcsra. A választás Montezemolóra esett, 1991 őszén kinevezték elnöknek.

Újjáépíti a Ferrarit

Az olasztól olyasmit vártak, mint az 1970-es években, vagyis azt, hogy találja meg a nyerő embereket a Ferrarinak. A csapat ekkor egy igen sötét időszakot élt: az 1990-es Spanyol és az 1994-es Német Nagydíj között nyeretlen maradt, s fennállása során először fordult elő, hogy egymást követő idényeket - zsinórban hármat - futamgyőzelem nélkül zárt.

Montezemolo először a karrierje vége felé járó Ayrton Sennára gondolt, mint a Scuderia megmentőjére. "A Ferrarihoz akart jönni, és én is szerettem volna őt a csapatba" - mondta. "A San Marinói Nagydíj előtt találkoztunk a bolognai otthonomban, április 27-én. Azt mondta, nagyra tartja a kiállásunkat az elektronikus vezetési segédeszközök túlzott használata ellen, mivel azok megfosztják a versenyzőket attól, hogy megcsillogtathassák képességeiket." A néhány nappal későbbi imolai tragédia azonban átírt mindent, Montezemolónak új pilótát kellett kiszemelnie. Nagyon nehéz dolga nem volt, hiszen Michael Schumacher épp javában bontogatta szárnyait.

Jean Todttal a Ferrari első vb-győzelmét ünneplik a 2000-es szezon végén. Schumachernek 21 év után sikerült visszaszerezni a trófeát Maranellóba Forrás: AFP/Stephen Shaver

Közben leigazolta a Ferrarihoz tanácsadónak Laudát, akit egyből támogatott abban, hogy 1995-ben tárgyalásokat kezdjen Schumacher megszerzéséről. Az osztrák sikerrel is járt, így 1996-ban új fejezet kezdődött a csapatnál, immár 1993 óta Jean Todttal a csapatfőnöki székben, és 1997-től Ross Brawnnal a műszaki részleg élén.

A történet folytatása innen ismert, bár a nagy triumvirátus csak 2000-ben tudta visszavezetni a csúcsra a Ferrarit. Montezemolónak fogytán volt a türelme: 1999-ben állítólag már Adrian Newey átcsábításával kacérkodott, és a Todtba vetett bizalma is megingott, amikor Malajziában diszkvalifikálták a versenyzőiket az autó egyik elemének szabálytalansága miatt. (Lehet, hogy a francia állását csak a sikeres fellebbezés mentette meg.) A várakozás megérte, és Montezemolo karrierje legszebb napjának nevezte a 2000-es Japán GP-t, ahol Schumacher végre bebiztosította a vb-címet. "Beszéltem vele telefonon, és megköszöntem neki az eredményt. Közöltem vele, hogy ezen azért akartam máris túlesni, mert egy óra múlva már be leszek rúgva" - mondta.

Nem tudni, hogy a következő években még hányszor csapott görbe estét, de oka lett volna rá bőven, hiszen 2004-ig nem lehetett letaszítani a trónról a Ferrarit. Mivel semmilyen sikerszéria sem tart örökké, ezután óhatatlanul újabb visszaesés következett, 2007-et leszámítva – amikor a McLarennél zajló belharc Kimi Räikkönen kezére játszott – egy időre megint elkerülték a csapatot a vb-címek. Az elnök harmadjára, egy harmadik versenyzővel is belevágott, hogy visszatornázza a Ferrarit a csúcsra, ez azonban Fernando Alonsóval nem jött össze neki, noha a spanyolt kétszer is csak egy hajszál választotta el a világot jelentő sikertől.

A csapatért az ászokkal is összekülönbözött

Montezemolo rendületlenül képviselte a Ferrari érdekeit, ami a kötődéséből fakadóan mindig az első számú célja volt. Következetesen kiállt az elvei mellett olyankor is, amikor össztűz zúdult rá például a csapatutasítások miatt. Miután 2002-ben Rubens Barrichello közvetlenül a cél előtt adta át az 1. helyet Schumachernek Ausztriában, nyíltan pártolta a döntést.

Audiencián II. János Pál pápánál Schumacherrel, 2005-ben. A Ferrarit a maranellói plébános is rendszeresen megáldotta Forrás: AFP/Osservatore Romano

"A józan észnek időnként felül kell írnia a szenvedélyt. Tíz másodperccel a verseny vége előtt azt mondtam magamban, 'remek, Barrichello nyer', de két másodperccel a leintés után már úgy gondoltam, a csapat vezetése helyesen döntött." Ugyanígy érvelt a 2010-es hockenheimi Felipe Massa-Alonso helycsere kapcsán is, megismételve, hogy "ha valaki a Ferrarinál versenyez, akkor a csapat érdekeit a sajátja fölé kell helyeznie."

Amikor úgy érezte, hogy megfeledkezett erről, még legnagyobb sztárjait is megdorgálta. Tavaly például Alonso orrára koppintott rá azután, hogy a spanyol szarkasztikus megjegyzéseket tett az autója teljesítményére, Schumacher pedig 1999-ben azzal bosszantotta fel, hogy a lábtörését követően, a vb-cím esélye nélkül vonakodott visszatérni a csapathoz, ahol Eddie Irvine-t kellett segítenie. "Nagyon feldühített. Ha tesztelni akart, versenyezni ugyan miért nem?" - firtatta Montezemolo. Nyilván az sem tetszett neki, hogy amikor felhívta az otthonában lábadozó német klasszist, helyette a lánya vette fel a telefont, ártatlanul kikotyogva, hogy „apu épp kint focizik."

Mindezek ellenére - legalábbis amennyire kívülről megítélhető - a távozó elnök kifejezetten jó kapcsolatot ápolt a versenyzőivel, gyakran talán a szükségesnél is tovább bízva bennük. Más csapatoknál Barrichello, Irvine vagy Massa nem feltétlenül tarthatta volna meg ilyen, bár a szerepeltetésükben kétségtelenül közrejátszott, ideális másodhegedűsök voltak.

Utódjával, Sergio Marchionnével a távozását bejelentő sajtótájékoztatón. Nem értettek egyet a Ferrari piaci stratégiája kapcsán, de Montezemolo arra számít, hogy a cégnek hamarosan újra szüksége lesz rá Forrás: AFP/-

Montezemolo, aki pár évig az anyacég, a Fiat elnöke is volt, a Fiat Chrysler Automobiles tőzsdei bevezetésével egy napon hagyta el a Ferrarit. Hogyan tovább? Noha nem titkolt politikai ambíciói is vannak Olaszországban, lehet, hogy az üzleti szférában marad, ahol már többször bizonyított. Egyes feltételezések szerint a küszködő légitársasághoz, az Alitaliához vezethet az útja, amelyet nagyjából úgy kellene újra talpra állítania, ahogy a legendás Forma-1-es csapattal tette az 1990-es években. A sportprogram kudarcait leszámítva most emelt fővel távozhat, a Ferrari ugyanis üzletileg eredményesebb, mint korábban valaha.

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!