Kerékforgatók: Tucatnyi F1-es bukást túlélt, a motorbalesetét nem

A sors keserű iróniája, hogy míg a gúnynevét a gyakori balesetekről kapó Andrea de Cesaris a Forma-1-es versenypályákon mindig karcolás nélkül szállt ki összetört autóiból, a közúton elszenvedett motorbalesetét nem élte túl. A vasárnap 55 évesen elhunyt olasz versenyzőre emlékezünk.

A hosszú Forma-1-es karrierhez elvileg elengedhetetlen, hogy a versenyző rendszeresen bizonyítsa a gyorsaságát, szállítsa a jó eredményeket csapatának, eljuttassa a célba az autóját - és persze néhány győzelem sem árt. Ám a rajtok számának örökranglistáján a 2000-es évek első felében még egy olyan pilóta állt a 2. helyen, aki összesen ötször pezsgőzhetett a dobogón, és egyszer sem annak legfelső fokán: Andrea de Cesaris, aki vasárnap 55 évesen, egy motorbalesetben vesztette életét szülővárosában, Rómában.

A sors kegyetlen fintora, hogy a jó kedélyű olasz ex-versenyzőt úgy érte a halál egy közúton - akárcsak elődei közül Giuseppe Farinát, Mike Hailwoodot vagy Mike Hawthornt -, hogy F1-es pályafutása során a neve egybeforrt a balesetekkel, és már igen korán megkapta gúnynevét, a "De Crasheris"-t. A crash szó angolul balesetet, karambolt jelent.

De Cesaris pályafutását apja kapcsolatai és a Marlboro is segítette Forrás: MTI/EPA/ANSA/-------------------

Hosszú karrierjét részben annak köszönhette, hogy jó kapcsolatot ápolt az idők során több istállót is szponzoráló Marlboro főnökeivel. "Olaszországban állami monopólium a dohánykereskedelem. A kormány és a trafikok között azonban vannak elosztóhálózatok, és az egyiket az édesapám irányítja" - fedte fel az összefüggést egy 1981-es interjúban maga De Cesaris. "Ő annyit tett értem, hogy amikor gokartoztam, bemutatott néhány cégvezetőnek, mivel tudta, hogy érdekeltek a versenyzésben. A gokartos időszakom elején ők segítettek nekem bizonyos dolgokban, amelyekben mások nem tudtak."

A McLaren rombolója

Annak ellenére, hogy ez alapján párhuzamba lehetne állítani a klasszikus fizetős pilótákkal, De Cesaris nem volt kutyaütő. Fiatalon többször nyert gokartbajnokságot, a brit Forma-3-ban 1979-ben 2. lett, és a Forma-2-ben sem vallott szégyent egy évvel később. 1980-ban, a szezon utolsó két versenyén már az F1-ben is bemutatkozhatott a Marlboro által szponzorált Alfa Romeónál, de egyszer sem ért célba: Kanadában motorhiba sújtotta, az USÁ-ban pedig 3 kör után kicsúszott. Ekkor még nem sejthette, hogy a következő másfél évtizedben gyakran fog hasonló szituációba keveredni.

1981-ben a Marlboróval szintén kapcsolatban álló McLarennél kapott versenyzési lehetőséget, de a közös munka mindkét fél számára rémálomba fordult. A fiatal olasz képtelen volt vigyázni az autójára, tucatnál is több alkalommal törte össze az edzéseken és versenyeken, összességében többnapnyi szervizmunkát adva a szerelőknek. "Elismerem, hogy a balesetek közül néhányban rajtam múlt, de nem mindegyik" - mentegette magát egy interjúban. "Igen, talán többször hibáztam, mint amennyiszer elfogadható lenne, de a kívülállók sok mindennel nincsenek tisztában."

All at McLaren send condolences to ex-McLaren #F1 driver Andrea de Cesaris, who sadly passed away today. pic.twitter.com/iS4M4N6Hrt

— McLaren (@McLarenF1) October 5, 2014

De Cesaris a tizenöt futamból tízen kiesett, hatszor ütközés vagy kicsúszás miatt, s csupán egyetlen pontot gyűjtött. Az általa "ördögi körnek" nevezett folyamatot a tesztelés hiányával, a nagy nyomással, az újságírók lekezelő írásaival, valamint a tőle független balszerencsével magyarázta, és bosszantotta a megítélése. "Tudom, néhányan úgy vélik, a baleseteimet az okozza, hogy nem vagyok elég jó" - nyilatkozta. "Meg akarok szabadulni ettől a képtől, és megmutatni mindenkinek, hogy nem helytálló." Ebben mérsékelt sikerrel járt. A McLaren szerelői állítólag sokszor vonakodtak megjavítani az autóját, mert tudták, úgyis megint kárt tesz benne. A csapat Hollandiában ki sem küldte a rajtrácsra, annyira tartottak az újabb karamboltól.

Az sem segítette a helyzetét, hogy a McLaren új főnöke, egy bizonyos Ron Dennis nyilván bosszúsan fizette ki az autójának tetemes összegű javítási számláit. Amikor például az ő irányítása alatt a csapat első nagydíjgyőzelmét aratta Silverstone-ban, Dennis nem tudott felhőtlenül örülni neki. "Amire emlékszem, hogy lementem megnézni Andrea de Cesaris autóját a falban. Akkor sokkal jobban foglalkoztatott, hogy az egyik autónk megsérült, mint a győzelmünk" - mondta. Hozzá kell tenni, hogy az olasz kicsúszását az előtte megpördülő Gilles Villeneuve okozta, és nem sokon múlt, hogy magával rántsa a későbbi győztes csapattársát, John Watsont is.

Korának legfiatalabb edzéselsője

Így nem csoda, hogy De Cesaris McLaren-es kalandja hamar véget, és 1982-ben visszatért az Alfa Romeóhoz. A bajnokság harmadik állomásán, Long Beach-ben megszerezte az első rajtkockát, ezzel ő lett a legfiatalabb, akinek ez addig sikerült. (Azóta Sebastian Vettel, Fernando Alonso, Rubens Barrichello és Lewis Hamilton is megelőzte a ranglistán). a A szombati időmérő elején azért nem hazudtolta meg magát, és koccolta a falat, de három perccel a leintés előtt 12 ezredmásodperccel jobb időt futott az addig az élen álló Niki Laudánál. Ezt kisebb bosszúnak fogta fel azok után, hogy a McLaren pont a visszatérő osztrákot igazolta le a helyére. "Már ünnepeltek a garázs mellett, nem látták, hogy jövök" - emlékezett vissza. "A hangszóróban hallották meg, hogy 'De Cesaris a pole-ban'. Elrontottam az ünneplésüket."

De Cesaris René Arnoux-val az 1983-as Német Nagydíj dobogóján Forrás: MTI/EPA/ANSA/-------------------

Meg is könnyezte a részsikert, amit egy darabig beárnyékolt, hogy a gyanú szerint a pole pozíciót érő körében már egy harmadik garnitúra időmérős gumit használt, holott a szabályok csak két szettet engedélyeznek. Szerencséjére feltételezett szabálytalanságot nem tudták bizonyítani. Sokat mindenesetre nem számított, De Cesaris ugyanis a futamon nagyjából a táv felénél összetörte az autóját, amikor a 2. helyen állt - mentségére legyen mondva, hogy egy fékhiba is közrejátszott ebben, és akkor rontott, amikor a tükörbe pillantva füstöt és lángokat látott.

Ezután főleg a megbízhatósági problémák keserítették meg az életét, amelyek következtében alig-alig jutott el a célig. 1983-ban ennek ellenére sikerült kétszer felállnia a dobogóra, a naptárba visszatérő, lerövidített spái pályán pedig hosszabb ideig az élen is haladt.

De Cesaris vándormadár életmódot folytatott a mezőnyben, egyetlen istállónál sem töltött el két szezonnál többet. A nagyobbaknál nem találta meg a számításait: a Ligier-től 1985-ben, a második idényének vége felé küldték el, miután a csapatvezetőnél betelt a pohár a sokadik balesete után, amely történetesen egy látványos, több fordulóból álló szaltó volt Ausztriában. 1992-ben és 1993-ban, a hanyatlóban lévő, patinás Tyrellnél sem jutott neki sok öröm.

Schumacher első csapattársa

A kisebb csapatoknál azonban voltak emlékezetes pillanatai, sőt még a győzelemért is harcolt. Az 1991-es Belga Nagydíj a Forma-1 történetének egyik fontos mérföldköve, hiszen ez volt Michael Schumacher első versenye, és sokaknak leginkább az ugrik be róla, hogy ő milyen szenzációsan debütált a Jordannél. Az újonc német a 7. helyről rajtolhatott, ám egy kuplunghibából kifolyólag szinte azonnal kiesett. A Jordan aznapi erejét ugyanakkor mutatja, hogy De Cesaris a 31. körtől a 41. kör végéig a 2. helyen haladt, tartva a 3 másodperces lemaradást Ayrton Sennától, és a bravúros eredménytől csak az fosztotta meg, hogy két és fél körrel a cél előtt megfőtt a motorja. Utóbb kiderült, hogy a Jordannél nem számoltak az új Cosworth motor megnövekedett olajigényével, a szerelők csak a korábban használt mennyiséget töltötték bele.

De Cesaris 2006-ban, a Grand Prix Masters losaili futamán, a nyomában Eliseo Salazarral Forrás: AFP/Karim Jaafar

De Cesarisnak amúgy ez volt a második legeredményesebb éve a Forma-1-ben: csak 1983-ban szerzett több pontot, illetve végzett előrébb az összetettben, mint 1991-ben. Jordanes szezonjának értékét növeli, hogy egy újonc csapatnál szerepelve ért el jó eredményeket. Korábban, 1988 és 1990 között a kicsiny Rialnál és Dallaránál szintén voltak jó versenyei. Az előbbivel - részben a sok kiesésnek köszönhetően - szerzett egy 4. helyet Detroit utcai pályáján, ami olyan volt, mintha manapság valamelyik Caterham vagy Marussia végezne ilyen pozícióban, míg a Dallarával a dobogóra is felállhatott az 1989-es, esőáztatta Kanadai GP-n.

A hattyúdala 1994 volt, amikor a Jordan és a Sauber is igényt tartott a szolgálataira, beültetve De Cesarist az eltiltott Eddie Irvine, illetve a sérült Karl Wendlinger helyére. Pályafutása során összesen 214 nagydíjra nevezett, ebből 208-on állt rajthoz, és a már említett öt dobogós eredménye mellett összesen 59 pontot, valamint egy leggyorsabb kört hozott össze, mielőtt a civil életben tőzsdeügynökként helyezkedett el.

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!