Vettel és a Ferrari mattot adott Alonsónak

A szombati bejelentés után, hogy Vettel elhagyja a Red Bullt, és minden bizonnyal Maranellóba igazol, Alonsónak már akkor sincs választása, ha netán maradni szeretne a Ferrarinál. Hogyan tovább? A Forma-1-es pilótapiac hosszú évek óta nem állt így fejre.

Fernado Alonsónak szemlátomást nem volt savanyú az a fürt szőlő, amelyet a Japán Nagydíj péntek délelőtti szabadedzésén, a kamerába mosolyogva kínálgatott a szerelőinek a Ferrari garázsában, de huszonnégy órával később már annak az elkerülhetetlen beismerésnek a keserű szájízével kellett autóba ülnie, hogy a maranellói kalandja öt év után minden bizonnyal világbajnoki győzelmek nélkül fog véget érni.

Vettel a háttérben. Alonso amúgy azt állítja, kész terve van a jövőre, de aláírt szerződése valószínűleg még nincs. Most lépéskényszerbe került. Forrás: Red Bull

Bár a távozását pedzegető, hónapok óta egyre erőteljesebbé váló pletykák fényében úgy tűnt, ő tartja a kezében a pilótapiacot, Sebastian Vettel pénteken egy huszárvágással magához ragadta a kezdeményezést, amikor a jelek szerint azelőtt állapodott meg a Ferrarival, hogy Alonso tisztázni tudta volna a saját jövőjét. Hiába vehető szinte teljesen biztosra, hogy a következő szezonban már a Honda gyári csapatává alakuló McLarennél folytatja a pályafutását, a források többsége azt állítja, még nem állapodott meg velük. A japán vállalat eddig csillagászati összeget, feltehetően évente 50 millió dollárt kínált neki, Vettel azonban most keresztülhúzta a számításait: Alonso tárgyalási pozíciója egy pillanat alatt meggyengült, mert egyértelművé vált, hogy muszáj távoznia a Ferraritól, a Red Bull és a Mercedes pedig nem tart igényt a szolgálataira. Noha állítólag a Lotus is bejelentkezett érte, nyilvánvalóan a McLaren az egyetlen épeszű alternatívája.

Nem kizárt az sem, hogy fordítva történt, és Vettel az ő lépésére reagált, más hírek szerint ugyanis Alonso és a Ferrari titokban már csütörtökön felbontották egymással az eredetileg 2016 végéig szóló szerződésüket. Ettől függetlenül Alonso biztosan nem önszántából hagyja el azt a csapatot, ahol egészen a legutóbbi időkig teljesen otthon érezte magát.

A Domenicali-dominó

A Forma-1-et 2000 és 2004 között Michael Schumacherrel fölényesen uraló csapat 2007 óta nem nyert egyéni vb-t, és a sikertelenség miatt a hierarchia minden szintjén hullottak fejek az elmúlt években. Az olyan vitatható személyi döntésekért, mint például a ma már a Mercedest erősítő technikai főnök, Aldo Costa menesztése, végül a szálakat a kezében tartó elnöknek, Luca di Montezemolónak is vállalnia kellett a felelősséget. Bár Alonso alig egy hónappal ezelőtt, Monzában az Origo GPhírek-nek azt állította, Montezemolo távozása nem befolyásolja a jövőjét, a Ferrari valójában már akkor barátságtalanabb közeggé vált számára, amikor a korábbi csapatfőnök, Stefano Domenicali áprilisban lemondott.

A kívülállóként, Forma-1-es tapasztalatok nélkül a helyére lépő Marco Mattiacci érkezését jórészt gúnyos mosollyal fogadták a paddockban, de idővel egyértelművé vált, hogy a kezdetben szinte komikusan szűkszavúnak tűnő menedzser a sokak által túl elnézőnek tartott Domenicaliétól drasztikusan eltérő vállalatvezetési stílust képvisel. A hozzáállását jól példázza, hogy amikor a Belga Nagydíj hétvégéjén megkérdezték, mivel akarja elégedetté tenni Alonsót, szárazon annyit felelt: „Nem az a dolgom, hogy őt elégedettebbé tegyem."

Alonso és Mattiacci elhidegültek egymástól Forrás: Ferrari

Ez a kapcsolatukon is meglátszott. Míg Alonso Domenicalival kifejezetten baráti viszonyt ápolt, Mattiaccival hamar elhidegültek egymástól, és a héten állítólag heves veszekedés előzte meg a szakításukat. Az elvárásaik nem találkoztak, míg ugyanis Alonso a hírek szerint még nagyobb fizetésért akart maradni a Ferrarinál, az újabb építkezési fázisba lépő csapat garanciákat kért tőle arra vonatkozóan, hogy hosszú távon is számíthatnak rá. Csakhogy a spanyol ász kritikus ponthoz érkezett: hiába tartják a legtöbben őt a mezőny etalonjának, miután öt szezont némi túlzással eltékozolt a pályafutásából, talán most, 33 évesen nyílik alkalma utoljára komolyan váltani. 2006-ban, amikor Schumachert nagy csatában legyőzve másodszor is világbajnok lett a Renault-val, kevesen gondolták volna, hogy nyolc évvel később nem lesz több cím a zsebében; a Ferrarival aratott ugyan 11 nagydíjgyőzelmet, de a maranellói kalandját így is nehéz sikerként elkönyvelni. A célt, hogy Schumacherhez hasonlóan felvirágoztassa az istállót, nem érte el.

Ez persze nem rajta múlt. Alonso az idén, Kimi Räikkönen oldalán már sokadszor bizonyította, hogy minden egyes körben a maximumot hozza ki az autójából, és senki nem is hibáztatta a pilótákat a Scuderia vergődéséét. Mattiaccit ugyanakkor irritálhatta, hogy a Ferrari mostanra túlságosan is Alonso köré épült, aki az ezt rendszeresen cáfoló hangzatos szólamok ellenére nagyobbra nőtt az egész csapatnál.

Oda térhet vissza, ahonnan kiutálták

Az év elején még abszurdnak tűnt, hogy Alonso valaha visszatérhet a McLarenhez. 2007 végén viharos körülmények között, szerződésének lejárta előtt távozott tőlük, miután csak egyetlen ponttal maradt le a vb-címről, de helyrehozhatatlanul megromlott a viszonya a csapat akkori főnökével, Ron Dennisszel. A kapcsolatuk odáig fajult, hogy Alonso – aki úgy érezte, az istálló saját nevelésű újonca, Lewis Hamilton oldalán nem kapja meg a kétszeres világbajnokként neki kijáró tiszteletet – a hírhedt Ferrari-McLaren kémügyben megzsarolta Dennist pár terhelő bizonyítékot tartalmazó céges emaillel.

Dennis a múlt télen újra átvette az irányítást a McLaren felett, ami látszólag végképp elzárta a visszavezető utat Alonso előtt. Bár Alonso az elmúlt évek során számtalanszor hangsúlyozta, hogy nem személyesen Hamiltonnal volt baja, hanem azzal, ahogy Dennis kezelte a helyzetet, a feszültség forrása mégiscsak a brit versenyző volt. Ő azonban már nincs a McLarennél, és ez bizonyára megkönnyítette, hogy Alonso kibéküljön egykori csapatfőnökével. Aki egyébként valószínűleg szándékosan húzódott meg a háttérben, ezzel is azt üzenve, hogy a hétköznapi ügyekbe már nem akarja beleártani magát. Boullier azért szükség esetén ott lesz ütközőnek Alonso és Dennis között, biztos, ami biztos.

Még a McLaren sem tuti

Bármilyen valószínű, hogy Alonso jövőre a McLarennél fog kikötni, ez nem teljesen lefutott ügy. „Még nem döntöttem el, hogy mit csináljak. Sok lehetőségem van, de egyelőre minden a terv szerint halad" – mondta a szuzukai időmérő után, azt állítva, hogy már hónapok óta tudja, mit szeretne. Ennek ellenére úgy hírlik, kopogtatott a Mercedes és a Red Bull ajtaján is, ez a két csapat azonban nemet mondott neki. A Mercedes párosa így is elég erős, a Red Bull pedig egyrészt szeret a saját junior programjából válogatni, másrészt a csapat motorsport tanácsadója, Helmut Marko célzott rá, hogy Alonso hírhedt intrikussága nem jó reklám. „Mi produktív, konstruktív légkört szeretnénk, és a fiataloktól ezt is kapjuk" – jelentette ki.

Hamilton és Alonso 2007-ben, a McLarennél. Két dudás nem fért meg egy csárdában Forrás: AFP

A McLaren versenyigazgatója, Eric Boullier a napokban elismerte, hogy fontolóra veszik Alonso szerződtetését, amennyiben szabaddá válik, de sietve hozzátette: „Nem azt mondom, hogy feltétlenül őt választanánk." Boullier még szombat délután, a Red Bull bejelentését követően is kitartott amellett, hogy a csapat nem döntött a 2015-ös versenyzőiről, és ugyanezt állította Dennis is.

Alonso eltaktikázhatta magát

Éppen ezért a paddockban sokan úgy vélik, bár Alonso most igyekszik jó képet vágni a fejleményekhez, valójában eltaktikázta magát, és meglepetésként érte a Vettellel kapcsolatos hír. Vettel biztosan nem jelentette volna be a távozását a Red Bullnak, ha előzőleg nem állapodik meg új csapatával, a Ferrari tehát Alonso feje felett döntött, és ezzel mattot adott neki. Nem maradt igazi alternatívája, így elvileg még az sem zárható ki – bár kicsi rá az esély –, hogy amennyiben nem sikerül megállapodnia a McLarennel, jövőre szabadságot vesz ki, mint Alain Prost 1992-ben.

Alonso dilemmája az volt, hogy valós teljesítmény helyett ígéretek közül kellett választania. A Ferrarinál végre tényleges, a szervezeti struktúra egészét és a stratégiai szemléletet is érintő változások indultak el, de így sem feltétlenül tudnak majd visszatérni a csúcsra egy-két éven belül, ahogy a Honda és a McLaren közös múltja sem jelent garanciát a jövőbeli sikerekre. Az ígéretekből már saját versenypályát építhetne, ám ha rosszul dönt, Alonso a McLarennél ugyanabban a helyzetben találhatja magát, mint anno a Ferrarinál – csakhogy nincs újabb öt éve, amit építkezéssel tölthet.

Miért megy el Vettel a Red Bulltól?

A számára legrosszabb, rémálomba illő forgatókönyv az lenne, ha ő a McLarennél küszködne tovább, míg a Ferrarival Vettel csinálná meg azt, ami neki nem sikerült: pár éves alapozás után visszavezetné a csúcsra a csapatot. Márpedig ez is benne van a pakliban.

Vettel távozása a Red Bulltól elsőre logikátlannak tűnhet, holott az időzítés valójában mind az ő, mind a csapat szempontjából közel van a tökéleteshez. Az elmúlt tizenöt év alatt, amióta a cég programjában szerepelt, mindent elértek együtt, a sorozatban megnyert négy F1-es vb-címet nehéz lenne felülmúlni. Kívülről nem egyszerű átérezni, hogy a frontvonalban töltött idő milyen hihetetlenül sokat kivesz a versenyzőkből, és nem vitás, hogy Vettel kicsit belefáradt az előző négy, óriási fizikai és mentális állóképességet követelő szezon idegőrlő hajtásába. A 3-4. helyért folytatott harc nyilván nem motiválja különösebben, és Alonsóval ellentétben, aki még nem jutott fel a csúcsra a jelenlegi csapatával, nincs előtte cél, amiért igazán küzdhetne. Érthető, hogy új kihívásra volt szüksége.

Vettel a Red Bull-lal már elérte, amit lehetett, és motiválatlanul már nem nyújtotta a maximumát Forrás: Red Bull

A távozását menekülésnek foghatják fel, pedig az, hogy az idén nem kerekedett simán fiatal csapattársa, Daniel Ricciardo fölé, éppúgy lehet okozat, mint ok. „Nem azért megyek el, mert nem szeretem a csapatot, vagy bárkivel gondom lenne. Nem futok el semmi elől" – szögezte le. „Csak a belső hang azt súgta, hogy valami újat kell csinálnom."

Nem volt könnyű

„El lehet képzelni, hogy milyen nehéz volt meghozni ezt a döntést" – tette hozzá. „Minden egyes versenyt élveztem, hihetetlenül jó sorozaton vagyunk túl. Egy boldog helyet hagyok el. Ennek semmi köze nincs az idei eredményeinkhez, csak úgy éreztem, most van itt az ideje váltani. Tele vagyok reményekkel."

Vettel számára az elmúlt napokban nyílt meg az út, mert az eredetileg 2015-ig szóló szerződésében szereplő záradék állítólag kikötötte, hogy ha szeptember 30-án nincs az egyéni összetett első három helyezettje között, szabadon távozhat. A döntésébe japán idő szerint csak péntek este 10-kor avatta be a Red Bull főnökét is, Christian Hornert, aki elismerte, hogy „ha valaki lélekben már nincs itt, egy papírfecni semmit nem számít." Egyébként ő kotyogta ki, hogy Vettel a Ferrarihoz megy, ami valószínűleg szándékos fricska volt, Maranello (és Alonso) ugyanis még nem állt készen a bejelentésre.

Sokan távoznak a Red Bulltól

Vettel lépése azért is szerencsés, mert hiába épített jó autót az idén, a Red Bull jövője sem bombabiztos, hiszen Adrian Newey a háttérbe vonult, az aerodinamikai főnök, Peter Prodromou pedig átigazolt a McLarenhez. Kristálygömbje senkinek nincs, egy ilyen manőver természetesen bárhogy elsülhet, de Vettel egy talán leszálló ágban lévő csapatot hagy el egy talán felszálló ágban lévő csapat kedvéért: a Ferrari a romokat eltakarítva most kezd el újra építkezni, és ő ott lehet, amikor lefektetik az alapokat. Ráadásul régóta hangoztatja, hogy egyszer szeretne a Ferrarinál versenyezni, és 27 évesen elég fiatal ahhoz, hogy ha esetleg az ő maranellói kalandja is balul sül el, még pályát módosíthasson. A levegőváltozás általában mindenkinek használ, és Vettel Ricciardo mellett csorbuló hírnevét újra fényesebbé teheti, ha egy másik csapatnál is bizonyít. Amíg erre nem kerül sor, a győzelmeit sokan óhatatlanul csak a Red Bull technikai fölényének fogják tulajdonítani.

Az idő Vettel oldalán áll, a döntése azonban semmiképpen sem gyáva menekülés. Ellenkezőleg: egy jobb csapatot (mert a Red Bull pillanatnyilag kétségkívül az) elhagyni egy rosszabbért mindig bátor lépés, ahogy Schumacheré is volt csaknem húsz évvel ezelőtt, 1995 végén.

A Red Bull is jól jár

A hab a tortán, hogy egy négyszeres világbajnok elvesztése hiába tűnik súlyos csapásnak, az időzítés a Red Bull szempontjából sem lehetne kedvezőbb. Ricciardóról az idén bebizonyosodott, hogy éppúgy lehet rá építeni, mint négy-öt évvel ezelőtt Vettelre, aki nélkül tehát az istálló nem fogja elveszíteni az egyensúlyát. Megengedhetik maguknak, hogy Danyiil Kvjat személyében egy majdnem újoncot léptessenek elő a helyére házon belülről. Pontosan erre valók a tehetségkutató programok; a Red Bullnál ezért áldoznak dollármilliókat a fiatalok pályájának egyengetésére.

A Ricciardo-Kvjat páros nemcsak különösen motivált, hanem sokkal olcsóbb is a Vettel-Ricciardo duónál, ami szintén nem elhanyagolható szempont, hiszen a fizetésükön megspórolt pénzt akár a fejlesztésekbe is vissza lehet forgatni. Ráadásul, ahogy az tavaly egyértelműen kiderült, Vettel további győzelmeinek alig lett volna hírértéke – a Red Bull fő profilja a marketing, és ez a nyerő páros, mint termék, mostanra kifutott.

Arra viszont sokan kíváncsiak lesznek, hogy Vettel mire megy a Ferrarinál, a váltás tehát a Forma-1 egészére pezsdítően hat. A kockázat Alonso számára a legnagyobb.

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!