Ferrari-botrányos múlttal tér vissza az Osztrák GP

Az Osztrák Nagydíj helyszíne idilli környezetben fekszik, ám az alpesi nyugalom csak a versenypálya határáig tart: a megtévesztően egyszerűnek tűnő vonalvezetésen rendszeresen látványos futamok zajlottak, meghökkentő és megbotránkoztató jelenetekkel. Volt már itt őzgázolás, levezető körön karambolozó győztes és célfotós siker.

A Forma-1 vérkeringéséből kiesve roppant nehéz visszatérni; ez éppúgy igaz a nagydíjakra, mint a versenyzőkre. Korábban mindössze két országnak, Argentínának és Mexikónak volt olyan szerencséje, hogy több mint tíz éven át böjtölve újra F1-es versenyt rendezhetett (az utolsó két Svájci Nagydíj 1954-ben és 1982-ben volt, ám az utóbbi csak névleg volt Svájcban, a futamot valójában a dijoni pályán tartották), míg a pályák esetében csupán további háromnak adatott meg a hasonló visszatérés: Spa-Franchorchampsnak, Fudzsinak és Indianapolisnak. Interlagos és a Nürburgring anno pont tíz évnyi szünet után került vissza a bajnokságba.

Michele Alboreto, Alain Prost és Stefan Johansson az 1986-os Osztrák Nagydíj dobogóján Forrás: AFP/Daniel Janin

E pályák kivétel nélkül jelentős kozmetikázáson estek át, mielőtt ismét részesei lehettek a versenynaptárnak, éppen ezért unikumnak számít, hogy az Osztrák Nagydíj helyszíne lényegében ugyanolyan formában köszönti újra a mezőnyt, mint legutóbb, 2003-ban. Az időközben a Red Bull tulajdonába került, s Red Bull Ring névre átkeresztelt létesítményben természetesen kipofozták a paddockot és a lelátókat, de az aszfaltcsík hossza és vonalvezetése egyetlen métert sem változott. És ez milyen jó!

Pedig ránézésre nemigen találhatnánk egyszerűbb pályát: mindössze kilenc számozott kanyar található rajta, kevesebb, mint a bajnokság helyszínei közül bármelyikben. Nyoma sincs egymásba fonódó lendületes íveknek vagy derékszögű fordulók tömegének, a látszat mégis csal, és a Forma-1 történetében itt lehet az egyik legmagasabb az egy kanyarra jutó vezetői hibák száma. Az Ausztria középső vidékén, festői környezetben fekvő Stájerország alpesi nyugalma nem jellemző az itteni versenyekre, szinte minden évből fel lehet idézni valamilyen emlékezetes pillanatot.

Ez szoros volt

Bíztató jel lehet a hétvégére, hogy a korábban A1 Ringnek hívott pályán, amely előzőleg 1997 és 2003 között szerepelt az F1-es naptárban, általában senki sem lógott meg nagyon a többiektől: ebben az időszakban csak 2000-ben haladta meg a győztes előnye a 6 másodpercet. 2002-ben Michael Schumacher csupán 182 ezreddel előzte meg Rubens Barrichellót, ám a sikere nem ettől maradt emlékezetes, hanem attól, hogy brazil csapattársa a Ferrari utasítására átengedte neki az 1. helyet, közvetlenül a célvonal előtt lelassítva. A Ferrari később egymillió dolláros bírságot kapott, de nem amiatt, hogy a bajnokságot kényelmes előnnyel vezető Schumachernek ilyen húzással adták oda a győzelmet, hanem azért, mert versenyzői nem követték a protokollt a dobogón (a német kezdeményezésére helyet és trófeát cseréltek a pódiumon). "Nem tudok örülni ennek a győzelemnek. Élveztem a versenyt, kivéve az utolsó száz méterét" - ismerte el utólag Schumacher.

Mindazonáltal nem mindig kellettek ilyen botrányos közjátékok a szoros befutókhoz, s további öt alkalommal fordult elő, hogy az első két helyezetett alig egy másodperc választotta el. A legszorosabb kétségkívül az 1982-es futam volt, amelyen Elio de Angelis a célvonalhoz érve 5 századot meg tudott őrizni az utolsó kör előtt még 1,6 másodperces előnyéből Keke Rosberg előtt. Ez a pálya előző, hosszabb verzióján, az Österreichringen történt, ahol a jelenlegi élesebb kanyaroknak még nyújtott, döntött és gyorsabb íve volt.

Meglepő és mulatságos

Az Osztrák Nagydíj történelme bővelkedik váratlan eredményekben és megmosolyogtató eseményekben. 1975-ben leszakadt az ég, és a szervezők 29 kör után úgy döntöttek, hogy leintik a futamot. Az élen ekkor az olasz Vittorio Brambilla állt, aki korábban még nem nyert versenyt, s annyira megörült a kockás zászlót elhagyva, hogy öklével a levegőbe csapott - ettől elvesztette uralmát az autója fölött, és a vizes pályán megpördülve orral a palánkba csapódott. A tiszteletkört így egy erősen megrongálódott járművel kellett megtennie.

Jarno Trulli 1997-ben az A1 Ringen tűnt fel, és kis híján nyerni tudott a Prosttal Forrás: AFP/Pierre Verdy

A következő két évben szintén új győztest avatott a pálya: 1976-ban John Watsont, 1977-ben Alan Jonest intették le elsőnek. Watson a fogadalmát betartva leborotválta a szakállát első győzelme után, Jones sikere pedig annyira váratlan volt, hogy a rendezőket is felkészületlenül érte. "Nem volt meg nekik az ausztrál himnusz felvétele arra az esetre, ha nyernék! Ehelyett a közönségből egy részeg fazon a 'Happy Birthday' dallamát fújta egy trombitán" - emlékezett vissza Jones.

A modernizálás után az A1 Ringen hívta fel magára a figyelmet 1997-ben Jarno Trulli is, aki a Prost nem túl erős autóját vezetve a távnak körülbelül a feléig az élen haladt, s csak egy motorhiba fosztotta meg attól, hogy a 2. helyen érjen célba. Az akkor még újonc olasz versenyző sorsdöntően elszalasztott lehetőségként tekint arra a futamra, melyen végül Jacques Villeneuve győzött. "A karrierem teljesem másként alakult volna (ha nyerek), mert akkor át tudok igazolni egy erősebb csapathoz. Sokkal könnyebb, ha egy jó autó áll az ember rendelkezésére, de így egy másik utat kellet bejárnom, mindent kezdhettem elölről" - mondta több mint egy évtizeddel később.

Baleseti gócpontok

A osztrák pálya lejtőkön és emelkedőkön található féktávjai rendszeresen megtréfálták a pilótákat, ami gyakran vezetett hatalmas balesetekhez. Nem egyszer már a célegyenesben összeakadt néhány autó, de ha ezt sikerült elkerülni, az első kanyarok garanciát jelentettek arra, hogy valaki úgyis elszámolja magát, és hamar csökkenésnek indul a versenyben lévők létszáma.

Mark Donohue, aki 1975-ben az Osztrák Nagydíjon szenvedett halálos balesetet Forrás: AFP

A Forma-1 egyik legbizarrabb ütközése is itt következett be, amelyben csak egy versenyző volt érintett - a másik fél egy őz volt. Stefan Johansson 1987-ben, az egyik edzésen gázolt el egy, a pályán átrohanó jószágot. "Arra sem volt időm az ütközés előtt, hogy beletapossak a fékbe" - közölte a McLaren svéd versenyzője. "Az első felfüggesztés teljesen kiszakadt a vázból, csak négy lyuk tátongott a bekötő pontok helyén. Utána az autó teljes bal oldala leamortizálódott, beleértve a hátsó futóművet is. Nem tudtam sem fékezni, sem kormányozni, és sokáig csúsztam a nedves füvön, mielőtt nekicsapódtam valaminek, így volt időm gondolni arra, hogy 'ebből óriási baleset lesz', ami sosem kellemes. Szerencsém volt, megúsztam néhány törött bordával és hátfájással."

Sajnos nem mindenki volt ennyire szerencsés: 1975-ben az amerikai Mark Donohue egy defekt miatt bekövetkező kicsúszás után életét vesztette. A balesetet követően még nem tűnt úgy, hogy komoly baja lenne, de a fejfájása nem szűnt meg, és a grazi kórházban másnap kómába esve meghalt.

Az Osztrák Nagydíjról az előzetesünket itt olvashatják.

Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!