Ezt a Mercedest nehéz lesz elkapni

Hacsak az autóik nem romlanak el. Az edzéseken elért legjobb köridők mögé nézve is Hamilton és Rosberg volt a leggyorsabb az idény első napján, de a hosszú etapokon a Red Bull üldözi őket – a Ferrari lassabb a Williamsnél és a McLarennél is. Háttérelemzésünk a melbourne-i esélyekről.

Aligha túlzás kijelenteni, hogy a Forma-1-ben régóta nem vártak valamit olyan őszinte kíváncsisággal, mint a 2014-es Ausztrál Nagydíj első edzésnapját, amely a második turbókorszak nyitányát jelentette. Tényleg a Mercedesnek áll a zászló? A Red Bull vergődik? A Ferrari titkolózott az előszezonban? Eljött az ideje, hogy beigazolódjanak vagy megdőljenek a tesztek alapján született teóriák.

Az örök szkeptikusok nyilván azt mondják majd, hogy a szabadedzésekből semmi nem derül ki a versenyre, a versenyből pedig a szezon egészére nézve. Ebben van is egy szemernyi igazság, hiszen vasárnapig a csapatok még fejlődni, a pályaviszonyok változni fognak, és túl hosszú az idény, semhogy a végéig rögzüljenek a jelenlegi erőviszonyok. A történet azonban kevésbé misztikus, mint amilyennek tűnhet: a saját formáját is mindenki azokból az adatokból ítéli meg, amelyeknek egy része – elsősorban a köridők és a gumik típusa – számunkra is elérhető. Az üzemanyagszintekkel persze lehet trükközni, a sokéves tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a péntek délutáni szabadedzésen futott hosszú etapok alapján egész pontosan felmérhető a csapatok sorrendje.

A Mercedes a versenyen meg fog lógni, ha nem változik a helyzet; a tempófölényüket kihasználhatják arra is, hogy spóroljanak a benzinnel Forrás: AFP/Saeed Khan

S hogy most mit mutatnak? A téli papírformának megfelelő, egyértelmű Mercedes-fölényt. Az még nem lenne különösebben érdekes, hogy a nap két legjobb körét Lewis Hamilton és Nico Rosberg teljesítette – mindketten egy egykörös, időmérőszimuláció-szerű sprint során –, ám az előnyük a hosszabb etapokon sem volt kisebb.

Míg tavaly a szuperlágy és a közepes gumikat választotta a pályához, a Pirelli ezúttal a lágy keverékűeket vitte el Melbourne-be az utóbbiak mellé. Ezt elsősorban az indokolta, hogy az Albert Parkban viszonylag sok a kemény kigyorsítás, ahol a hátsó kerekek az új hajtáslánc által biztosított óriási nyomaték miatt hajlamosak kipörögni. Mivel a közepes gumik várhatóan nem okoznak majd nekik különösebb fejtörést, a csapatok ma zömében a lágyakkal gyakoroltak a versenyre, hogy feltérképezzék az elhasználódással kapcsolatos jellemzőiket. Igazán hosszú etapot a közepes Pirelliken csak Felipe Massa tett meg: a Williams úgy hasonlította közvetlenül össze a kétféle gumit, hogy egymással teljesen szinkronban köröztette őt és Bottast. A brazil átlagosan 1,1 másodperccel volt lassabb a csapattársánál, ami nem rossz eredmény, ha meggondoljuk, hogy az első körben kb. 2 másodperc volt a különbség a két keverék között, természetesen a lágy javára.

A Williams első ránézésre nem sziporkázott az edzéseken – délután a legjobb körük csak a 8. illetve 12. helyre volt elég –, de ez csak a látszat. Egyrészt a többiekkel, például a Mercedesszel ellentétben egyikük sem egy sprint során érte el az eredményét, hanem Bottas például egy 6 körös etap 2. körében, és amikor később 16 kört teljesített egyhuzamban, különösen kiegyensúlyozott időket autózott. Lényegében végig 1:34.5 és 1:35.5 között maradt, és a trendje a lágy gumikon is csekély kopást sugallt.

Az egyes csapatok legjobb hosszú etapjai a lágy gumikon péntek délután (X: kör, Y: köridő) - kattintva több pilóta köridejei láthatók Forrás: Farkas Péter (Origo)

A Mercedes azonban elérhetetlen volt. Ha mindenkinek a köridő-grafikonjáról levágjuk a hűtőköröket jelző, kiugró csúcsokat, reprezentatívnak tekinthető eredményre jutunk, és a fölényük azonnal egyértelművé válik. Nico Rosberg 1:34.036-os átlaga (ezt 12 körben érte el, amelyből csak egyet kellett kihúzni) fél másodperccel jobb a legközelebbi külső ellenfeléénél, bár úgy tűnik, a gumikat jobban elhasználta közben, mint mások. Hamilton, aki 13 körös etapjában többször lassított vissza, szinte pontosan 2 tizeddel maradt el tőle, cserébe viszont nem lassult, hanem gyorsult a bokszkiállásához közeledve. A versenyen a mindenkire leselkedő műszaki problémák mellett biztosan az lesz a döntő tényező, hogy az egyes pilóták mennyire tudnak a benzinnel és a gumikkal spórolva, mégis gyorsan vezetni. Az Albert Parkban magasnak számít a fogyasztás, ezért a rajttól a célig érvényes 100 kg-os limit betartása nem lesz gyerekjáték, de nincs ellene apelláta: az FIA már figyelmeztette a csapatokat, hogy szigorúan betartatja a szabályokat, vagyis aki átlépi a határt akár egy dekával is, azt automatikusan kizárják.

Korrigált etapátlagok a lágy gumikon:
A kiugróan lassú körök nélkül

1. Rosberg 1:34.036 (11 kör)
2. Hamilton 1:34.235 (11 kör)
3. Vettel 1:34.592 (12 kör)
4. Bottas 1:34.809 (13 kör)
5. Button 1:35.071 (12 kör)
6. Alonso 1:35.116 (10 kör)
7. Pérez 1:35.283 (15 kör)
8. Hülkenberg 1:35.320 (15 kör)

Alighanem meglepetés, hogy a Mercedes legveszélyesebb ellenfele a Red Bull lehet. Péntek délután Vettel hosszú etapja közelítette meg a leginkább Rosbergét, s bár a teszteken látottak alapján kisebb csoda lenne, ha az RB10 kibírná a versenytávot, ez már nem tűnik lehetetlennek, hiszen a két edzésen 115 kört tettek meg vele hiba nélkül. „Ez óriási megkönnyebbülés volt, rengeteget dolgoztunk érte" – ismerte el Vettel. Valóban egyértelmű, hogy a Red Bullnál nem a lábukat lógatták a bahreini nyűglődés óta. Természetesen várható volt, hogy egy ilyen technikai és humán erőforrásokkal rendelkező csapat előbb-utóbb behozza a lemaradását, de ennyire korai feltámadásra kevesen számítottak. Az előzmények tükrében különösen lenyűgöző, hogy a hűtéssel nem akadt komoly gondjuk, hiszen a teszteken az autójuk gyakran füstölögve tért vissza a garázsba.

Vettel egyszerre teljesítette a hosszú etapját Räikkönennel, akit meg is előzött a pályán Forrás: AFP/Paul Crock

A Ferrari egy mért körben jó tempót diktált, a hosszú etapjuk azonban sem a köridők, sem a gumikopás szempontjából nem volt igazán meggyőző. Az átlagos hátrányuk – akárcsak a McLarennek – a Mercedeshez képest egy másodpercre rúgott körönként, ráadásul Kimi Räikkönen előszezoni kálváriája Melbourne-ben is folytatódni látszott: szemlátomást nem tudott annyira belerázódni a ritmusba, mint Fernando Alonso, és még néhány kisebb akadály (köztük egy elrontott próbarajt) is hátráltatta.

A kilátásokat alighanem Jenson Button foglalta össze a legjobban, megjegyezve, hogy a Mercedes szerinte valójában egy másodpercet is verhet a többiekre. „Mi távolról sem vagyunk a leggyorsabbak, de az kicsit meglepő, hogy nekik ekkora előnyük van mindenkivel, még a Williamsszel szemben is, amely a gyors kanyarokban elég nehezen vezethetőnek tűnik" – mondta.

Hányan esnek ki?

Noha pénteken aránylag kevés volt a műszaki hiba – a súlyosabbak leginkább a Renault két csapatára, a Lotusra és a Caterhamre összpontosultak –, a végeredmény szempontjából a megbízhatóság mindenképpen döntő lesz. Jóllehet, csak egy rossz olajszenzor miatt, de intő jel volt, hogy Hamilton Mercedese reggel már a legelső körében megállt. Ilyesmi bármikor, bárkivel megtörténhet a versenyen is, egy csapásra átrajzolva a képet. Eljutni a célig már fél siker lesz, ezért vasárnap tulajdonképpen semmilyen végeredmény nem lenne igazi meglepetés.

Az Albert Park vonalvezetése. A szektorok határait T1, T2, T3 jelzi Forrás: FIA

Kérdés viszont, hogy a tempó mennyivel lesz lassabb a tavalyinál. Hamilton délutáni, 1:29.625-ös köre 3,7 másodperccel maradt el Vettel egy évvel ezelőtti idejétől, és már a rövid elemzésből kiderül, hogy egy durva átlaggal számolva a veszteség kanyaronként 3-4 tizedmásodperc, amely a kisebb leszorítóerőből (nem utolsósorban a befújt diffúzor hiányából), valamint a keményebb gumikból adódik.

A részidők így változtak tavaly óta:
Az S1, S2, S3 a pálya szektorait jelöli

Ideális kör 1:25.650 => 1:29.498 (+3,848)

S1 28,459 => 29,825 (+1,366)
S2 22,968 => 23,835 (+0,867)
S3 34,223 => 35,838 (+1,615)

Az összes délutáni részidő itt tekinthető meg

Igazi kanyarból az S1-ben három, az S2-ben kettő, az S3-ban pedig négy van, és az időveszteség az egyes szektorokban nagyjából épp ezzel arányos. Persze valójában a pontos vonalvezetéstől függ, de Melbourne-ben a többi pályához viszonyítva valószínűleg meglehetősen nagymértékű a lassulás az egy évvel ezelőttihez képest, mert nincs olyan igazán hosszú egyenes, ahol a kisebb légellenállás és a nagyobb nyomaték előnyei teljes valójukban megmutatkoznának. Ez látszik a ma mért végsebességeken is, amelyek nem múlják felül jelentősen a tavalyiakat – sőt, bár ez nyilván a beállítások függvénye, Button 1,4 km/ó-val még lassabb is volt az egyenesben, mint akkor.

Az egyes motorokkal elért végsebességek
km/ó-ban

Mercedes 313,0 => 317,8 (+4,8)
Ferrari 311,8 => 315,1 (+3,3)
Renault 308,9 => 310,5 (+1,6)

Az már a mai edzéseken kiderült, hogy az autókat nehezebb lett vezetni. A versenyzőknek rendkívül óvatosan kell bánniuk a gázpedállal, ha nem akarnak megforogni a kigyorsítások alatt, a fő kihívást azonban az új, brake-by-wire rendszerű hátsó fékek jelentik; ezekkel a Toro Rossónak gyűlt meg a leglátványosabban a baja, de szinte mindenki átélt miattuk ijesztő pillanatokat a kanyarok bejáratánál. Mivel az Albert Parkban még régi vágású kavicságyak is leselkednek az autókra az uniformizált aszfaltozott bukóterek helyett – Romain Grosjean és Nico Hülkenberg számára azokban is ért véget a délutáni edzés –, a versenyen könnyű lesz végzetes bakit elkövetni. Az utóbbi években mindkettőből kirívóan keveset láthattunk, de úgy tűnik, a műszaki hibákkal karöltve visszatérhetnek a vezetési hibák miatti kiesések is.

És az autók hangja? Nos, az kétségkívül diszkrétebb lett. Ennek ugyanakkor van egy jó oldala is: a motorzúgás mellett hallani lehet a gumik csikorgását, ami az elmúlt időszakban megszokotthoz képest kifejezetten meglepő élmény.

Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!