A 2013-as Monacói Nagydíj eseményeit látva akarva-akaratlanul is a Túraautó-világbajnokság legutóbbi futama jutott eszembe, ahol az időmérő edzésen a versenyzőket azért büntették meg, mert nagyon lassan teljesítették a mért körük előtti felvezető köreiket. Hivatalosan (egy sokféleképpen értelmezhető szabály szerint) a túl lassú tempóval csorbították a sorozat hírnevét.
Monacóban a világ legjobb versenyzői a legfejlettebb és leggyorsabb versenyautókkal vonatoztak - kisebb megszakításokkal - két órán keresztül körönként 5-10 másodperccel lassabban a legjobbjuknál, hogy vigyázzanak az abroncsokra. Nem csoda, hogy a rajtnál sem kockáztattak semmit, nagyjából simán begurultak minden kanyarba. Pedig ez lenne a verseny legérdekesebb pontja, ehelyett egy szánalmas körözgetés első fejezeteként fog bevonul a krónikákba, amit kiábrándító módon csupán a balesetek tudtak megtölteni izgalommal.
A Forma-1-nek sikerült a szezon legfontosabb eseményén, a versenyzésre amúgy korlátozottan alkalmas monacói pályán prezentálnia, hogy az utóbbi pár évben végérvényesen gumispórolási gyakorlattá fajult. Márpedig ebben a játszmában senki sem fogja az első pillanatokban kiteríteni a kártyáit, így sajnos nem várhattuk, hogy a pilóták az első körökben egymásnak essenek. Persze reménykedtünk, de a látottak siralmasak voltak, hiszen az egyes kanyarig nem történt semmi a komplett élmezőnyben, csak a tizenharmadik helyről rajtoló (és ott beragadó) Romain Grosjeant tudta megelőzi Daniel Ricciardo és Valterri Bottas.
Sebastian Vettel esete tökéletesen prezentálta, hogy bár a monacói helyszín nagyon fontos a szponzoroknak, ez a pálya nem éppen ideális valódi küzdelemre. A német ezzel az elindulással egy ideális világban, egy normális helyszínen, egy kicsivel hosszabb egyenesben megelőzte volna mindkét Mercedest, de Monacóban esélye sem volt ellenük. Nagyjából 20 méterig élvezhette, hogy ő a király, majd elfogyott előtte a hely. Game Over. Később még a Mirabeau-nál is próbálkozott, de ott sem volt sok esélye a támadásra.
Persze mindig vannak, akik profitálnak más kárából, és ezúttal a két Mercedes számára tökéletes volt, hogy a pályán nincs hely a fickándozásra. Ha nem rontják el a rajtot, akkor lehetetlen elmenni mellettük - ezt be is bizonyították. Nico Rosberg és Lewis Hamilton annyira szépen összedolgozott, hogy már ezért érdemes lenne megveregetni a vállukat, majd Rosberg az egész futam alatt nagyszerűen élt a helyzetével. A rajt jelentéktelenségére az is tökéletes példa volt, hogy Kimi Räikkönen ezúttal nem indult túl jól, de még ennek ellenére is meg tudta tartani a helyét Fernando Alonsóval szemben. Mint már korábban írtam, az első előzést Ricciardo és Bottas tudta kivitelezni, ehhez azonban Grosjean hatalmas hibája is kellett.
Szerencsére az első kört még feldobta pár izgalmas esemény, de egyik sem a mezőny elején történt. Jenson Button a Casino felé valahol meg tudta előzni Adrian Sutilt, majd a pálya leglassabb kanyarjában, a 6-osban összeakadtak. Itt egyébként Giedo van der Garde is lebombázta Pastor Maldonadót, aki az első vezetőszárnya egy részét már korábban elvesztette. A caterhames újonc nem kalkulálta be, hogy torlódás lesz.
Button még az alagút után és az uszodánál is betámadta csapattársát, Sergio Pérezt, de a fiatal mexikói mindkétszer sikán-átvágással tartotta meg a helyét. Ezen kívül nem történt semmi az első körben, és a belső kamerás felvételekből rossz volt nézni, hogy a versenyzők mennyire spóroltak a gumikkal. Hol vannak már a régi szép idők, amikor Ayrton Senna vagy Michael Schumacher a siker érdekében a versenyen is sorban futották az időmérős köröket?
Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!
Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!