Mostantól Vettelt kell utálni - Szepangi Görbe Tükör

Sebastian Vettel magánakciója a Malajziai Nagydíjon Mark Webberrel szemben megbocsáthatatlanul sportszerűtlen, a főnökeivel szemben pedig illojális volt, de a kulisszák mögé pillantva korántsem olyan fekete-fehér, mint amilyennek elsőre tűnhetett. Egy biztos: magának ártott vele a legtöbbet.

Sebastian Vettel megítélése már sohasem lesz a régi. Akik már eddig is képmutatónak látták a pályán kívüli, gyanúsan barátságos viselkedését, most végképp úgy érezhetik, hogy megbizonyosodtak az igazukról, és biztosan szerzett magának sok új ellenséget is, magára haragítva őket a Red Bull utasításának cinikus, pökhendi megtagadásával. Ahogy az exversenyző, Patrick Tambay frappánsan fogalmazott, "lehullt a lepel Vettel valódi karakteréről. Az autón kívül mindig mosolyog, és nagyon barátságosnak tartják. Amikor azonban felveszi a sisakját, emberevő harcos lesz belőle. Bármi áron győzni akar." Michael Schumacherhez hasonlóan, aki a stiklijei után sohasem tudta lemosni magáról a sportszerűtlenség bélyegét, egy gyenge pillanatában Vettel is örökre foltot ejtett a saját becsületén. Hét pontot nyert, de sokkal többet vesztett. Senki mást nem okolhat miatta.

A magánakciójával, amikor az egyértelmű parancsára fittyet hányva megelőzte Mark Webbert a Malajziai Nagydíjon, a saját főnökeit hozta elviselhetetlenül kínos helyzetbe. Azokat, akik eddig mindig kiálltak mellette. Nem az előzés volt a gond, hanem az árulás; a hadseregben ezért haditörvényszék járna. A Red Bull szép kis kutyaszorítóba került. Mégis mit csináljanak vele, fenekeljék el, mint egy vásott kölyköt? Vettel pontosan tudta, hogy az ő kezében van az adu ász - sőt valójában ő maga az adu ász -, ezért nem tehetnek ellene semmit. Persze, kirúghatnák, vagy megvonhatnák a fizetése egy részét, csakhogy nekik sem áll érdekükben letörni az aranytojást tojó tyúk szárnyait, ezért túl drasztikus lépésre, amely elvenné a harci kedvét, nem vetemedhetnek. Vettel ösztönösen tisztában van ezzel, és a pillanat hevében annak rendje és módja szerint visszaélt vele. A főnökei ugyan utóbb nem védték meg a nyilvánosság előtt, ahogy a kiábrándult Webber sugallta a dobogón, de mégis mi jelentősége van ennek? A gyakorlatban nem fog változni semmi. Bocsánatot kért, a 25 pont azonban már menthetetlenül az övé.

Persze mások szerint éppen ezzel a manőverrel mutatta meg ország-világ előtt, hogy nem csak egy báb, akit távirányítani lehet a bokszból, hanem vérbeli harcos önálló akarattal, s ha elérhető közelségben érzi a győzelmet, senki és semmi nem állhat az útjába. A sportág legnagyobbjai mind ilyenek voltak, rámenősek a gátlástalanságig, ezt felesleges is szépíteni. Vajon Ayrton Sennáról el tudtuk volna képzelni, hogy felsőbb utasításra engedelmesen kocsikázgat Gerhard Berger mögött? Ahogy annak idején Ron Dennis mondta dühösen, de egyszersmind alig leplezett csodálattal a McLarennél kezelhetetlennek bizonyuló Fernando Alonsóról, "a versenyszellem nem ismer semmilyen határt." Ha eddig azt hittük, hogy Vettel egy kicsit más, hát ezzel az illúzióval most ő maga számolt le.

Mielőtt azonban bárki ügy döntene, hogy ez imponál neki, vegye fontolóra, hogy Vettel szepangi előzése alattomos volt, mert Webber nem számított rá: azt hitte, nem kell támadástól tartania, hiszen a Red Bulltól kétszer is megnyugtatták efelől. Ezért hiába védekezett foggal-körömmel, régi szokása szerint majdnem felkenve a támadóját a bokszutca falára is, amikor végre leesett neki a tantusz, hogy Vettel magasról tesz az utasításra, a motorját előzőleg már takarékra kapcsolta, a harc tehát nem egyenlő feltételekkel folyt. (Amiért nagy kár, mert ez különben az utóbbi idők egyik legszebb előzése lehetett volna.) Elvileg persze nem kizárt, hogy a parancsot hallva addigra Vettel is levette a motorja fordulatszámát - valójában sem erre, sem az ellenkezőjére nincs bizonyítékunk -, de nem valószínű, mert az előzés után a KERS-ét is sokáig az előzéshez való, agresszív beállításban hagyta, és a mérnökének kellett rászólnia a rádión, hogy kapcsolja vissza a normál üzemmódba.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=mw9NavwtVfMpdmic

Miután lejátszották a kis partijukat, Webber félreérthetetlenül felmutatta a középső ujját a pilótafülkében, persze csak a saját megnyugtatása végett, mert Vettel azt a visszapillantó-tükörben már úgysem láthatta. A leintést követően pedig, amikor Vettel kihúzódott a Red Bull bokszutcai irányítóközpontja elé, leckéztető jelleggel bevágott eléje, centikkel húzva el előtte. Joggal volt dühös, mert amit a csapattársa művelt, az vele szemben egyértelműen sportszerűtlen volt.

A dicstelen végkifejlethez vezető események láncolatát felgöngyölítve mégis azt kell mondanom, nem kizárólag Vettel volt a hibás. A főnökei balszerencsés döntések sorozatával eleve robbanásveszélyes helyzetet idéztek elő.

A történet persze az ő bakijával kezdődött: eleve csak azért került Webber mögé, mert túl korán, az 5. körben cserélte slickekre az intermediate gumikat. Ez éppolyan súlyos stratégiai szarvashiba volt, mint a Ferraritól az, hogy a törött első szárnnyal kint hagyták a pályán Alonsót, hátha kihúzza vele az első bokszkiállásig. Elvben mindkét ötlet működhetett volna, de túl nagy volt bennük a kockázat. Aki az élen halad, az csak a legritkább esetben vállalja be elsőként a váltást az esőgumikról a slickekre; bölcsebben teszi, ha megvárja, hogy valaki más, akinek kevesebb a vesztenivalója, ezért többet kockáztathat, megtegye ezt a lépést. Az ő részidejei alapján utána mindenki más azonnal felmérheti a tapadási viszonyokat. Vettel előnye a 4. kör végén már 3,5 másodperc volt, ezért azt is nyugodtan megengedhette volna magának, hogy megvárja, amíg Webber kiáll slickekért, és csak egy körrel később követi a példáját. Ez lett volna a logikus. Ehelyett elsiette döntést, s ezzel egy ki nem kényszerített helyzetben önmagát ítélte a kísérleti nyúl szerepére, tálcán kínálva fel a lépéselőnyt Webbernek, aki éppen az ő részidejeit látva kényelmesen megbizonyosodhatott arról, hogy még két körig érdemes az intereken maradni.

Az első csörtét tehát Webber nyerte meg - pontosabban Vettel vesztette el -, de a német joggal hihette, hogy 7 kör után nem dőlt el a verseny. A második etapban lassacskán felzárkózott a csapattársához, aztán a harmadikban - amikor az ő autóján kemény, Webberén viszont közepes keverékű gumik voltak - végképp utolérte. A 25. körben már csak fél másodperc volt köztük a különbség; ekkor érkezett el a második kritikus pont. Vettelt figyelmeztették a rádión, hogy a gyors kanyarokban túl közel halad a másik Red Bullhoz, amivel elkoptatja a gumikat. Ő erre válaszolt azzal a nem túl elegáns megjegyzéssel, hogy "Mark túl lassú. Állítsátok félre el az utamból!" Amiben egyébként, tegyük hozzá, nincs az égvilágon semmi különös; az összes versenyző elég dörzsölt ahhoz, hogy egy ilyen helyzetben először csapatutasítással próbálja kikényszeríteni a helycserét, mert az a legegyszerűbb. Jól hallottuk például, hogy Nico Rosberg is ugyanezt kérte a Mercedestől, csak egy kicsit udvariasabban. Emlékszünk Alonso Massára tett derogáló megjegyzésére is a 2010-es Kínai Nagydíjon ("Ez röhejes!"), és még sorolhatnánk a végtelenségig.

Vettel, Webber, Hamilton és Massa másodpercben mért lemaradása az aktuális 1. helyezettől a Malajziai Nagydíj 56 körében (nagyítható). A grafikonon jól látszik, ahogy Hamiltonnak (a 35. kör tájékán) lassítania kellett az üzemanyagspórolás miatt, és az is, hogy Massa az első etapban, az intermediate gumikon sok időt vesztett, de a következő háromban tartotta a lépést a Red Bullokkal, a rövid utolsóban pedig gyorsan közeledett hozzájuk

Vettel ekkor harapófogóban volt, mert Hamilton már csak 1,4 másodperccel járt mögötte, és közeledett hozzá. Nem kizárt, hogy Webber szándékosan diktált a kelleténél is lassabb tempót, hátha így a Mercedes DRS-távolságba ér a csapattársához, és megelőzi, ami szintén csak egy megszokott trükk a versenyzők eszköztárából. Vettelnek mindenesetre előre kellett menekülnie Hamilton elől, a Red Bulltól azonban azt a választ kapta, hogy "Sebastian, légy türelemmel, még csak a féltávnál tartunk." Ez alapján joggal hihette, hogy később még lesz alkalma támadni Webbert, aki egyébként ezután fokozta az iramot, alighanem azért, mert rászóltak a rádión.

Vettel ekkor úgy határozott, kihasználja az abból származó előnyét, hogy az időmérőn megspórolt két szett közepes gumit, és az egyiket - egy teljesen újat - a rövid utolsó etapra tartogatja majd, akkor döntve el a küzdelmet. Ez teljesen logikus elképzelés volt. Webber egész délután jobban érezte magát a kemény keverékű Pirelliken, úgyhogy ő egyedül a harmadik etapra választotta a közepeset (tekintve, hogy kemény garnitúrából értelemszerűen csak három állt a rendelkezésére, tehát négy száraz etap lévén az egyikben kénytelen volt a közepes gumikat használni). A korábbi epizód után, amikor Vettel félre akarta állíttatni maga elől, Webber kicsit meglépett, és a kerékcserék harmadik fordulója során közel 4 másodpercre növelte az előnyét. Ezt azért tudta megtenni, mert csapattársánál egy körrel hamarabb állt ki a bokszba.

Hamilton azonban még nála is egy körrel korábban, és ezzel az elévágással végre sikerült neki az, ami a DRS-szel nem: megelőzte Vettelt. Eleinte úgy tűnt, még el is tud húzni tőle, de röviddel később, a 37. körben, figyelmeztették a rádión, hogy vészesen fogy a benzinje, ezért spórolnia kell. "Rengeteg időt lehet veszíteni azzal, ha már a kanyarok előtt ötven-száz méterrel fel kell engedni a gázt" - mondta utóbb csalódottan. Vettel szinte azonnal meg is érkezett a nyakára, két körrel később pedig simán kikerülte a Mercedest, s ezzel újra Webber nyomába eredhetett, aki ekkor már 4,2 másodperccel előtte haladt.

Ez a különbség a következő két körben nem csökkent, így hát Vettel úgy döntött, megkísérli az elévágást. A 42. körben állt ki utoljára a bokszba. A lemaradása túl nagynak tűnt, de vesztenivalója nem volt, egy próbát mindenképpen megért. A Red Bullnál alighanem arra számítottak, hogy Webbert elég lesz két körrel később kihozniuk, de Vettel részidejeit látva a friss gumikon gyorsan meggondolták magukat, és mégis azonnal szóltak az ausztrálnak - erre utal, hogy a szerelői szokatlan módon csak másodpercekkel az érkezése előtt foglalták el a helyüket a bokszutcában. Amikor Webber visszahajtott a pályára, Vettel már a célegyenes végén száguldott, és az első kanyar külső ívén azonnal támadást is indított ellene. A gumijai már bemelegedtek, ezért elvileg ő volt nyerő helyzetben, ám Webber sem ma jött le a gumifalról, és a kemény keverékű, hideg slickeken mesterien védte a következő négy ívet. Egyelőre sikerült elöl maradnia.

Eleve a csodával volt határos, hogy Vettel két kör alatt 4 másodpercet hozott Webberen. Ezt annak köszönhette, hogy 1:43.839-es beköre 0,9, 1:55.174-es kiköre pedig 2,2 másodperccel volt gyorsabb a csapattársáénál. Egy hajszálon múlt, hogy nem tudta összehozni az elévágást; ironikus módon azzal bukhatta el, hogy 2,7 másodpercig tartott a kerékcseréje, 2 tizeddel tovább, mint Webberé. Az első kanyarban lejátszódott jelenet alapján nagyjából épp ez a 2 tized hiányzott neki az azonnali előzéshez. Neki pech, Webbernek mázli...

A Red Bullnál ezen a ponton döntöttek úgy, hogy elég volt a mókából, nem hajlandóak tovább kockáztatni egy biztosnak tűnő kettős győzelmet. "Az utolsó bokszkiállásig hagytuk őket versenyezni, utána viszont vigyázni akartunk a gumikra" - mondta a csapat főnöke, Christian Horner. "Az utasítás teljesen egyértelmű volt."

Az lehet, Vettel azonban köszönte szépen, nem kért belőle. Féltávnál azt sugallták neki, hogy később még lesz alkalma harcolni a győzelemért, és mindent az utolsó etapra tett fel - hiszen azért tartogatta arra a megmaradt közepes slickeket -, most tehát esze ágában sem volt beletörődni a vereségbe. Nem szakadt le Webberről, s mint tudjuk, a 46. körben, egy hosszú kanyarokon át tartó adok-kapok után végül faképnél is hagyta. Azonnal megkapta érte a magáét a rádión. "Gyerünk már Seb, ez hülyeség" - mondták neki, s mivel a bejátszásokat a tévében késleltetve halljuk, jó lenne tudni, hogy ez az üzenet az előzés előtt vagy után hangzott-e el, mert ha előtte, az csak olaj lehetett a tűzre.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=OV4Oyrssx6UDnGhl

Az unalmas moralizálásnál sokkal érdekesebb az a kérdés, hogy Vettel valójában miért is szegült nyíltan szembe a csapatával. Az egója nem bírta elviselni, hogy háromszoros világbajnokként arra utasítgatják, maradjon a fenekén? Vagy egyszerűen elborult az agya, az adrenalin átvette felette az irányítást? Ebben annak a körülménynek is szerepe lehetett, hogy Webber pont az orra elé érkezett meg a bokszból, már akkor majdnem sikerült megelőznie, és az elvesztett első csata hevében eluralkodott rajta a harci mámor. Ilyen előzmények után nehéz azonnal lehiggadva átkapcsolni az engedelmes jókisfiú üzemmódba; a szervezet nem így működik.

"Láttuk, hogy az utolsó bokszkiállása után Seb borzasztóan gyors a kivezető körében, ezért nyilvánvalóvá vált, hogy éppen egymás mellé fognak megérkezni. Ez volt a probléma. Előzőleg nem tűnt szükségszerűnek, hogy így történjen, mert nagy volt köztük a különbség" - mondta a Red Bull tanácsadója, Helmut Marko. "A csapat helyes döntést hozott, amikor kiadta nekik az utasítást, hogy tartsák a pozíciójukat, de miután hirtelen egymás mellett találták magukat, az irányítás kicsúszott a kezünkből."

Aztán ott van persze az a lehetőség is, hogy Vettel nem hirtelen felindulásból, hanem előre megfontolt szándékkal követte el a Webber elleni merényletet. Ezzel szintén számolni kell, mert indítéka volt rá. Egyrészt Alonso, aki pillanatnyilag a legkeményebb ellenfelének ígérkezik a világbajnoki küzdelemben, kiesett, és egy ilyen ritka helyzetet muszáj kihasználni, mégpedig úgy, hogy minél több pontot kell ráverni az illetőre. Vettelnek erre a győzelemre nagyon szüksége volt. Másrészt, ha Webber nyer, és ő csak másodikként ér célba, véletlenül mindkettejüknek 33 pontja lett volna, de szepangi első helye révén formálisan az ausztrál vezetett volna az összetettben - márpedig a csapaton belül bizonyos stratégiai döntéseknél az élvez előnyt, aki előrébb áll a tabellán. Nem tudhatjuk, hogy Vettel a verseny közben ezt is átgondolta-e, motivációként azonban elvileg megállja a helyét.

Azt sem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ez nem egy elszigetelt, egyszeri konfliktus volt a két csapattárs között: az előéletükből szükségképpen adódik, hogy egy ilyen helyzetben kiborul a bili. A történetük alighanem a 2010-es Török Nagydíjon bekövetkezett ütközéssel kezdődött, amikor Vettel a szituációt tévesen felmérve nekiment Webbernek, Marko utóbb mégis a vétlen ausztrált hibáztatta. Webbernek ekkor kezdhetett derengeni, hogy ő csak mostohafiú a Red Bullnál, ami bizonyos fokig persze így is van, de azóta éppolyan cinikusan kihasználja - a közvélemény elnyomottakkal szembeni természetes szimpátiájára játszva rendszeresen előhozakodik a hátrányos helyzetével -, mint anno Rubens Barrichello a Ferrarinál Michael Schumacherrel szemben. Ez az ösztönös, de destruktív önvédelmi mechanizmus aztán idővel visszahat, és tartósan defenzív hozzáállást szül, amire minden újabb eset rátesz egy lapáttal.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=OkS7v2nKOb7rDDSt

A tévéközvetítésben bejátszottnál bővebb válogatás a Red Bull szepangi rádióforgalmából

Pedig azért Webbernek is van vaj a fején. Ő sem először tesz tanúbizonyságot a Horner által emlegetett szelektív hallásról: a 2011-es Brit Nagydíj végén például éppúgy az egyértelmű utasítás ellenére próbálta megelőzni a KERS-problémákkal küszködő Vettelt, mint Vettel most őt. És tavaly Brazíliában is többször rá kellett szólni, hogy legyen szíves elengedni a rajtbaleset után felkapaszkodó németet, aki vele ellentétben még a vb-címért küzdött. Nyilvánvaló, hogy ez a két versenyző nem fog egymásnak szívességet tenni. Ami egyébként a vb-címért küzdő csapattársak között teljesen normális; gondoljunk egy Senna/Prost vagy Alonso/Hamilton párosra! Vettel és Webber hozzájuk képest még civilizált keretek között tudják tartani az ellenségeskedésüket - legalábbis egyelőre. "Éppen azért alkalmazzuk ezeket a srácokat, mert buzog bennük a versenyszellem, és keményen hajtják egymást. Mi sem szeretnénk, ha bármelyikük megalázkodna a másik előtt" - jegyezte meg Horner. Az övék is csak egy rossz házasság: minden családi perpatvar után egyre több régi sérelem kerül elő.

Vettel közvetlenül a Malajziai Nagydíj után szemlátomást összezavarodott attól, amit tett. Valami tényleg történhetett a parc fermé és a dobogó között, mert a viselkedése megváltozott. Az autójára még felállt ünnepelni, szokás szerint mutatta az ujját a kamerának, és eleinte az öltözőben is mosolyogva kortyolgatta a hideg ásványvizet, de amikor Adrian Newey, akihez odasétált beszélgetni, hűvösen fogadta, elkezdhetett derengeni neki az igazság. Webber kicsit később érkezett, és Vettel hozzá is azonnal odament, az ausztrál azonban sértett arckifejezéssel csak annyit mondott neki, hogy "Multi 21 volt, Seb. Multi 21!" (Úgy tűnik, a Red Bullnál ez a kódja annak, hogy spórolni kell a motorral meg a gumikkal, és tartani kell a pozíciót.) Vettel addig vagy tényleg nem fogta fel, hogy egy parancsot megtagadva aratott győzelmet, vagy Webber és Newey reakcióját látva döbbent rá, hogy most túl messzire ment, és ezt a csínyt nem fogják csak úgy megbocsátani neki. A mosoly hamar eltűnt az arcáról.

A dobogón készült interjú során kínosan kerülte a témát, és a stratégiáról fecsegett, de néhány perccel később, az újságírói sajtótájékoztatón már magába szállt. "Nem volt szándékos, amit tettem, ezért nem esett le, hogy hibát követtem el, csak amikor vége lett a versenynek, és láttam a csapatom reakcióját" - állította. "Váltottam néhány nagyon rövid szót Markkal, és akkor ütött szíven, hogy ezt - elnézést a kifejezésért - elcsesztem." Később még egyszer elmondta, hogy "nem volt szándékos, de rosszul kezeltem a helyzetet, és átvettem a vezetést. Most már tudom, miért dühös. Őszinte akarok lenni, ezért bocsánatot kell kérnem."

Kár, hogy még a saját főnöke sem hitt neki. "Úgy érezte, nem hallotta az utasítást, ezért nem volt számára egyértelmű, hogy mit kérünk tőle. Tavaly ugyanez történt Brazíliában, de fordítva, tehát előfordul az ilyesmi" - mondta Horner. "Csak azt hallotta meg, amit meg akart hallani. Vérbeli versenyző, ki van éhezve a sikerre, és nem azért szerezte a világbajnoki címeit, mert nem hajlandó feszegetni a határokat." Ez elnézően hangzik, pedig a Red Bullnál ezúttal őszintén kiakadtak Vettelre, és a Malajziai Nagydíj után több megbeszélést is tartottak, ahol alapos fejmosásban részesült. "A gumikopás egész hétvégén, és a múlt hétvégén is durva volt, ezért adtuk ki a parancsot, hogy az autóink tartsák a pozícióikat. Sebastian azonban úgy döntött, figyelmen kívül hagyja ezt" - tette hozzá Horner, nyíltan meghazudtolva a versenyzőjét.

A Red Bull számára most létfontosságú lesz, hogy mentse, ami menthető. Kibékíteni valószínűleg soha többé nem tudják majd Vettelt és Webbert, akik eddig sem voltak éppen a legjobb ivócimborák, de muszáj lesz menedzselhető mederben tartani a versengésüket, mert ha legközelebb még jobban elfajul közöttük a dolog, annak szinte biztosan ütközés lesz a vége. A Ferrarinál már dörzsölhetik a tenyerüket. A belső küzdelem pezsdítően is hathat a versenyzőkre, ám csak addig, amíg nem fajul a tettlegességig.

Volt, aki azzal az ötlettel állt elő, hogy Vettelt az FIA-nak kellene megbüntetnie, akár még egy nagydíjról is eltilthatnák. Ez azonban abszurd ötlet, mert formálisan nem szegett meg semmilyen szabályt. Az, hogy szembeszegült a főnökeivel, szigorúan a csapat belügye. Legfeljebb a Nemzetközi Sportkódexnek azt a hírhedt jolly joker-cikkelyét lehetne ráhúzni, hogy rossz hírbe keverte a sportot, de ez is elég ostobán hangzik. A McLarent irányító Martin Whitmarsh felvetése, miszerint valószínűleg megszegte a Red Bull-lal kötött szerződését, amikor nem engedelmeskedett a felsőbb utasításnak, már megalapozottabbnak tűnik. "A csapat előrébb való a versenyzőjénél, nem igaz? Mindegyik csapat" - mutatott rá Whitmarsh. "Néha emlékeztetni kell a pilótákat arra, hogy 6-700 ember dolgozik értük." Most a Red Bullon múlik, hogy alkalmaz-e valamilyen retorziót Vettel ellen, vagy csak beír egy semmitmondó intőt az ellenőrzőjébe. Webber bizalmát azonban nekik is nehéz lesz visszanyerniük; az eleve gyanakvó ausztrál nem véletlenül szegezte nekik a kérdést a rádión mindjárt az előzés után, hogy Vettelnek szóltak-e egyáltalán a támadási tilalomról.

S végül, az erkölcsi vonatkozásokat félretéve: mit látunk szívesebben? Azt, hogy a csapattársak küzdelem nélkül, engedelmesen cirkálnak egymás mögött tartaléktempóban, vagy azt, hogy akár a felsőbb utasítást is megszegve vérre menő, személyes indulatokkal fűtött kerék-kerék elleni párharcot vívnak a legvégső határon egyensúlyozva? Nem ez lenne a sport, a versengés lényege? Lehetőleg nyilván a sportszerűség határain belül, de ha másképp nem megy, akár úgy is, hogy a mindent elsöprő győzelmi vágy alól kivillan a természetes emberi gyarlóság. A pokolba a politikai korrektséggel! Aki akarja, nyugodtan vágja pofon a saját csapatát is, csak aztán vállalja érte a felelősséget. Tényleg keresztre feszítünk valakit, ha a versenyzés bűnébe esett? Ahogy a brit Daily Mail glosszájában ironizáltak: "A Malajziai Nagydíjon készült tévéfelvételek állítólag azt tanúsítják, hogy Sebastian Vettel olyan módon üzemeltette az autóját, mint aki nyerni akar. Az emiatt támadt felháborodás a Forma-1 minden kevésbé elkötelezett rajongóját mélyen összezavarta." Hát ez az.

* * *

A csapatutasítások újbóli betiltása szélmalomharc volna, ez már régen bebizonyosodott, az viszont kétségtelen, hogy Malajziában volt miért haragudni miattuk. Nem elég, hogy a Red Bullnál galibát okoztak, még a 3-4. hely sorsát is azok döntötték el, hiszen a Mercedes sem engedte meg Rosbergnek, hogy megelőzze a benzinnel spórolva cirkáló Hamiltont. Noha ez kívülről buta döntésnek látszott, mert úgy tűnt, Rosberg - aki egyébként mindenkinél többször, tízszer volt a leggyorsabb a verseny során - megszorongathatta volna a Red Bullokat, Ross Brawn szerint ez tévedés. "Nico talán Lewis elé kerülhetett volna, mivel azonban neki is fogyóban volt az üzemanyaga, utána nem szakadhatott volna el tőle" - mondta. "Lewis és Nico versenye ugyan kicsit eltérően alakult, de hasonló beállításokat kellett alkalmazniuk, hogy kibírják benzinnel a célig."

Ha a dobogón az első helyezett arra panaszkodik, hogy a másodiknak kellene állnia a helyén, a harmadik helyezett pedig arra, hogy a negyediknek, akkor valami nagyon nem stimmelt a versennyel. "Vajon legközelebb elengedném ugyanebben a helyzetben? Valószínűleg igen" - mondta a láthatóan csalódott Hamilton Rosbergről. "Összességében sokkal okosabb és jobban kontrollált versenyt futott, mint én, úgyhogy inkább neki kellett volna az én helyemen végeznie."

Rosberg másodpercben mért lemaradása Hamiltontól (nagyítható). A függőleges csíkok a bokszkiállásokat jelölik; látszik, hogy Rosberg az etapok elején, későbbi kerékcseréje miatt, lemaradt csapattársától, utána viszont rendre felzárkózott hozzá. Hamilton csalódottsága érthető volt

És tényleg: Rosberg minden etap elején lemaradt Hamiltontól, de csak azért, mert a pozíciójából adódóan később kellett új gumikra váltania, aztán viszont minden etap során újra felzárkózott hozzá. Szepangban egyértelműen jobban versenyzett nála, ami helyre kis lecke volt új csapattársának. Hamiltonnak fel kell kötnie a gatyáját.

* * *

Odáig rendben van, hogy a malajziai galibát a csapatutasítások okozták, de miért volt szükség a csapatutasításokra? Első körben nyilván azért lehetett ilyeneket foganatosítani, mert az a különleges konstelláció állt elő, hogy két csapat két versenyzője libasorban követte egymást, ami szerencsére azért nem túl gyakori. A valódi ok azonban ismét ugyanoda vezethető vissza, mint az elmúlt három évben szinte bármi a Forma-1-ben: a gumikra.

A gumik körül már tavaly is parázs vita bontakozott ki, különösen az év elején, amikor olyan szeszélyesen viselkedtek, hogy a mérnökök egy része úgy érezte, gyakorlatilag szerencsejátékká fajult taktikázni velük. Idén más jellegű technikai kihívásokat vetettek fel, de máris a paddocknak egyre több zugából hallani, hogy még az egy évvel ezelőttihez képest is sokat romlott a helyzet. Lottóról ezúttal szó sincs, cserébe viszont a Pirelli gyakorlatilag olyan gumikat szállít, amelyekkel mesterségesen korlátozza a köridőket, ily módon hozva nagyjából egy szintre a mezőnyt - és varázsolva kiélezetté a pályán zajló küzdelmet. Ez azonban sokak szerint csak látszatversenyzést eredményez, mert nem arról van szó, hogy a Mercedes ugyanolyan jó autót épített, mint a Red Bull, hanem arról, hogy a Red Bull valódi műszaki fölényét egyszerűen elnyomják a gumik. A potenciális tapadásuk jobb, mint a tavalyiaké, elvileg tehát lehetne gyorsabban menni velük, ámde annyira hamar elkopnak, hogy a versenyzőknek muszáj visszafogniuk magukat, ha nem akarják kétkörönként tiszteletüket tenni a szerelőiknél. Arról nem beszélve, hogy annyi szett gumijuk nincs is.

A szezon első két nagydíja után közülük is egyre többen mutatták ki nyíltan az elégedetlenségüket. "Nem nyomjuk úgy a gázt, mint régen, az élmezőny összes tagja nagyon lassan vezet, hogy kímélje a gumikat" - mondta Webber a Malajziai Nagydíj után. "A versenyzés most már teljes egészében arról szól, hogy pátyolgatjuk a gumikat, különben nem élik túl a terhelést. Olyat már senki nem láthat, hogy a határon autózunk." Hozzátette azt is, hogy "manapság 80 százalékos tempóban kell vezetni a futamokon. Nem úgy van, mint a régi szép időkben, amikor a versenyzők úgy nyomták a gázt, ahogy a csövön kifért, és a kanyarokban teljes erőből megtámaszkodtak a gumikon, mert azok ettől most elkopnának. Számunkra ez nem túl élvezetes, de a helyzet mindenki számára egyforma."

Ugyanerre panaszkodott Hamilton is. "Ez az egész nem jó móka, egyáltalán nem élveztem a versenyt" - mondta Szepangban. "Már nem ugyanolyan, mint akkor volt, amikor a gumik jóvoltából végig száz százalékos erőbedobással lehetett vezetni az etapok közben. Most inkább arról szól a játék, hogy van száz dollárunk, és azt kell minél bölcsebben beosztani meghatározott idő alatt. Sokkal inkább a stratégia, mint a gyorsaság a lényeg."

És, ami ezek után nem túl meglepő, Vettel ugyanígy látja. "Ma már nagyon más a versenyzés, mint régen, vagy akár tavaly volt. Egy újabb lépést tettünk abba az irányba, hogy csak a gumikat kell kímélni" - vélte. "Gondolom, a tévében is látszik, hogy menet közben milyen nagy darabok válnak le a az abroncsokról, és a defekteket természetesen el akarjuk kerülni." Hiába, régen minden jobb volt...

Michael Schumacher már tavaly emlegette, hogy a versenyzőknek a rádión megadott köridőkhöz kell igazodniuk, de erre Szepangban egyértelmű bizonyítékot kaptunk. Webbernek például a 27. kör elején szóltak, hogy "1:41 tetejét" kell megcéloznia, és láss csodát: a következő körét 1:41.757 alatt teljesítette. A 41. körben pedig hallottuk, hogy 1:42-es tempót írtak elő számára. "A gumik állapotától függően folyamatosan megadták a köridőket, amelyekhez tartanom kellett magam" - ismerte el utólag, de ezzel nyilván ugyanígy volt mindenki más is. A Red Bullnál a melbourne-i példából okulva rettegtek a durva gumikopástól, ezért a minimálisan szükségesre korlátozták az iramot. És jórészt emiatt ragaszkodtak ahhoz a csapatutasításhoz is, amely aztán a katasztrófához vezetett.

Mondhatnánk, hogy ez is egy kihívás, és a gumikkal való helyes bánásmód mindig elengedhetetlen volt a sikerhez. Csakhogy most felmerül a gyanú, hogy baj van az arányokkal. Többé ugyanis nem a versenyzői képességeken áll vagy bukik a gumikopás: a célköridőt a különféle paraméterek (abroncsok állapota, üzemanyagszint, hőmérséklet stb.) alapján a bokszban, számítógéppel számolják ki, aztán rádión megadják a pilótának, akinek csupán az a dolga, hogy igazodjon hozzá. Ami nem feltétlenül könnyű, de ez egy átlagtartó versenyen szokott lenni a feladat, a Forma-1 pedig elvileg a gyorsasági autósport csúcsa, vagy mi a fene. Nem túl örömteli, ha a versenyzők távirányított tempomattá silányulnak.

Mindennek fényében nem csodálkozhatunk rajta, hogy a Red Bull állítólag már az Ausztrál Nagydíj után - sőt azóta a Mercedes is - elkezdett lobbizni a Pirellinél a gumik áttervezéséért. Ez azért egyelőre korai lenne, mert a helyzet nem teljesen tiszta, és előfordulhat, hogy a mérnökök rövidesen éppúgy kiigazodnak rajta, akárcsak egy évvel ezelőtt. Elvégre a Red Bull félelmei a kopással kapcsolatban már Malajziában sem váltak valóra. "A gumik sokkal jobban kitartottak, mint vártunk" - ismerte el Marko. "Mindkét versenyzőnk nagyon gyors köröket tudott futni az utolsó etapban, úgyhogy talán mégsem kellene ennyire kritikusnak lennünk a Pirellivel."

A Malajziai Nagydíjhoz kapcsolódó linkek:

- Vettel drámai csatában győzte le Webbert
- A bokszkiállások eloszlása, elemzése
- A leggyorsabb körök
- Az versenyző nyilatkozata a futam után

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!