Statiszta a főszerepben

Pastor Maldonado a különös ellentmondások embere: ki nem kényszerített, hebehurgya hibákat követ el, amikor viszont mások összevissza törik magukat, az ő keze nem remeg. Ki ez a furcsa figura, aki fizetős versenyző létére legyőzte Fernando Alonsót?

"Egy tízes rá, hogy Pastor nem éri meg a második kört!" - küldte egy kollégám e-mailben pillanatokkal a Spanyol Nagydíj rajtja előtt. Azóta tudjuk, hogy tévedett: Maldonado nemcsak a második kört érte meg, hanem - jóllehet, a startnál elvesztette a vezetést - nyerni tudott, a Williams ügyes taktikájának hála egy jól időzített bokszkiállás során visszaelőzve, majd maga mögött tartva az elszánt Fernando Alonsót, aki pedig a hazai közönség előtt a szokásosnál is veszélyesebb ellenfél volt.

A Maldonadóval kapcsolatos szkepszis ugyanakkor érthető. Ha nem is ő lett volna az utolsó a jelenlegi mezőnyben, akiről elhisszük, hogy képes a győzelemre, a világ szemében nem volt több egy újabb fizetős versenyzőnél. Ráadásul elkönyvelték róla, hogy a hebehurgyasága folytán ki nem kényszerített helyzetekben is hajlamos a kicsúszásra, ütközésre és egyéb, olykor már a mulatságosság határait súroló bakikra. Ugyan mennyi esélye lehetett visszaverni a két körrel frissebb gumikon rohamozó Alonso támadásait az utolsó körökben?

Maldonado sohasem csinált titkot gigantikus szponzori hátteréből. A venezuelai állami olajtársaság, a Petróleos de Venezuela, S.A. (azaz PDVSA) idén becslések szerint 21-29 millió brit fonttal támogatja csapatát, a Williamst, nem utolsósorban annak köszönhetően, hogy ő maga jó barátságban van az ország elnökével, Hugo Chávezzel. A szponzori szerződés körül tavaly novemberben még egy kisebb fajta botrány is kitört, amikor néhány kongresszusi képviselő vizsgálatot kezdeményezett, mert a kormányzat szerintük hivatalosan nem adta áldását rá.

Illusztris társaságban: Maldonado talán maga sem hitte volna, hogy egyszer Alonso és Räikkönen fogja a vállára kapni

Bárhogyan történt is, a Williams korábbi elnöke, Adam Parr januárban külön kiemelte, hogy nincs abban szégyellnivaló, ha egy versenyző hozzájárul a csapata költségvetéséhez. "A Forma-1-ben sokan vannak, akiket támogatnak, mert hisznek bennük" - mondta. "Gondoljunk csak Fernando Alonsóra és a Santanderre! Azok a versenyzők a legértékesebbek, akik minden lehetséges módon képesek segíteni a csapatukat." Az autósport már a junior kategóriákban is képtelenül drága (egy GP2-es szezon kb. 1,5 millió euróba kerül), és kétségtelen, hogy sokan kezdték fizetős pilótaként - például emlékezetes módon Niki Lauda is -, de közülük kevesen tudták tartósan megvetni a lábukat a Forma-1-ben.

Bár ha valakiről elterjed, hogy bőröndben cipeli magával a pénzt a csapatához, azonnal megbélyegzik, a kérdés sokkal inkább az, hogy kizárólag ennek köszönheti-e a pilótaülést, vagy a képességei is feljogosítják rá, és az anyagi háttere csak bónuszt jelent. Maldonado esetében az utóbbiról van szó. Noha a pályafutása nem ívelt felfelé olyan töretlenül, mint néhány kortársáé, különösen Lewis Hamiltoné és Sebastian Vettelé, s velük ellentétben nem volt világszerte mutogatott csodagyerek, nem is állt mögötte a McLarenhez vagy a Red Bullhoz mérhető támogató, amely egy előre kidolgozott koncepció szerint egyengethette volna az útját egészen a Forma-1-ig. "Nehéz bekerülni, és az sem elég, ha valakinek sok a pénze" - hangsúlyozta. "Hány gazdag ember van a világon? Mégis csak huszonnégy versenyző kap helyet a mezőnyben. Én nagyon szerencsés vagyok."

A BBC tavalyi riportfilmje Maldonadóról Venezuelában

Maldonado története bizonyos fokig tipikus. Az autósport szeretetét az édesapjától és a nagybátyjától örökölte, akik maguk is versenyeztek, és szülővárosában, Maracayban, öt percre az otthonától volt egy ismert gokartpálya, ahová eleinte csak bámészkodni járt. "Három-négy éves koromban kijelentettem, hogy versenyezni akarok, de túl fiatal voltam hozzá" - meséli. "Amikor betöltöttem a hetet, kaptam az apámtól egy gokartot, és ezzel elindultam az úton, amelyről azóta sem tértem le." A helyben elért sikerek után 14 évesen átköltözött Európába, és 2004-ben megnyerte az első lépcsőfoknak számító Formula Renault 2.0 olasz bajnokságát. Ezzel végleg bekapcsolódott az autósport nemzetközi vérkeringésébe; abban az évben az ellenfelei között volt például Kamui Kobajasi, aki 7. lett a pontversenyben. A szezon után pedig Maldonado már egy F1-es Minardit is vezethetett Misanóban, a négynapos privát teszt összesítését a 3. helyen zárta Christijan Albers és Patrick Friesacher mögött.

2005-ben a hazánkban is jól ismert World Series by Renault felé vette az irányt, ekkor kezdett szert tenni felemás hírnevére. Monacóban ugyanis elütött és súlyosan megsebesített egy sportbírót, amikor a sárga zászlóra fittyet hányva nem lassított le egy baleset helyszínén, ezért négy versenyről eltiltották. Azóta sem tudta lemosni magáról, hogy túlságosan vadul vezet, amit persze további kellemetlen epizódok is bizonyítottak. A GP2 2008-as silverstone-i sprintfutamán például hamisítatlan ámokfutással képesztette el a közönséget: a rajtrácson lefulladt a felvezető kör előtt, a bokszutcában gyorshajtáson kapták, aztán megbüntették a sárga zászló figyelmen kívül hagyása miatt is, végül az utolsó körben két autót kilökött, köztük Kobajasiét.

Egy jellemző jelenet: Maldonado megszerzi a vezetést, majd azonnal kicsúszik a GP2 2010-es monacói időmérőjén. A kommentátor, Will Buxton meggyanúsítja, hogy Schumacher 2006-os akcióját másolva direkt ment a falnak

És az idétlen hibáktól az F1-ben sem szabadult meg. A tavalyi Malajziai Nagydíjon a bokszbejáratnak ütközött, a belgiumi időmérőn pedig begyűjtött egy öthelyes hátrasorolást, amikor úgy tűnt, a levezető körben bosszút akart állni Lewis Hamiltonon egy néhány másodperccel korábbi keménykedésért, de összekoccant a McLarennel. Abu-Dzabiban először bokszutcai áthajtásra ítélték, aztán utólag 30 másodpercet hozzáadtak az idejéhez, mert kétszer is figyelmen kívül hagyta a kék zászlókat. Arra pedig valószínűleg mindenki emlékszik, hogy az idei Ausztrál Nagydíjról Alonsót üldözve csúszott ki az utolsó körben, és ezzel több pontot dobott el, mint amennyit a Williams tavaly egész évben szerzett.

Ám lehet, hogy bizonyos értelemben éppen ez a hiba alapozta meg a győzelmét Barcelonában, ahol fordult a kocka, és ő haladt Alonso előtt. "Változtatni fogok a hozzáállásomon. Tanultam belőle, hogy ha jó pozícióban vagyok, hogyan kell vezetnem az utolsó körökben. Ez rendkívül fontos" - mondta még Malajziában, egy héttel a balesete után. És valóban: az a higgadtság, amellyel rezzenéstelenül állta Alonso rohamait, egy pillanatra sem hagyva kizökkenteni magát a saját ritmusából, érett versenyzőre vallott. Az pedig különösen meglepő volt, hogy valóban kissé zabolátlan vezetési stílusa, szenvedélyesen heves kormánymozdulatai ellenére az ő gumijai bírták tovább a strapát. A szezon előtt Maldonado maga jegyezte meg, hogy a Pirelli jelenlegi generációja és a tankolás nélküli futamok elvben nem kedveznek az olyan "ösztönös" versenyzőknek, mint amilyen ő, erre azonban a Spanyol Nagydíj rácáfolt.

Monaco régóta Maldonado kedvenc pályája. Érdemes lesz odafigyelni rá

A tempóját persze soha nem kérdőjelezték meg. A bakijaival kapcsolatban egyszer azt mondta, "a hibáiból mindig tanulhat az ember, de a gyorsaságot sokkal nehezebb megtanulni", amiben kétségkívül van igazság. 2006-ban, a WSR-ben töltött második szezonjában már bajnok lett volna, ha a misanói eredményeitől nem fosztják meg egy olyan technikai szabálytalanság - a kerékdőlést biztosító alátét hiánya - miatt, amely a döntéshozók szerint sem befolyásolta az autója teljesítményét. (Érdekesség, hogy a futamgyőzelmeket így nem más örökölte, mint Sebastian Vettel, akinek a WSR-ben az volt az első hétvégéje.) A következő évben Maldonado továbblépett az F1 másik utánpótlás-sorozataként ismert GP2-be, ahol már a negyedik nekifutásra, Monacóban győzni tudott. Mégpedig ironikus módon épp egy olyan versenyen, amelyen a szemerkélő eső miatt tucatnyi autó tört ripityára - ő eközben magabiztosan vezetett egészen a célig, bár egyszer lesodródott a pályáról, és csak centikkel kerülte el a falat. Az idény utolsó négy fordulóját azonban ki kellett hagynia, mert edzés közben eltörte a kulcscsontját.

Érdekes adatok Maldonadóról - 1985. március 9-én született a venezuelai Maracayban. - Ő a harmadik venezuelai az F1 történetében Johnny Cecotto és Ettore Chimeri után, bár ha a 2006-os Brazil Nagydíj szabadedzésén az egyik Midlandet vezető Ernesto Visót is beleszámítjuk, akkor a negyedik. - A 24. versenyén aratta első győzelmét, akárcsak Nelson Piquet. Hamilton a hatodikon, Vettel a huszonkettediken. Maldonado a 104. nagydíjgyőztes a sport történetében. - Szereti a tarka sisakokat, de a venezuelai zászló színeit (a sárgát, a kéket és a pirosat) mindig használja a dizájnhoz. - 2010 novemberében, a fiatal versenyzők tesztjének három napján a HRT-ben ült, és csak egyszer vezethette a Williamst.

Az azonban egyértelmű, hogy a PDVSA támogatása nélkül Maldonado csak egy lett volna azoknak a közepesen tehetséges fiataloknak a sorában, akik elkallódnak valahol a Forma-1 felé vezető úton, mint Luca Filippi, Lucas di Grassi, Giorgio Pantano és még sokan mások. Ezzel ő maga is pontosan tisztában van, és hálás érte. Egyébként is nagy lokálpatrióta, sőt hithű szocialistának vallja magát, gyakran nyíltan kiáll Chávez mellett, és minden adandó alkalommal igyekszik a hazáját népszerűsíteni, mégpedig anélkül, hogy a lelkesedése erőltetettnek tűnne. "Amikor beülök a pilótafülkébe, nem Pastor Maldonado vagyok többé, hanem maga Venezuela" - mondta. "Szenvedélyesen szeretem a hazámat. Nagyon sok érzelmet élek át az autóban."

Maldonadóból aligha lesz Vettel vagy Hamilton, sőt azt is nehéz elképzelni, hogy ő legyen az új Riccardo Patrese vagy Gerhard Berger. Lehet, hogy a barcelonai győzelem legalább annyira árulkodik a 2012-es erőviszonyok kuszaságáról, mint az ő tehetségéről, ettől azonban még neki kellett hibátlanul vezetnie, amikor Alonso ott lihegett a nyomában. S idén simán arathat további sikereket, mert a Williamsnél a vártnál hamarabb beért a tavaly kezdeményezett személycserék gyümölcse: ne felejtsük el, hogy az FW34-et Mike Coughlan álmodta meg, aki 2002 és 2007 között a McLaren főtervezője volt, mielőtt a 2007-es kémbotrány egyik főkolomposaként rossz hírbe keveredett. Olyanok dolgoznak a keze alatt, mint Mark Gillan, a McLaren egyik aerodinamikai főnöke a Mika Häkkinen-féle világbajnoki évekből.

Maldonado a melbourne-i bakijáról beszél

Leginkább éppen a következő versenyen, Monacóban lesz érdemes odafigyelni Maldonadóra, mert az a kedvenc pályája. Nemcsak első GP2-es győzelmét aratta ott, hanem a tavalyi nagydíjon is lenyűgözően gyors volt, és a 6. helyen haladt, amíg a felpaprikázott Hamilton ki nem lökte a célegyenes végén.