Alonso is felköszöntötte Buttont 200. nagydíján

Versenyzők és csapatfőnökök szombat este a McLaren motorhome-jában gyűltek össze, hogy felköszöntsék a 200. Forma-1-es versenyét a Magyar Nagydíjon ünneplő Jenson Buttont. Minden süti elfogyott.

Habár nyálasnak, ráadásul még közhelynek is hangzik, hogy a Forma-1 a McLarentől a Ferrarin át a Virginig tulajdonképpen egyetlen nagy család, az a vicc, hogy ez valóban így van. Egy olyan eseményen, mint amelyet a McLaren rendezett Jenson Button jubileumi, 200. nagydíja alkalmából, nehéz elhinni, hogy a résztvevők között a pályán ádáz, gyakran személyes konfliktusig fajuló küzdelem zajlik.

Szombat este a fél paddock eljött a McLaren motorhome-jába, hogy együtt ünnepeljen Buttonnal. Miközben ő és hajdani csapatfőnöke, Ross Brawn széles mosollyal az arcán csevegett, a zsúfolásig megtelt teremben néhány méterrel arrébb a Mercedes sportigazgatója, Norbert Haug ölelgette Lewis Hamiltont. Egy másik csoportban Felipe Massa, Fernando Alonso, Sergio Pérez és Paul di Resta cserélt jókedvűen eszmét valamiről, míg egy másikban Jarno Trulli, Timo Glock és Jérome D'Ambrosio vitatta meg az aktuális témákat. Később néhány szokatlan, de jópofa jelenetnek is tanúi lehettünk, amikor Massa a McLaren technikai igazgatójával, Paddy Lowe-val merült elmélyült beszélgetésbe, aztán belépett a motorhome-ba a Ferrari csapatfőnöke, Stefano Domenicali is, és alaposan meglapogatta Buttont. Geoff Willis egy oszlopnak dőlve, Button barátnője, Jessica Micsibata pedig ásítozva követte az eseményeket.

Néhány perccel később Matt Bishop, a McLaren kommunikációs főnöke azzal nyitotta meg az ünnepi beszédek sorát, hogy megemlékezett róla: amikor bő tizenegy évvel ezelőtt, 2000. március 12-én, Button a Williamsnél bemutatkozott az F1-ben, a brit slágerlista első helyét éppen a "Don't give up!", azaz "Soha ne add fel!" című dal foglalta el. S Button tényleg nem adta fel: bár sokszor - például a Benettonnál, 2001-ben, majd a BAR/Hondánál - úgy tűnt, a pályafutása zsákutcába jutott, nem dobta be a törölközőt, s a karrierje a Brawn GP-nél aratott világbajnoki győzelemmel új lendületet vett. Ezután a McLarent irányító Martin Whitmarsh, majd Button első csapatfőnöke, Frank Williams mondott beszédet, mielőtt Brawn is magához ragadta a mikrofont. Végül maga Button köszönte meg mindenkinek a támogatást, bár viccesen megjegyezte: először úgy hitte, azért sereglett össze a tömeg, hogy megünnepeljék édesapja 200. születésnapját. Megemlítette azt a "32 ezer háromszáz-akárhány" üveg bort is, amelyre apjának, Johnnak, aki minden versenyre elkíséri, a válságos időszakok átvészeléséhez szüksége volt. "Köszönöm Ron (Dennisnek) is, aki most nincs itt, de biztosan kap majd egy másolatot ebből az eseményből" - tréfálkozott. "És köszönöm Lewisnak, hogy tavaly és idén pokollá tette az életemet..."

A jó hangulatú eseményen kellemes volt felidézni a Buttonnal kapcsolatos régi személyes emlékeimet is, például azt, amikor 2000 tavaszán, a Williamsnél töltött első F1-es tesztjeinek egyikén először találkoztam vele Silverstone-ban. Jenson ma is pontosan az a csillogó szemű, vidám és nyitott srác, aki akkor, tizenegy évvel ezelőtt volt. Nem sok versenyző mondhatja el magáról, hogy nem változtatja meg a Forma-1 mesterségesen felfújt, hamis csillogással teli közege, ő azonban igen. Olyan ember benyomását kelti, aki harmóniában él önmagával, csapatával és úgy általában a világgal.

A versenyzők végül összeálltak vele egy közös fotóra, aztán Alonso a McLaren tagjainak kíváncsian figyelő tekintete előtt mosolyogva elbeszélgetett hajdani csapattársával, Hamiltonnal, míg a vendégek távozás közben igyekeztek hozzájutni egy-egy ünnepi sütihez. A dekorációs célú "200" felirat, amelyet ilyenekből raktak ki az egyik asztalra, pillanatok alatt elfogyott. Nekünk is jutott egy süti, de majd csak Button 300. versenyén fogjuk megenni. Addig eltesszük emlékbe.