Vágólapra másolva!

A Ferrari és Amerika

1900. január 01. 00:00

Habár a hétvégi csak a második Forma-1-es futam lesz az újjáépített indianapolisi pályán, ez nem azt jelenti, hogy a száguldó cirkusz az újdonság erejével hat majd az Újvilágban, s ezt a futam elnevezése is mutatja: 45. Amerikai Grand Prix. Michael Schumacher tavalyi győzelmével egy apró, bár annál jelentőségteljesebb darabbal toldotta meg az olasz csapat amerikai történelmét.

Az Egyesült Államok évek óta a Ferrari legjobb piacai közé tartozik, hiszen az életérzést, amit a skarlátvörös sportautók képviselnek, az amerikai álommal azonosítják. Kevesen tudják azonban, hogy Enzo Ferrari épp egy amerikai cirkáló, egy Pacard V12-es motorhangjába szeretett bele, s ez adta az ötletet a Ferrari 12 hengeres erőművéhez.

"Mindig 12 hengeres motor után sóvárogtam, amikor annak a Pacardnak a régi fotóit nézegettem, amelyik 1914-ben Indianapolisban versenyzett" - mesélte Enzo Ferrari emlékirataiban. "Rögtön a háború után alkalmam volt megcsodálni élőben is az amerikai tisztek gyönyörű Pacardjait. Imádtam a hangjukat."

Napjaink istállói közül csak a maranellóiak vettek részt az ötvenes évek amerikai F1-küzdelmeibe tartozó Indianapolis 500-on, de nem termett számukra babér. Alberto Ascari 1952-ben a tizenkilencedik rajtpozícióból a nyolcadik helyig küzdötte fel magát, amikor a futómű hibája miatt kipördült. Az indianapolisi diadal Enzo Ferrari legnagyobb álma volt, s minden évben új terveket szőtt a trófea elhódítására, de a láthatatlan akadályokkal ő sem tudott megbirkózni.

A Ferrari történelme során öt amerikai pilótát tudhatott soraiban. Az első Phil Hill volt, aki a hosszú egyeneseket, széles kanyarokat kedvelte, mert ez komoly vezetői precizitást követelt. Hill 1960-ban aratta pályafutása első Grand Prix győzelmét, s ezzel a diadallal a Forma-1 világának első amerikai futamgyőztesévé avanzsált, majd egy évvel később, 1961-ben világbajnoki címet szerzett. "Könnyen beilleszkedtem a csapatba, mivel már otthon ragadt rám egy kis olasz, s a technikai kifejezéseket hamar megtanultam. Amikor visszatértem Amerikába hamar egybeforrt a nevem a Ferrarival. A mexikói futam (Carrera PanAmericana) volt a legemlékezetesebb, mert ott fogadtak be igazán az olasz szerelők. Az első Forma-1-es futamom Reimsben volt, ahol hetedik helyen végeztem."

Közben két egyesült államokbeli versenyző is szerepelt a Ferrari-csapatnál. 1959-ben négy verseny erejéig Dan Gurney öregbítette a Ferrari hírnevét, nem is akárhogy. Egy második, egy harmadik és egy negyedik helyezést gyűjtött, mielőtt a következő idényben a BRM-hez távozott volna. Kollégája Richie Ginther még sikeresebb volt, s 1960-ban újoncként az első hat megméretésen pontszerző helyen végzett (6,6,2,2,5,3,), ami azóta Jackie Stewarton kívül nem sikerült senkinek.

Bob Bondurant John Surteest helyettesítendő csak egy hazai futam erejéig ült Ferrariba, 1965-ben. Az utolsó pilóta már sokkal nagyobb név volt Bondurantnál. Mario Andretti, aki 1978-ban második amerikaiként Lotussal nyert világbajnokságot. Andretti '71-ben és '72-ben az olasz istállót erősítette, és még a Ferrari színeiben nyert először Grand Prix-t. Gilles Villeneuve '82-ben bekövetkezett halála után az utolsó két versenyre még Andretti ült az autóba. Az Olasz Nagydíjon megszerezte a pole pozíciót, majd harmadikként végzett, míg az utolsó GP-n tönkrement a felfüggesztése és kiállt. Most, hogy Michael Schumacher mégis rajthoz áll Indianapolisban, újabb fejezetett írhat a Ferrari-történelemben.

Korábban: